Mintegy hat méterre zúgott a tenger a fiumei Kárpátia koncert helyszínétől, ahol a gyalázatos békediktátum aláírásának időpontjában csapott a húrok közé a zenekar. Ezernél jóval több autó, kisbusz, nagy busz és motor kelt át a hegyeken, hogy utasai részesei legyenek annak az élménynek, amely 88 éve várat magára. Jó volt most magyarnak lenni Horvátországban, ahová egymásnak dudáló, integető, zászlót lobogtató alkalmi karaván haladt a megemlékezés és a bele nem nyugvás mostani koncertje felé.

Leírni szavakkal nem lehet, elgondolni, beleérezni talán, mit élt át az, aki vállalta Fiuméig a hasszú utat a hazáért, a magyarság megmaradásáért, a Hiszekegyért és Magyarország feltámadásáért. Megint ugyanaz a zenekar mutatott példát a politikusoknak és szájtépőknek, amely már Trianont is semmissé tette korábban egy pillanatra. Hogy ennyien útra keltek, nemcsak az együttes hatalmas rajongótáborát jelzi, hanem azt is, hogy vannak még e hazában, akik nem pártokhoz kötődően, hanem magyarként tudnak és mernek magyarok lenni. Köszönjük, Kárpátia!! Köszönjük, hogy mi is énekelhettünk, lobogtathattuk zászlóinkat az úton, hogy ott, a tenger partján ismeretlenként is egymásra találtunk a szóval, a magyar szóval, hanggal és gondolatokkal. Jól esett a hal, a dalmát borok, de a legjobb volt a lelki táplálék. Vagyunk és leszünk, ha még viszonylag kevesen is, de egyre jobban gyarapodva.

Egy Kárpátia és hunhír rajongó

HunHír.Hu-információ