Koncertbetiltó Turulgyűlölő szociállibsiknek méltó választ adott ármánykodásukra a kettészakított ország egy jobb szelete. Hatalmas, elsöprő sikert aratott a budapesti WigWamban az Ismerős Arcok és a Kárpátia. Több mint lemezbemutató – jellemezhetnénk az estet, hiszen a közönség már kívülről fújta a Kárpátia új hanghordozójának dalait.

Az úgynevezett nemzeti oldalra sajnos egyáltalán nem jellemző profizmussal szervezték meg a Kárpátia lemezbemutató koncertjét, és telitalálatként előzenekarnak a feltörekvő Ismerős Arcok elnevezésű formációt hívták meg. A Kárpátia hangsúlyosan foglalkozik a magyarságot eddig ért legnagyobb sorstragédiával, Trianonnal, és a lelki egyesítés mellett mindig figyelmeztet arra, hogy a magyar föld nem lehet idegen kufárok játékszere, a Kárpát-medence egy harcos, több ezer éves nép ősi lakhelye.

A nemzetcsonkításra emlékezve vasárnap este 19 óra 20 perckor a színpadra lépett a billentyűssel, hegedűssel kiegészített Ismerős Arcok, s Nyerges Attila tájékoztatása szerint januártól már általános lesz koncertjükön a hangszerek királynője. A korábbi hanghordozók anyagából válogatta össze Nyerges Attila a repertoárt, és a közönség vevő is volt a hazafias töltetű érzelemmel dúsított dalszövegekre, a professzionális hangzásra. A népdal nagy szerepet játszik a zenekar munkásságában, hiszen ők is teljesítik azt a missziót, hogy a magyar zenei gyökereket ápolni kell és tovább kell adni az utókornak.

Már közhelynek számít, hogy az Ismerős Arcok két sarokpillére, a szívhez szóló, elgondolkodtató szöveg, és a kiváló hangszertudás, a rockra izguló közönség vette is az ismerős adást. A csapat slágereit a közönség együtt énekelte a zenészekkel, megelevenedett az 56-os forradalom, Pongrátz Gergely emléke, sírtak a Hargita letarolt fenyőfái, és térképpel igazodott el az élet útvesztőiben a kisgyermek. Tán még a csillagok is ragyogtak kint az égen, amikor a magyarok kedvenc égitesteiről szólt a dal, a jelzés: itthon vagyunk a Kárpát-medencében, ahová többször is visszavezették őseinket a csillagok, mutatták az utat és alkották az ösvényt, amelyen elvágtatott az a királyfi, akit szívébe zárt székely, s magyar.

A teltházas koncert azt eredményezte, hogy szinte egy gombostűt nem lehetett leejteni és nagyon nehéz volt a közlekedés a Wigwam rock klub egyik szegletéből a másikba, de a Kárpátia dübörgő basszusára már mindenki a színpad közelébe próbált nyomulni. Petrás János minden színpad- és látványtechnikát bevetett a hatás fokozására, hogy a Hősi énekek című új hanghordozójuk immár élőben is át legyen adva nagyközönségnek. Kárpátok zengjetek! – kiáltotta az éjszakába Petrás, s a közönség átvéve a lüktetést, szinte végig az egész koncerten a zenekarral együtt énekelte a szerzeményeket.

A balladisztikusabb hangvételű dalok könnyeket csaltak sokak szemébe, ég felé mozdultak a kezek, amikor az egy Istenről, az egy nemzetről, Magyarország katonáiról, a két világháború közötti időszak hőseiről szólt a történet. A zenekar adózott a magyar anyák és apák emlékének, a szülőknek, akiknek szerepe fontos a gyermek szellemi fejlődésében, és abban, hogy ne gyökértelen, kódorgó világpolgár, hanem öntudatos magyar lehessen. Amikor a közönség úgy érezte, hogy ki kell törnie belőle is a tenni akarás, az együvé tartozás és a véleménynyilvánítás hangjának, akkor halkult a zenekar, s ezerkétszáznál is több torokból zúgtak a nagyapáink által is ismert dalok, és a hangulatában hasonló Kárpátia-szerzemények.

Akárcsak az Ismerős Arcokat, a Kárpátiát sem akarta leengedni a színpadról a közönség, kicsikarta a ráadásokat. Az órákig tartó varázsnak is egyszer véget kell vetni, mert kezdődnek a dolgos hétköznapok, az egyszerű csaták és a megmaradásért vívott harc, amelyhez azért lehetett az utolsó másodpercekben is erőt meríteni a Kárpátok karéjában élő hun leszármazottak szent énekével, a Székely Himnusszal.

G. Kirkovits István – HunHír.Hu