A történelmi Magyarország legkeletibb szegletében, a háromszéki Kézdivásárhely főterén adott nagysikerű koncertet a Romantikus Erőszak elnevezésű nemzeti rock formáció. A megfelelő médiajelenlétnek is köszönhetően több ezres tömeg volt kíváncsi az anyaországi zenekarra, s a látvány fokozása érdekében a szervezők még tűzijátékkal is kedveskedtek a csapatnak. Román zsandárok gyűrűjében petárdák durranása, piros-fehér fényesője után hangozhattak fel azok a dalok, amelyek szöveg- és dallamvilágával lelkesíthetik a szunnyadókat, a bele nem, nem, soha örökérvényűségét vetítve elő.

A helyi rádió már korábban közkinccsé tette legjobb szerzeményeiket, fellépésüket újságcikkek, szórólapok, műsorfüzetek harangozták be. A Romantikus Erőszakra kíváncsiak voltak Székelyföld más városaiból is. Jelen volt a székelyudvarhelyi rajongótáboron kívül a kolozsváriak, a sepsiszentgyörgyiek, a parajdiak küldöttsége is. A zenekar hosszú, kalandos út után érkezett meg Kézdivásárhelyre, hiszen a koncert előtt még tett egy rövid kirándulást a Madarasi Hargitán, a Mihály havas deres csúcsán tisztelgett a székelyföldi igazságosztó, a legendás Kicsi bácsi emléke előtt.

A háromszéki hetilap, a Székely Hírmondó meghívására léphetett fel a Romantikus Erőszak a kézdivásárhelyi Őszi Sokadalom elnevezésű tömegrendezvényen. A szervezők kiemelt műsorhelyet biztosítottak az együttesnek, a többnapos eseménysorozat gáláján csaptak a fiúk a húrok közé. Sziva Balázs, az együttes frontembere csikós ruhában énekelte azokat a szerzeményeket, amelyek az utóbbi időben a műfaj legnagyobbjává tették a zenekart. A balladisztikus hangvételű, népzenei elemeket felvonultató, s azokat rockzenei alapokkal összekapcsoló dalok sikert arattak már korábban Udvarhelyen is, most a kézdivásárhelyi közönség mozdult rá ezek tartalmára. A székelység jelenét, múltját, az összmagyar történelemben betöltött szerepét is vázoló, a XX. század legnagyobb igazságtalanságával foglalkozó dalok jelezték az el nem felejtés, a bele nem nyugvás fontosságát, és adtak egy reménysugarat azoknak, akik a globalizációs világtengerben is meg akarnak maradni magyarnak.

Az elgondolkoztatóbb, hangszerelésében visszafogottabb szerzemények töltötték be tehát Kézdivásárhely főterét, s a csaknem ötezres tömeg fogadókészsége is jelezte, hogy adott témaköröket jól megcélozva a zene is lehet gyors pontonhíd az elszakított országrészek között. A Romantikus Erőszak mára már elérte, hogy ne csak meghökkentő nevével, hanem költői szövegeivel, rendhagyó történelemóráival, és objektív társadalomkritikájával is felhívja magára a figyelmet, s ott, a háromszéki Havasok aljában ez a célkitűzés messzemenően találkozott a közönség elvárásaival. Felhangzottak azok a számok, amelyeknek már címük is beszédes, és a más településekről érkezett rajongóknak köszönhetően egyre többen énekelhették a Kárpátok dala, a Trianont ledöntjük, a Hazafi, a Száz százalék magyar, a Büszke Botond verssorait.

A fogadtatást, az élményt nagyon szemléletesen fejezte ki az a kézdivásárhelyi motoros, aki annyit mondott csupán a koncert után: olyan jó volt, hogy úgy állt a hátamon a szőr, mint a sündisznónak. A fiúkat fogadta a város polgármestere, találkoztak a megyei médiumok vezetőivel, riportereivel, majd spontán közönségtalálkozót tartottak a helybeliek egyik kedvenc szórakozóhelyén.

2004. szeptember 15.

G. Kirkovits István