Demszky Gábor városvezér két évvel ezelőtt megkeserítette több ezer fiatal karácsonyát. Mindenféle félinformációkra hivatkozva, bizonyos túlzásokat is alapul véve saját hatáskörében betiltott egy koncertet, és a sajtószabadság egykori élharcosa most a megváltozott viszonyok közepette a leges legújabb kori cenzor szerepében tündökölt. Azon zenekarok fellépési lehetőségét hiúsította meg, akik zenéjükben, gondolat- és szövegvilágukban a magyarság múltját jelenítik meg, szólnak arról, ami a történelmünkben fáj, és éles kritikával illetik a mindent feladó uniós csatlakozást.

Akkor, két éve december 26-án kivonultak a kommandósok, hogy véletlenül se jusson eszébe senkinek sem tiltakozását kifejezni, vagy az elrontott szórakozás miatti mérgét a világba kiáltani. A fővárosi frakciók közül egyedül a MIÉP állt a koncertszervezők mellé, de végül is a szociálliberális többség akarata érvényesült. Demszky tiltott, de megállítani nem tudott, hiszen beindult egy folyamat, amelynek részeként mindenféle előre beharangozott rendbontások, verekedések, garázdaságok nélkül zajlanak le a nemzeti rock kategóriájába tartozó együttesek koncertjei.

Ezek a bulik bizonyítják azt, hogy szükségük van a fiataloknak a közösségi élményre, és óhajtják, hogy ne csak az agymosó tévéműsorok sztárjai, hanem a közülük való fiatalemberek mondják ki azokat a gondolatokat, amelyeket ők is magukévá tesznek. Hogy fontos és meghatározó szó az hogy haza, szent dolog a magyar zászló, s élő, de fehér foltokkal terhelt a magyar történelem.

Most már nemcsak a dob puffan, a basszus dübörög, hanem a lélekbe hatol a hegedűszó is. Mert ez a régi, szeretett hangszer éppúgy részese az összhangzásnak, mint a rockzene meghatározó ritmushangszerei. A hegedű, ha kell sír, ha kell, reményt táplál egy olyan korban, ahol talán legfontosabb az öntudatra ébredés.
Húszegynéhány éve elindult Magyarországon egy zenei mozgalom, amelyre természetesen hatással volt az akkori nyugat. Külsőségében és ideológiájában is. Mára viszont annyira megváltozott, hogy nem német, vagy angolszász, hanem száz százalék magyar.

Ezt a változást, alakulást, mondhatni át- és megélést tükrözte a húszéves születésnapját ünneplő Oi-kor nemzeti rock együttes hétvégi koncertje. A csinált sztárvilág látványos külső konkurenciaharca az érvényesülésért való taposás hál Istennek nem erre a stílusra jellemző. Az Oi-kor mellett felléptek a nemzeti rock meghatározó zenekarai, a Romantikus Erőszak, az Egészséges Fejbőr és a Magozott Cseresznye.
Persze nem mehetünk el amellett, hogy ne folyamatában vizsgáljuk az egész jelenséget. Egy kulisszatitok: a Pannon Rádió megszólalásakor az Egészséges Fejbőr Csodaszarvas című albumát ismertük és pont annak a magyarság szempontjából oly fontos szövegei miatt tettük az adásnap zenei blokkjába. Erre az időre a Fejbőr, a Magozott Cseresznye mint zenekar már megszűnt létezni, de a hallgatóknak is köszönhetően jó pár felvételük eljutott hozzánk. Hangsúlyozottan a dalok üzenete, szövege dominált, és magunk is meglepődtünk, hogy szempillantás alatt öregeket és fiatalokat egyaránt rabul ejtett. Olyanokat, akik korábban semmit sem hallottak az úgynevezett skinhead-mozgalmakról, halvány gőzük sem volt, ezek a csapatok más dalokat is játszottak, mint a magyar hazafiság szempontjából meghatározó kérdések tálalása, megválaszolása.
Ezért is határoztuk úgy meg ezen zenekarokat, hogy nemzeti rock együttesek. Hál Istennek, ez a műfajmegnevezés is átment mára a köztudatba, amelynek segítségével sikerült megszabadulniuk ezen zenekaroknak a rájuk aggatott, sokaknak idegenszerű és elfogadhatatlan skinhead jelzőtől.

A Romantikus Erőszak működött ebben az időben, és éppen a rádiós siker, az emberek fokozott érdeklődése eredményezte azt, hogy először a Mazula Imre vezette Magozott Cseresznye, majd az Egészséges Fejbőr is ismét a hangszerekhez nyúlt. A Demszky által betiltott rendezvényre lelkesen készült az ismét összeállt Oi-kor, Magna Hungaria és az egész koncertben jelentős szereppel bíró Akcióegység. A Rockszerda kívánságműsorának mutatói alapján folyamatosan ezek a zenék uralták jobbára az adásnapot. A kérések nyolcvan százaléka is ezen zenekarok felvételeit célozta meg.

Nem szabad elfeledkeznünk ismételten a lényegről, hogy minden, a konkrét szubkultúra ismertsége nélküli réteg és korosztály tette magáévá ezeket a dalokat, amelyet jelez a Rockworld-ben lemezt vásárlók társadalmi összetétele is. Az országgyűlési képviselőtől, a főállású anyán át, a nagyon jó anyagi körülmények között élő vállalkozóig, orvosig, mérnökig, tanárig szinte minden értelmiségi kategória megjelent a lemezek iránt érdeklődők között.

Bizonyára lökést adott az egésznek az is, hogy a betiltott koncert napján a Rockszerdában rendeztük meg 2001. december 26-án a kárpótlást, egy többórás élő műsorral, amelyben az eredetileg fellépő zenekarok képviselői mondták el véleményüket a világról, a helyzetről, és csendültek fel a tervezett koncert dalai.
Most ott vagyunk, hogy a száz százalékig magyar irányzat követőivel mindenütt lehet találkozni. Az egyre nagyobb számban és helyszínen szerveződő koncertek bizonyítják, hogy nő az érdeklődés, hiszen a vidéki fellépések is általában teltházasak. Elég csak a Magyar Sziget rendezvényeire gondolni.

Minden zenekarnak szíve-joga, hogy olyan ideológiát képviseljen, olyan szövegeket alkosson, és olyan témákkal foglalkozzon, amelyet ő megénekelni akar. Az viszont egyértelműen látszik, hogy Csonka-Magyarországon és a jelenlegi határainkon túl a magyarokat érintő kérdések, a magyar múlt fontosságát bizonyító dalszövegek, a magyar történelem fehér foltjait a maga sajátos eszközeivel kiküszöbölni akaró, a helyes történelemszemléletre és annak valós tanítására utaló felvételek a legnépszerűbbek. Ezek mennek túl egy rétegigényen, és ezek tudják egyformán megszólítani a különböző társadalmi helyzetben lévő embereket, egy közös jellemző: a hazafiasság, a szülőföld szeretete, a magyar zászló tisztelete alapján.

2003. november 19.

G. Kirkovits István