Július folyamán már megemlékeztünk a három dicsőséges párizsi napról, amikor a francia nemzet véres és dicsőséges forradalma megdöntötte a Bourbon X. Károly király és kormánya szélsőségesen ultraroyalista uralmát. A Szent Szövetség kora Európáját folyamatosan forradalmi mozgalmak rázták meg. Egyrészt valóban elnyomó, abszolutista rendszerek lettek Európa nemzeteire erőltetve, másrészt az 1815-48 között folyamatosan visszatérő gazdasági válságok, megrázkódtatások forradalmasították a városi plebejus és a napszámos-paraszti tömegeket. Hogyan és miért? Erre a következőkben fogunk választ adni.

Az 1820-as évek kezdetétől folyamatos forradalmi mozgalmak robbantak ki a Szent Szövetség rendszere ellen. Először 1820-21-ben Nápolyban, majd 1821-23 között Spanyolországban, melyet a XVIII. Lajos francia király által küldött haderő, Szent Lajos 100 ezer fia vert le. A forradalom vezetőjét, Rafael Riego ezredest a Trocadero erőd 1823-as elfoglalása után a franciák átadták a spanyol Bourbonoknak, akik halálra ítélték. 1821-29 között zajlott az egész keresztény és az antik kultúrát tisztelő, Európát felrázó görög szabadságharc. 1825 decemberében a két cár közötti interregnumot kihasználva próbálták meg a fiatal orosz értelmiségiek, katonatisztek alkotmányossá formálni a cári abszolutizmust.

Érdekes folyamatok zajlottak le az 1814-es bécsi kongresszus által létrehozott, az Egyesült Németalföldi Királysághoz (lényegében Nagy-Hollandia volt) csatolt Belgiumban. Ismeretes, hogy a mai Belgiumot két nagyobb: vagyis a francia nyelvű vallon és a hollanddal rokon flamand népcsoport teszi ki, a viszonylag kisebb német etnikum e szempontból kevésbé fontos.

Csak zárójelben, a mai Belgium szabadságszerető népei számos esetben fordultak szembe elnyomóikkal. 1302-ben a Pieter de Coninck és Jan Breydel vezette takácslegények verték szét IV .(Szép) Fülöp francia király lovagi seregét Brugge mellett, a XVIII. század elején a Habsburgok ellen vezetett szabadságharcot, szinte Rákóczival egy időben a tragikus sorsú Francois Anneessens.

A brit külpolitika által a Bourbon-Franciaország ellensúlyozására, gyengítésére létrehozott Egyesült Németalföldi Királyság lényegében a kálvinista holland elitek uralmát jelentette. A vallonok francia nyelvét, politikai képviseletét a holland elitek statisztikai arányaik alá szorították, tehát a vallon területek és a nyelv alulreprezentáltak maradtak.   

A holland kálvinista elitek, ha kellett, erőszakkal akarták uralni a vallon katolikusokat, ha úgy látták, vezetőiket, példaként Louis de Pottert bebörtönözték.

A holland kálvinista elitek, ha kellett, erőszakkal akarták uralni a vallon katolikusokat, ha úgy látták, vezetőiket, példaként Louis de Pottert bebörtönözték.

Nagyobb baj volt, hogy az 1820-as évtized folyamán szinte egész Európát gazdasági válság sújtotta. Az Egyesült Királyságban az ipari forradalom, a szabad versenyes kapitalizmus hatásai folyamatos válsághelyzetet generáltak az 1810-es és a 20-as évek folyamán. Állandósultak a chartisták, a géprombolók, a munkások a jobb munkafeltételekért és bérért folytatott, lord Perceval és lord Liverpool kormányai elleni akciói, sztrájkjai, melyet a karhatalom meglehetősen brutálisan vert le (pl. Peterloo, Manchester, 1819. augusztus 6.).

A tömegek helyzetét Angliában tovább nehezítették az agrárius elitek által fenntartott, a hazai termelők érdekében érvényesített gabonavámok, melyek korlátozták az olcsó kenyérgabona behozatalát, a Varsói Nagyhercegségből és a Baltikumból, ezzel drágítva a kenyér árát. Ezzel ellentétben a holland kálvinista-liberális elitek engedélyezték a baltikumi gabona behozatalát, ez versenyképtelenné tette a vallon területek gabonatermelését.

Ráadásul a Németalföldi Királyság szabadkereskedelmi egyezményt is kötött Angliával, melynek hatásai romboló hatást gyakoroltak a flamand és vallon textiliparra, a vállalkozások jelentős része tönkrement, ez növelte a munkanélküliséget. Az eszmék a társadalmi folyamatokkal általában párhuzamosan jelennek meg. E korszak szellemi irányzatai: a nacionalizmus, a liberalizmus összekapcsolódtak a művészeti irányzatokkal, a periódus ízlését meghatározó klasszicizmussal és romantikával.

A zenének, különösen a nemzeti operáknak óriási mozgósító szerepe volt ebben a korszakban.

A holland hatóságok vonakodtak attól, hogy engedélyezzék a belga nemzeti operának tekintett mű: Daniel Auber (1782-1871) A Portici néma lány bemutatását. Mikor 1830 augusztus 25-én végre megengedték, a belga-vallon tömegek számára ez szinte jelszóvá vált a forradalom kirobbantására. Az opera fő áriája: Amour sacre de la Patrie (A haza szent szerelme) felkavaró hatást tett a brüsszeli tömegekre. A Theatre Royal de la Monnaie színpadán lezajlott előadást követően Brüsszel utcáin, terein spontán csoportosulások szerveződtek. Először Vive la Liberte jelszavak hangzottak el, majd feldúlták a holland hivatalokat, rendőrséget. Minden bizonnyal ezekben az akciókban részt vettek az egy hónappal ezelőtt győztes júliusi monarchia (már írtunk róla) ügynökei is. Ugyanis, mint említettük, az Egyesült Németalföldi Királyságot a brit diplomácia Franciaország gyengítése, elszigetelése céljából hozta létre, a Lajos Fülöp vezette júliusi monarchia pedig változtatni akart e helyzeten.

I. Vilmos, a Németalföldi Királyság uralkodója holland csapatokat küldött a vallon forradalmárok ellen. A holland gyalogos és huszár egységek több útvonalon (Rue Royale, Rue de Flandre) keresztül hatoltak be Brüsszelbe, de a felkelők által megszervezett forradalmi bizottság nemzetőrsége a szeptember 23-26. között lezajlott véres barikádharcokban (királyi palota, Parc Royal, Schaerbeek, Városháza körül) megvédte Brüsszelt. 

E napokról készült  Gustave Wappers: A belga forradalom epizódja Brüsszelben, című híres romantikus alkotása.

 A képen a Grand Placen a forradalom vezetői, a szabadságért küzdő véres, sérült, haldokló, de elszánt emberek előtt kinyilvánítják Belgium függetlenségét. A Grand Place architektúrája ma is ugyanaz. Október 4-én ideiglenes kormány alakult, mely november 2-re kiírta a Nemzeti Kongresszus megválasztását, mely november 22-én Anvers bombázására hivatkozva megfosztotta a tróntól az Orániai-Nassaui-házat, kinyilvánította az ország függetlenségét. 

1831. július 21-én  Lipót Szász-Coburg-Gothai herceg letette az uralkodói esküt, I. Lipót néven ő lett a független Belgium első királya. I. Vilmos holland király ezt nem fogadta el, hadjáratot indított a szabad Belgium ellen. 1831. augusztus 2-12. között végrehajtott akciójában elfoglalta Belgiumot, melynek állami létét a francia júliusi monarchia mentette meg, a francia katonai fellépés következtében a hollandok távoztak az országból. A Szent Szövetség nagyhatalmai bizonytalankodtak Belgium függetlensége elismerését illetően, azonban 1839 áprilisában mégiscsak bekövetkezett.

Ez esetben is beszélhetünk magyar, kecskeméti szálról, belga királyi udvar, Bende László gazdaságtörténész és Iványosi Szabó Tibor kiemelkedő helytörténész, levéltári igazgató kutatásai szerint a városból rendelt kajszibarack ültetvényéhez facsemetéket. 1848-49-ben pedig a magyar szabadságharc rendelt lőfegyvereket Belgiumból.

Talán még egy érdekesség, Belgiumban ma is működik azoknak a hagyományőrző családoknak a szövetsége, melyek felmenői részt vettek az 1830-as forradalomban.

Bár Belgium véres, hősies áldozatok révén vívta ki szabadságát, pár évtized múltán kíméletlen gyarmatosítóként jelent meg Kongóban, akárcsak Hollandia Indonéziában.

Az 1960-as és 80-as évek már konszolidált viszonyainak két kiemelkedő történelmi szereplőjét itt meg kell említenünk. I. Baudouin király és hitvese, Fabiola királynő megélt katolicizmusa, embersége, méltósága, hazafisága, kedves eleganciája hosszú időre adhat példát nem csak a belgák számára.

Végül két irányba is kifejeződhet kritika. A mai Európában a szabadság mezébe öltözött liberális-szabadkőműves zsarnokság gyakorlatilag tagadását jelenti a XIX. század azon nemzeti polgári forradalmainak, melyek megalapozták a kontinens alapvető alkotmányos, nemzeti-kulturális és erkölcsi értékeit.

Sajnos hazánkban is, miközben már a csapból is a polgári jelző folyik, az új NAT meglehetősen szánalmas követelményrendszerében szinte nem szerepelnek a modern Európát e korszakban megalapozó forradalmi események.

A múltból azonban tanulhatunk, a tanulságokat a jelenben és a jövőben alkalmazhatjuk.

Károlyfalvi József – Hunhír.info