44 éves fennállása után 34 éve bontották le Berlinben a leghíresebb, Checkpoint Charlie nevű határellenőrző állomást. Ma már történelem: ez volt Kelet- és Nyugat-Berlin között a legnevezetesebb átkelő – aki ezen túljutott, megnyugodhatott, ODAÁT volt – nem lőttek utána Keletről…
A szovjet és az amerikai szektorok közötti, eredetileg békés átkelő az idők folyamán országhatárrá (sőt világrendszerek határává) alakult vonala (átszelve a Friedrichstraßét) ezen a szakaszon a kelet-nyugati irányú Zimmerstraße déli oldalán álló házak homlokzata és a járda találkozásánál húzódott. Ez olykor érdekes helyzeteket teremtett. Például a Checkpoint Charlie tőszomszédságában, a keresztezés sarkán mindmáig álló, ismert Café Adler sarokház-épülete pontosan a határvonalra esett. Így ha a nyugatnémet kávéház Zimmerstraßéra néző ablakain valaki kihajolt, akkor gyakorlatilag “behajolt” az NDK-ba.
Az ellenőrzőpontot (Checkpoint) eredetileg az amerikaiak alakították ki 1945-ben. A Charlie valójában 3-ast jelent a NATO fonetikus ábécé, azaz a legelterjedtebb betűzési rendszer az angol nyelvterületen. (Alfa, Bravo, Charlie, Delta…, vagyis ebből a harmadik.)
Még csak néhány hónapja állt a berlini fal, amikor a keletnémet határőrség parancsot kapott, hogy tiltsa meg az amerikai diplomaták akadálytalan átjutását a határon. 1961. október 22-én a keletnémet határőrök megállítottak egy magas rangú amerikai tisztviselőt, és megkérték, mutassa meg útlevelét. Ez egy jogosulatlan határellenőrzésnek számított a korábbi, 1945-ös potsdami megállapodás értelmében, amely kimondta, hogy egyetlen szövetséges alkalmazottat sem állítanak meg. Október 27-én tíz amerikai M-48 harckocsi foglalt állást a Checkpoint Charlie-nál, kelet felé nézve. A szovjetek ellensúlyozva tíz T55-ös tankjukat nyugat felé helyezték el. A patthelyzet 16 órán át tartott, és mindkét oldalon nagy volt a feszültség. Washingtont és a Kreml egyenként hátráltatta tankjait, amíg a helyzetet nem rendezték.
A volt határon álló épület sarokrészén egy beton sas tárja ki szárnyait a mai napig. Fehér Sas Gyógyszertár néven 1696-ban alapították, majd kétszobás kávézóvá változott. A hidegháború idején sokan fordultak meg benne: esőkabátba öltözött névtelenek várták a kapcsolatukat, vagy a bepárásodott ablakokon keresztül nézték a keletről nyugatra és ellenkező irányba átkelőket. Kémek, diplomaták és külföldi újságírók találkoztak a négy fal között, és a hidegháború hideg kávéját fogyasztva vártak és vártak.
1989. november 9-én, 20 óra előtt a Cafe Adler tulajdonosa, Albrecht Rau végigsétált a csendes utcán pezsgővel, pohárral és forró csésze kávéval, felajánlva a keletnémet őröknek. Elfordították fejüket, arra gondltak, részeg, amikor azt mondta, hogy ledőlt a fal! Nem hallották a hírt. Egy-két órán belül ugyanazokat az őröket több ezren vették körül a „világtörténelem legnagyobb utcai partijának” titulált rendezvényen.
A német Bild újság 2008. június 6-án arról számolt be, hogy lecsapolták az utolsó sört, megitták az utolsó kávét. A legendás Cafe Adler örökre bezárt.
1990. október 2-án a Checkpoint Charlie-nál tartották a megszálló hatalmak búcsúünnepségét, amelyen az egykori háborús szövetségesek feloldották Berlin megszállt városi státuszát. 2000. augusztus 13-án az eredetivel megegyező kinézetű épületet állítottak fel az egykori ellenőrzőpont helyén. Közelében működik a Haus am Checkpoint Charlie, ahol az ellenőrzőpont múltját, valamint a falnál történt szökéseket mutatják be.
Hunhír.info
