Összegyűjtöttünk néhény érdekes és jellegzetes motívumot a francia történelemből és kultúrából, amelyet bátran elővehettek volna az idei olimpia párizsi megrendezésekor. De miért nem rukkoltak elő vele?
Az utóbbi napokban teljes joggal tört ki a felháborodás Európa konzervatív körei, a protestáns és a katolikus egyházi vezetők részéről a párizsi olimpiai játékok megnyitójának blaszfémikus, bizonyos értelemben közerkölcsromboló jelenetei miatt. Talán ezzel mindenki egyetért, itt nem is szükséges megismételni a már többször elhangzott véleményeket.
Az olimpiai játékok megnyitóján a rendező nemzetek általában nagyszabású programfolyamban mutatják be nemzeti történelmüket és kultúrájukatt. Erre bizonyos értelemben most is sor került, de e vonatkozásban is szembeötlöttek az aránytalanságok.
Inkább kissé beszéljünk arról, mi is szerepelhetett volna még az olimpia megnyitóján. Aztán talán arra is rátérhetünk, miért is nem jelentek meg.
Nagyobb nemzetek szintetikus etnogenezissel bírnak. Így a franciák gall-frank eredete a rómaiakkal ötvöződve teremtette meg a francia nemzetet. Itt lehetett volna jelezni Julius Caesar és a gall vezér, Vercingetorix harcát, vagy hogy az ókorban Lutetia néven ismert Párizs felemelkedése akkor kezdődött, amikor Julianus Apostata, aki 361-63 között volt császár, korábban még társcsászárként Trierből ide helyezte Gallia provincia székhelyét.
A frankok és a gallok már a III.-IV. században tömegesen vették fel a kereszténységet. A Meroving uralkodó, Klodvig (481-511) törvénykönyve így kezdődött: „Éljen Krisztus, ki szereti a frankokat! Őrizze meg országukat, malasztjának fénye töltse meg vezetőiket, védje meg hadseregüket…”
Martell Károly majordomus 732-ben Európát védte meg a Poitiers mellett vívott csatában a betörő araboktól, ezzel megalapozta a keresztény frank Karoling állam, Nagy Károly birodalma létrejöttét.
De beszélhetünk a középkor nagy, a Capeting-dinasztiához tartozó királyairól is, akik a francia katolikus nagyhatalmat felépítették. Példaként Fülöp Ágost (király 1180-1223 között), valamint a Sorbonne egyetemet alapító IX. (Szent) Lajos (uralkodott 1226-70 között) keresztes hadjáratot vezettek a Szentföldre, ezért nem tűnhetnek polkorrektnek Martell Károlyhoz hasonlóan. Ráadásul Szent Lajos 1242-ben összegyűjttette az összes fellelhető Talmud-példányt és az épülő Notre Dame előtt megsemmisítette.
A XVI. század már etikailag vitathatóbb, a Valois király I. Ferenc szövetkezett a Habsburg–Jagelló szövetség ellen Nagy Szulejmánnal, ez okozta hazánk vesztét is 1526-ban.
A hit hőse volt viszont a szikár, gyomorbajos, végletekig puritán Jean Calvin, aki a király palotájára ragasztott miseellenes plakátjaival életét kockáztatta. (Társai oda jutottak.)
A Bourbon királyok sokat építettek Franciaországon (templomok, várak, paloták, középületek, lakónegyedek, csatornák), a tragikus sorsú XVI. Lajos jelenlétében példaként már elindult egy gőzzel hajtott jármű.
Mindezek talán csak egy villanásnyi bemutatása sokkal színesebbé, gazdagabbá tette volna a megnyitót.
A forradalmak érintőlegesen megjelentek, felvillant a jakobinus terror, talán hiányzott a császárság megjelenítése, de a jóval rokonszenvesebb 1830-as forradalom Delacroix ismert festményén valóban feltűnt.
Európa nagy évszázada az 1800-1900 közötti periódus volt, ebben Franciaország művészete, építészete, tudományossága, zeneművészete szinte irányadó volt Európa és a világ számára.
A második császárság, a boldog békeidők művészete, még talán az erkölcsileg kissé bohémabb, lazább Moulin Rouge vagy a Montmarte is beleférhetett volna.
A XX. század, a világháborúk francia szempontú erőfeszítései is megjeleníthetőek lehettek volna, akárcsak Franciaország modern súlyát helyreállító Charles de Gaulle nagy formátumú történelmi személyisége.
Természetesen mindezek nem akadémikus szinten, de legalább színes, jelzésértékű motívumokban előtérbe kerülhettek volna. Úgy tűnik viszont, hogy a rendezők számára az emberek maximum 5 százalékát érintő posztmodern téveszmék, másságok fontosabbak voltak.
Hangsúlyozottan nem vagyok Franciaország-szakértő, azonban lehet, hogy a fentiekben említettek fontosabbak, érdekesebbek lehettek volna, mint a megnyitón látottak.
Azt viszont megállapíthatjuk, ahol elvész a nemzeti állameszme és kulturális filozófia, ott előbb-utóbb a civilizáció is véget fog érni.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
