Úgy tűnik, a mintegy 60 milliós Itália lakosságának elege lett a baloldali-liberális politikából, az EU rájuk kényszerített diktátumaiból, a Földközi-tenger felől érkező, az európai civilizáció ledöntése céljából, a nyugat-európai és észak-amerikai szabadkőművesek, libertáriánusok által vizionált és megtervezett, az NGO-k és az embercsempész bandák által kivitelezett migrációból, a növekvő bűnözésből, az energiaválság miatt romló gazdasági viszonyokból.
Mint várható volt, a szeptember 25-én vasárnap megtartott szenátusi és képviselőházi választásokon a liberális és baloldali politikai erők vereséget szenvedtek, a jobboldali pártok: a Fratelli d’Italia-Olasz testvérek, a Lega di Nord-Északi Liga, valamint a Forza Italia-Hajrá Itália kerültek ki győztesen. Közöttük a legerősebb, 26 százalékot elért Olasz testvérek vezetője lehet esélyes a kormányalakításra. Ezért érdekes kérdés körbejárni e párt elnöke, Giorgia Meloni politikai beállítottságát, megnyilvánulásait, határait. Azért röviden kitérünk szövetségesei: Matteo Salvini és Silvio Berlusconi politikai értékrendjére, attitűdjeire is.
A fő támadási szempont a mintegy száz éve hatalomra került fasizmus rendszere és ideológiája újjáélesztése, feltámasztása. Megalapozottak-e ezek az olasz, a nemzetközi, de a magyar sajtóban és politikában is rendszeresen visszatérő vádak? E vádak elsősorban a jelképek vagy egyes történetpolitikai szempontok, vélemények alapján merülnek fel.
A Fratelli d’Italia egy hosszú folyamat és fejlődés mai fejleménye. Elődei az 1946-ban megszerveződő Movimento Sociale Italiano-Olasz Szociális Mozgalom, majd a belőle az 1990-es években létrejött Alleanza Nazionale-Nemzeti Szövetség voltak. A Giorgio Almirante (1914-88) vezette MSI, és a Giancarlo Fini (1952-) nevével fémjelzett AN egyaránt kiálltak a nemzeti múlt értékei, a széles tömegek szociális érdekei, az alapvető erkölcsi értékek, a rend és a közbiztonság mellett. Az irányvonal követése, a staféta most Giorgia Meloni (1977-) a párt elnöke kezébe került.
Tehát az Alleanza Nazionale átalakulása révén létrejött Fratelli d’Italia elvileg hazafias, konzervatív, nemzeti radikális párt. A párt neve Gottfredo Mameli (1826-49) himnuszából eredeztethető. Az olasz Petőfiként is nevezhető költő és szabadságharcos, a Risorgimento harcaiban halt hősi halált mikor az olasz hazafias erők 1849 tavaszán ostrom alá vették a második Francia Köztársaság által védelmezett Pápai államot.
A párt jelképe a háromszínű láng-fiamma tricolore már az MSI és az AN jelképeként is szerepelt. Viták veszik körül e jelképet is.
Mivel e jelkép az elődpártok címerében is szerepelt, a Demokrata Párt idős szenátora, a holokauszt-túlélő Liliana Segre (1930-) követelte eltávolítását a párt jelképei közül.
A politikai-ideológiai elfogultság nem engedi megérteni, hogy e jelkép az első világháború olasz rohamcsapatai: Arditi-bátrak jelképe volt. Egyébként a kedves idős szenátornő, de sokan mások is képtelenek, vagy inkább nem akarják megérteni és felfogni, hogy a fasizmus alatt számos zsidó fasiszta közgazdász, tudós, művész, katona szerepelt a rendszer élvonalában. Azt sem, hogy 1943 szeptemberéig – leszámítva az 1938-as faji törvényeket, melyek alapján a mintegy 43000 főnyi olasz zsidóság saját intézményrendszert építhetett ki – az olasz zsidók meglehetősen védett helyzetben voltak. Általánosságban kijelenthetjük, hogy akár Itáliában, akár az akkor Itáliához tartozó Dalmáciában az olasz területek menedéknek számítottak a különböző szláv milíciák elől menekülő jugoszláv zsidóknak.
Többek között ezért is igazat adhatunk az említett Giancarlo Fininek, mikor kijelentette, hogy a Duce, a „XX. század egyik legnagyobb politikusa volt”. Emellett a modern szociális állam, az anya-, gyermek- és családvédelem, a modern állam, életforma előmozdításáért, fejlesztéséért. Mi, magyarok a területi revízió támogatása miatt is tisztelhetjük.
Egyébként Giorgia Meloni rendszeresen jár Jeruzsálembe, a Yad Vashem Intézet megemlékezéseire, illetőleg Holocaust prayer breakfast, vagyis Holocaust ima-reggeli alkalmakra. E megemlékezések, ha reális számadatok és felelősségi viszonyok megállapítása között maradnak, elfogadhatóak. Ugyanakkor a kegyeletet nem szabad megtagadni más kegyetlenségek, népirtások áldozataitól sem.
Visszatérve tehát a rohamcsapatok jelképéhez, amely megjelent az Alleanza Nazionale, de a Fratelli d’Italia jelképei között, ez az olasz hazafias, történelmi tradíció része. Egyébként ezen az alakulatokban jelen voltak olyan zsidó katonák is, akik később fasiszták lettek.
Az általánosító támadások láthatóan identitásromboló, politikai célokat szolgálnak
Bár nem tartozik közvetlenül e cikk témájához, de az I. világháború olasz rohamcsapatai hősiessége és elismerése mellett meg kell állapítani, hogy hatékonyságuk alatta maradt Ausztria-Magyarország áldozatkész hazaszerezettel telt dicsőséges hadserege rohamcsapatainak.
Azoknak az egységeknek, akik még az utolsó, piavei csata pillanataiban is a legelszántabb módon harcoltak a hazáért.
Visszakanyarodva Giorgia Melonihoz, 19 évesen, az Alleanza Nazionale ifjúsági szervezetének tagjaként kifejezett pozitív véleményeket a Duce személye és rendszere megítélése kapcsán. Meloni és a párt lapja a Secolo d’Italia konkrét események kapcsán esetenként tesz pozitív véleményeket a fasiszta rendszer tevékenységére. Csak egy példa, a 2016-os abruzzói földrengés kárait, a Renzi-kormány tehetetlenségét, a felújítás lassúságát bírálva elelevenítették fel a 30-as évek földrengését, mikor a Duce rendeletére ugyanide utazott Araldo di Crollalanza közmunkaügyi miniszter és a számára biztosított, vasúti lakókocsikban elhelyezett több ezer munkással pár hónap alatt helyreállították a földrengés kárait.
Tehát, ismételten lehetetlen egy hosszú évtizedekkel ezelőtti rendszert újjáépíteni, legfeljebb esetleges pozitívumait lehet felemlíteni és követni. Ugyanez a kérdés Magyarországon már három évtizede is felmerült, az Antall-kormány hazafias, Horthy-rendszer bizonyos pozitív vonásait, a múlt értékeit felértékelő, felelevenítő megnyilvánulásai kapcsán is.
Olaszország gazdasági helyzete nehéz, a költségvetési hiányt, az energiaválság nehézségeit orvosolni kellene. Ez a nem könnyű, ellentmondásos feladat az új kormányra vár.
Azonban Meloni abban sem feltétlenül emlékeztet a fasiszta politikára, hogy inkább a polgárság, a középrétegek erősítése a társadalompolitikai célja. Ezt fejezik ki az adópolitikára vonatkozó elképelései is. Mussolini a polgári krédónak az önzést tekintette, szemben a szerinte a szolidaritást és a hősiességet képviselő fasiszta krédóval. Abban Meloninak igaza lehet, hogy jobb megoldást kell találni az 5 Csillag Mozgalom (Movimento 5 Stelle) választási ígéreteiben tett, majd kivitelezett állampolgári jövedelem /reddito di cittadinanza/ helyett, amely munka, teljesítmény nélkül biztosít havi 400-800 eurós jövedelmet jelentős rétegeknek (köztük deviánsok, migránsok, de volt terroristák is).
Amiben Meloni kevés megértést tanúsít, az a Bolzano Autonóm Provincia vonatkozásában egyre erősödő önállósodási törekvés. Az 1919-ben igazságtalanul Olaszországhoz csatolt, lényegében osztrák lakosságú terület vezetői több esetben kijelentették, Dél-Tirol nem Olaszország. Meloni reakciója, javaslata a német lakosság Ausztriába küldése volt…
Amiben viszont szintén határozott, az a fellépés az illegális migráció, az NGO-k ellen. E kérdést inkább szövetségese, Matteo Salvini kapcsán fogjuk érinteni.
Szintén igen határozott a szélsőbaloldal történelmi bűnei elmarasztalásában. Példaként pártja helyezte reflektorfénybe a foibák tragédiáját, vagyis az 1944-45 folyamán Isztria, Friuli és Venezia-Giulia területén a kommunista és titóista partizánok által megölt, a sziklás-karsztos barlangokba dobált mintegy 15000 olasz tragikus sorsát. Ismeretes, hogy a titóista partizánok az említett tartományokat a kommunista Jugoszlávia számára akarták megszerezni. A Fratelli d’Italia elérte, hogy a foibák tragédiája kapcsán nemzeti emléknap szülessen. A párt követeli Tito elnök olasz kitüntetései visszavonását. Ez a nemzeti tartás fontos megnyilvánulása. Emlékeztetőül, a volt partizán Sandro Pertini elnök találkozott, kezet fogott Titóval, megcsókolta ravatalát.
A közelebbi múltban elkövetett szélsőbaloldali bűnök iránt sem elnéző. Itáliában az 1960-as évek végétől, az 1980-as évtized elejéig terjedő periódust nevezzük az ólom éveinek. A kérdésben talán kevesebb ismerettel rendelkező olvasóink számára jelezzük, ez az elnevezés az 1968-tól a 80-as évek elejéig tartó mintegy másfél évtizednyi időszakot fedi. A lényege, hogy százak vesztették életüket a szélsőbaloldali (példaként a Vörös Brigádok), az anarchista terrorcsoportok, a maffia által elkövetett gyilkosságokban. Így többek között Aldo Moro kereszténydemokrata kormányfő, Pio la Torre sziciliai kommunista vezető és képviselő, Michele Reina szintén sziciliai kereszténydemokrata képviselő, Alberto dalla Chiesa csendőrtábornok. Csak zárójelben, a fasizmus felszámolta a maffiát, az 1970-es és 80-as évek egyes kereszténydemokrata politikusai, példaként Giulio Andreotti Andreotti, Salvatore Lima kapcsolatba léptek vele. Természetesen ez nem általánosítható, mert példaként az említett Aldo Moro, vagy Michele Reina felléptek ellene.
Összességében Meloni és pártja követeli a Vörös Brigádok egykori beazonosított terroristái kiadatását Franciaországtól. Egyelőre nem sok sikerrel.
Szintén érdeme Meloninak, hogy kiáll az iszlám világban üldözött nők jogaiért, egyenjogúságáért. Ez tiszta álláspont az emberi jogok tekintetében, még felelősebbé teszi álláspontját, mikor szembeszáll az agresszív LMBTQ-lobbival.
Talán annyiban eltér magyarországi szövetségeseitől, hogy nem dédelgeti a jövendő reménységei deviáns csoportjait. Ebben szövetségese Matteo Salvini sokkal szigorúbbnak tűnik.
Giorgia Meloni nemzetközi tekintetben eléggé elkötelezettnek tűnik az nyugati nagyhatalmak és a NATO irányába. Több esetben hangsúlyozta kiállását Ukrajna területi integritása mellett, szemben több, a kérdést reálisan értékelő, többoldalúan megközelítő amerikai, német vagy olasz politikussal, akik méltányos értékelést szeretnének Oroszország vonatkozásában is. Érti-e a helyzetet? Lehet, hogy az atlantista főáramlatot követi?
Tekintsünk rá röviden Meloni szövetségeseire. Matteo Salvini (1973-) a Lega di Nord-Északi Liga vezetője. A 2010-es évtizedben már töltött be belügyminiszteri tisztséget. Rendkívüli határozottságot mutatott a Kalergi-terv kivitelezése, az illegális migráció ellen. Egy migránsokat szállító NGO hajó kikötésének engedélyezése megtagadása miatt vádat is emeltek ellene, de a bíróság végül neki adott igazat.
Határozottan szándékozik fellépni a jövendő Balkánról érkezett reménységei bűnözésével szemben, a bűnözés melegágyának tekinthető „nomád táborokat” fel szándékozik számolni.
Tehát Salvini leghatározottabb célja a közbiztonság helyreállítása.
A jobboldali szövetség tagja még a Silvio Berlusconi és Forza Italia-Hajrá Olaszország nevű pártja. Az olasz politika veteránja, Silvio Berlusconi már volt miniszterelnök az 1990-es és a 2000-es években. Politikailag valamelyest rugalmasabb szövetségeseinél, bizonyos mértékben tudomásul veszi a nemzetközi pénzvilággal történő együttműködés kényszerét.
Az 1990-es években ő is kifejezett pozitív értékelést Mussoliniről: „jó dolgokat is tett” Természetesen az 1938-as törvényeket nem tartotta elfogadhatónak. Rugalmasságát jelezte, hogy miniszterelnökként a 90-es években jó kapcsolatot épített ki Moamer al Kadhafi líbiai elnökkel.
Talán érdekes lehet az örökifjú Silvio Berlusconi (1936-) magánéletének legújabb fejezete.
Új feleséget talált Marta Fascina (1990-) személyében, aki a Forza Italia parlamenti képviselője, szeptember 25-én is képviselőházi mandátumot szerzett a szicíliai Trapani választókörzetében.
Az új olasz kormány előreláthatólag október 23-án fog megalakulni. Reméljük, hogy jelentős lépést fog jelenteni Itália és Európa szellemi, lelki, politikai megújulásában.
Károlyfalvi József – Hunhír.info