Az Egyesült Államok történelmének egyik legellentmondásosabb kártérítési hulláma kezd kibontakozni: a demokrata elnöki adminisztráció hajlandó megegyezni azzal a több mint 900 illegális határsértő családdal, akiktől az országba történő jogtalan belépésüket követően elválasztották a kiskorú gyermekét. A nyílt társadalom eszméje által ihlett bevándorláspárti akció veszélyes precedenst teremtet, hiszen a jövőbeni határsértőknek komoly motivációs indokként szolgálhat az a tény, hogy a befogadásuk mellett az amerikai adófizetők kárára még meg is gazdagodhatnak.
Az Egyesült Államokban komoly közfelháborodás tárgyát képezte az a nemrégiben tett fehér házi bejelentés, miszerint Joe Biden demokrata elnök hajlandó peren kívül megegyezni azzal a törvénytelenül az országba érkezett 940 családdal, akiktől a Trump-adminisztráció idején, az ún. „zéró tolerancia” jegyében elvették kiskorú gyermekeiket.
A kis híján ezer család panaszát a Soros György által rendszeresen támogatott American Civil Liberties Union (ACLU) terelte jogi útra, amelynek ügyvezető igazgatója, Anthony D. Romero a Fehér Ház közleményét úgy kommentálta, „amennyiben Biden mégsem cselekedne helyesen a családok kártérítése terén, akkor egy komoly választási ígéretet szegne meg”.
A még 2019-ben, az arizonai Tucsonban indított perek részletei szerint minden sérelmezettet egy tetemes összeg, fejenként 450 ezer dollár illeti – amely átszámítva mintegy 144 millió forintot tesz ki – pusztán azért, mert az amerikai határőrség megsértette a migránsok jogait azzal, hogy gyermekeiket „traumát okozó módon” elválasztották szüleiktől annak érdekében, hogy egy kifejezetten kiskorúak számára kialakított menedékszállásokon helyezzék el.
Tekintettel arra, hogy az ügyben hozzávetőlegesen 5500 migrációs hátterű gyermekről van szó, a becslések szerint az Egyesült Államok költségvetése akár egymilliárd dollárral is megrövidülhet, amely forintban átszámítva 320 milliárd forintot jelent.
Azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán hogyan kerültek az USA-Mexikó határ amerikai oldalára a migránscsaládok, valamint, hogy ehhez milyen embercsempészettel kapcsolatos bűncselekményben vettek részt még Mexikóban, sem a Fehér Ház, sem pedig az ACLU nem közölt információt. Fontos kiemelni, hogy abban a kérdésben sem érezte a Biden-adminisztráció magát illetékesnek, hogy feloldja azt az ellentmondást, miszerint ha a határőrök megsértették az illegális határátlépők jogait azzal, hogy gyermekeiket „traumatizálták” az egyébként szigorú törvények alapján szabályozott elválasztási eljárással,
akkor vajon felmerül-e azon szülők bűnössége is, akik a gyermekeikkel együtt, „lesz, ami lesz” alapon, gyakran heteken át tartó hőségben meneteltek az amerikai határ felé, felkészülve az útközben gyakran előforduló embercsempészek és drogbárók kegyetlenségeire?
Az intézkedés körül kirobbant botrány alapján talán nem túlzás kijelenteni, hogy e kérdés megválaszolására az Egyesült Államok nagy része kíváncsian várja a választ. Ugyanis mint azt politikai kommentátorok, s elemzők kiemelik: képezheti vita tárgyát az, hogy egyedi esetekben az állam tegyen-e gesztust bizonyos kompenzációs kérelmek kapcsán, azonban az az átfogó gyakorlat, melynek keretében tömeges kártérítést kapnak olyan személyek, akik még az esetlegesen elszenvedett sérelmeik előtt több pontban is súlyosan megsértették az Egyesült Államok törvényeit, már egy kifejezetten veszélyes üzenetet közvetít a jövőbeni határsértők irányába, amely sem nemzetbiztonságilag, sem pedig politikailag nem vállalható.
Ám az Egyesült Államok közelmúltban bekövetkezett katonai kudarcai egy újabb, szintén nehezen magyarázható fénytörésben világítja meg e Biden-adminisztráció fémjelezte, végtelenül ellentmondásos kártérítési akciót.
Miután az idén nyáron világossá vált, hogy az USA de facto elveszítette az Afganisztánban vívott háborúját, a csúfos csapatkivonásokról látott felvételek, valamint médiabeszámolók után egyre több amerikai választópolgár szerzett tudomást arról, hogy a két évtizedig ott állomásozó amerikai katonák közül több mint 2400 soha sem térhetett vissza a családjához, míg csaknem 20 ezer amerikai honvéd olyan súlyos harctéri sérüléseket szerzett, hogy véget ért katonai karrierje. Ahogyan a fejlett világunkban minden országban, úgy természetesen az Egyesült Államokban is ilyenkor rendkívüli szolidaritási segély illeti meg a bevetés közben elesett katona legközelebbi hozzátartóját, vagy azt a katonát, aki sérülései okán, rendkívüli módon hátrányos helyzetűvé vált.
Hogy a demokraták által delegált Joe Biden elnök erkölcsi iránytűje vajon könnyebben mozdul-e el az illegális migránsok irányába, mint a hősi halált halt amerikai katonák irányába, tökéletes válasszal szolgál az épp tárgyalt kártérítési botrány.
Ugyanis az amerikai haditörvények mindössze 100 ezer dollárban határozzák meg azt az összeget, amelyet egy bevetésen elhunyt katona hozzátartozójának folyósíthat az állam, míg egy sérülései miatt leszerelésre kényszerített, élete végig megnyomorított honvéd ennek már csak a töredékét, néhány tízezer dollárt kap, számos egyedi körülmény függvényében.
Magyarán, a Biden-adminisztráció szerint egy jelenleg is élő illegális migráns sorsa négy és félszer többet ér egy olyan amerikai katona sorsánál, aki a legdrágább kincsét áldozta fel a hazájáért. Amennyiben a baloldali bevándorláspártiságnak vannak fokozatai, nagyvalószínűséggel ezt már semmi sem múlthatja felül.
Kontra (Sümeghi Lóránt)
Hunhír.info
