Ha egy zsidó, bolsi, libsi, stb. (előadó-, szín-, képző-, festő-, stb.) művészt, gondolkodót, szépírót kell megítélni, a konzervatív jóllehet megjegyzi magának, hogy ideológiailag talán nem egy akolba tartoznak, mégis művészetét, alkotását mindettől függetlenül értékeli és ítéli meg. Más a helyzet a legtoleránsabbnak tartott embertípus, a magasztos demokrata, a liberális emberrel.
A liberális fajta nem tud különbséget tenni, elvonatkoztatni, egy alkotást önmagáért becsülni, szeretni, tisztelni. Képtelen kiverni a fejéből, hogy az bizony egy köcsög, vaskalapos keresztény, vadmagyar, náci, fasiszta, hülye konzervatív emberfő terméke. Ezek az érvek annyira meggyőzőek és cáfolhatatlanok a tolerancia jeles (és jeltelen, avagy jellemtelen) képviselőnek, hogy képtelenség is tőlük elvárni az antipátián való felülemelkedést.
Aktualitása a fentebb leírtaknak a bécsi újévi koncert.
Ezen a zeneművészetileg várt és jeles eseményen 1946 óta Leopold Weninger átiratában játszotta id. Johann Strauss Radetzky-indulóját a Bécsi Filharmonikusok. Weningerről tudni lehet, hogy 1932-től náci párttag volt, egyébként a Bécsi Filharmonikus Zenekar jó barátja. Azért ez akkora borzalom, hogy csoda, hogy várni kellett 73 évet míg végül Andris Nelsons, az idei koncert karmestere fogta és kivette Weningert a műsorból. A zenekar elnöke, Daniel Froschauer közölte, hogy a kottát id. Johann Strauss eredeti elképzelése szerint helyreállították, és „megszabadultak sötét múltjától”.
És ha valaki felemeli szavát az elmebeteg, diktatórikus elemekben nem szűkölködő áltoleráns lelki és érzelmi terrorizmussal szemben, bélyeget kap. Viseljük büszkén és nyugtassuk meg magunkat, a hülyék odaát vannak.
neva – Hunhír.info