Róma helyett Párizs és Berlin döntött az olasz kormányról, ráadásul Biarritzban – erről beszélt a minap Matteo Salvini, amikor az Öt Csillag Mozgalom megállapodott a szociáldemokratákkal.

Az eddigi belügyminiszter szerint a G7-es csúcson kapta meg az áldást az új, baloldali koalíció, amit továbbra is a párton kívüli Giuseppe Conte vezethet. Ha valóban erről van szó, az nem volna példátlan. Ugyanis 2011-ben a G20-as csúcson Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy akkori francia elnök gyakorolt nyomást Silvio Berlusconi olasz kormányfőre az euróövezet megmentése érdekében. Kiszivárgott, hogy Merkel telefonon is felhívta Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnököt, hogy váltsa le Berlusconit. Merkel, Sarkozy és Berlusconi cannes-i beszélgetése után tíz nappal utóbbi már nem volt hatalmon.

Berlinben, Párizsban és Brüsszelben nem szeretnék, hogy a Liga kormányon legyen. Az Öt Csillag Mozgalom sem számít túl megbízhatónak a szemükben, de a szociál­demokraták gyámsága alatt jobb híján már velük is ki lehet békülni. Az úgymond független Conte már hitet is tett a két párt remek egysége mellett, amelynek ő nemcsak külső szemlélője akar lenni, hanem ahogy fogalmazott, a kötőanyag köztük, az egység őre. Ez elég sajátos kijelentés olyan pártok esetében, amelyek még pár hete sem tudták elképzelni a közös munkát, ráadásul az ötcsillagosok a hatalmon maradás érdekében szembeköpik mindazt, amit az elmúlt években az elit elleni harcról mondtak. Persze ez sem példátlan, máshol is összeálltak már az állítólagos újítók az addig megvetett elittel, de attól még nem lesz kevésbé kiábrándító Luigi Di Maio pártja szavazóinak.

Ráadásul a szociáldemokraták már jó előre megmondták: csak akkor mentik meg Di Maiót, ha teljesen megváltozik a kormányzás iránya. A legfontosabb lépés, amivel azonnal jófiúkká válnak Brüsszel és a többiek szemében, a bevándorláspolitikai fordulat lesz. Salvini figyelmeztetett: ha visszajönnek a szociáldemokraták, visszajönnek a embercsempészhajók is az olasz partokra. Ez borítékolhatóan így is lesz. Salvini elsősorban azzal szúrta a bevándorláspárti elit szemét, hogy kinevezése után azonnal neki is látott a Liga által hirdetett szigorú migrációs politika megvalósításának. Az M5S pedig ebben egy darabig partner is volt, az utóbbi hónapokban azonban Salvini szerint már szándékosan bénították a kormány munkáját más ügyekben is.

Az új koalíció terve tehát a látszat ellenére aligha az elmúlt hetekben született.

Bár Salvini ellenzékbe kerülésével sokan megkapják, amit akartak, a liberális elit hangját megbízhatóan továbbító Süddeutsche Zeitung véleménycikkét olvasva arra következtethetünk, hogy azért még nem lélegezhetnek fel. A lap olaszországi tudósítója szerint Rómában olyan közös és konstruktív agendára van szükség, amely leleplezi Salvini propagandáját, felszámolja az ország megosztottságát, és megerősíti kapcsolatát külföldi partnereivel a nemzetközi elszigeteltség éve után. Ebben a mondatban a lényeg persze a külföldi partnerek emlegetése. Oliver Meiler megjegyezte, érdemi változások helyett a két újdonsült szövetséges csak a régi nótát fújja, pozíciókról vitatkoztak, és ha így folytatják, Salvini okkal reménykedhet benne, hogy jövőre elbukik a kormány, ő pedig még diadalmasabban jöhet ki az egészből, mint hitte.

Az olasz sajtó megfogalmazásával élve most ugyan úgy tűnik, hogy „Salvini kapitány” egyedül maradt, de ahogy Orbán Viktor neki címzett levele is mutatja, ez nincs így. S hogy ki nevet majd a végén? Aligha azok, akik félnek a népakarattól.

mho