Trump és Macron egyetértett abban, hogy Oroszországot meg kell hívni a G7 jövő évi csúcstalálkozójára. (1) Annak, hogy Putyint visszahívják a G8-ba (2) az az értelme – véli a szerző –, hogy Putyinnak felajánlják: érje be Ukrajnával. Európa és az USA ügyeibe viszont ne ártsa be magát. És feltételezhető, hogy Putyin erre áldását adta. És arra vár, hogy az USA és az Európai Unió is teljesíti az alku rájuk eső részét: rászorítja Kijevet a kapitulációra.

Megjegyzések:

(1) A jövő évi csúcstalálkozó az Egyesült Államokban lesz.

(2) Oroszországot azt követően zárták ki a G-8-ból, hogy 2014-ben „annektálta a Krímet”. (Vagyis a 2014. március 16-i népszavazáson a Krím illetve (a különleges státuszt élvező) Szevasztopol népe úgy döntött, hogy – az 1954-ben Ukrajnába történt átcsatolásukat követően – visszatér eredeti hazájába, Oroszországba.)

* * *

A francia elnök után az amerikai elnök is kijelentette: Oroszországnak vissza kell térnie a G7-be (ami ily módon újra G8-cá alakul vissza). Kétségkívül: ez rossz hír Ukrajnának.

Ám ebben még csak nem is az a legrosszabb az ukránok számára, hogy Washington, Párizs, de más nyugati fővárosok is minden igyekezetükkel a Moszkva előtti kapitulációra fogják szorítani Kijevet. Számukra a legrosszabb az, hogy Kijev kapitulációja lesz majd a jele annak, hogy Európában a befolyási övezeteket újraosztották (kiemelés a fordítótól). És ez az újraosztás Ukrajnát egyértelműen Oroszország befolyási övezetébe utalja majd vissza. (1)

Trump feltétel nélkül egyetért

Mint emlékezetes Emmanuel Macron francia elnök még június 11-én, az RTS tévécsatornának adott interjújában leszögezte, hogy Oroszországot vissza lehet hívni a G8-ak közé. Ez azonban attól függ, hogy milyen erőfeszítéseket tesz Moszkva a minszki megállapodások teljesítése (2), illetve a Donbasszban dúló háború lezárása érdekében. Augusztus 19-én, Putyint a Cote d Azuron lévő Bregancon erődben fogadva Macron megerősítette: „E konfliktus rendezése lesz az a varázspálca, amelynek intése feltárja majd Oroszország előtt a Nyolcak klubjába visszavezető ajtót, és amely ezáltal ismét „nyolcassá” válik majd” … A „nyolcak” közé való visszatérés, miként az Oroszország és az Európai Unió közötti normális kapcsolatok helyreállítása azonban megköveteli az ukrajnai válság megoldását”. (3)

Másnap, Washingtonban fogadva Klaus Johannis román elnököt, Donald Trump tovább bontogatta a témát. Macronnal ellentétben azonban, aki Putyin számára feltételeket szabott Trump – az AFP híradása szerint – kijelentette: kész „feltétlenül” támogatni Oroszország visszatérését a G8-ba. Amint arról Steve German, az „Amerika Hangjának” az újságírója tudósított, Trump kijelentette: „Nekem úgy tűnik: sokkal inkább célszerű Oroszországot a G7-eken belül tudni”. És hozzátette: elődje, Barack Obama azért űzte ki Putyint a G7-ek közül, „merthogy az túljárt az eszén”. Egyébként érdemes itt megjegyeznünk, hogy a Fehér Ház mostani urának ez az álláspontja egyáltalán nem új. Ehhez hasonlókat mondott ő már máskor is.

Trump és Macron azután rövidesen egy telefonbeszélgetésben egyeztette az álláspontját. A két vezető egyetértett abban, hogy a jövő évi G7 csúcstalálkozóra meg kell hívni Oroszországot – jelentette a CNN amerikai tévécsatorna, egy, a Trump hivatalában dolgozó névtelen forrásra hivatkozva. A tévécsatorna forrása jelezte, hogy Oroszországnak a G8-ak közé való visszahívásának ötletével, Trump megelégedésére, Macron állt elő.

Az is ismertté vált, hogy Trump ezt az elképzelést (mármint a G8 formátumra való visszatérést) a G7 legközelebbi csúcstalálkozóján szerette volna megvitatni – mely találkozóra augusztus 24 és 26 között kerül sor a délnyugat-franciaországi Biarritz városban. A G7 tavalyi, Kanadában megtartott csúcstalálkozóján Trump már fölvetette a G8 visszaállításának a kérdését, Oroszország részvételével – ám a G7 más országainak a vezetői akkor nem támogatták álláspontját. A helyzet most megváltozott (4): Trump immár tandemben szerepel Macronnal. Véleményüket nyilván örömmel osztja majd Olaszország és (a látszat kedvéért bizonyos fenntartásokat hangoztatva) Németország. Tokió és London álláspontja inkább attól függ majd, hogy kétoldalú problémáik rendezésében Moszkva kész lesz-e engedményekre. (5) Kanadának minden bizonnyal különvéleménye lesz, de enged majd a többségi véleménynek – netán, esetleg valamiféle „fájdalomdíj” ellenében.

Mindez igazolja a Kreml stratégiájának helyességét: tégy, amit akarsz, legyen kellő türelmed. A G7 országai nem sokáig fognak orrolni az ukránok sérelmei miatt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek az országok egész egyszerűen belefáradtak volna Ukrajna támogatásába. (6) Nem. Arról van szó, hogy Ukrajnával kapcsolatos álláspontjuk megváltoztatásának fejében igen konkrét kedvezményeket várnak a Kremltől.

(Megjegyzések):

(1) Gyakorlatilag hajótörést szenvedett a 2014-es hatalomátvétellel elkezdődött orientáció-váltás, vagyis az orosz befolyástól való megszabadulás politikája. Amiben a legutóbbi győzelem a kanonikus ukrajnai pravoszláv egyházban a konstantinápolyi pátriárka, illetve a Nyugat aktív közreműködésével keresztülvitt szakítás volt. Porosenkó előző elnök akkor diadalittasan jelentette ki, hogy ennek révén Ukrajna végképp kiszakadt Oroszország vonzáskörzetéből. (Ami egyébként pirruszi győzelemnek bizonyult: a szakadárok hamarosan maguk is szakadtak, és dúl közöttük az ellenségeskedés.)

(2) Kiirthatatlanul tartja magát az a szemérmetlen hazugság és hamisítás, hogy Moszkvának – mint a minszki megállapodások egyik garantálójának, teljesítenie kellene azokat. Ez az elemi logikának is ellentmond. Ezt Franciaországnak (amely a németekkel együtt) szintén a garantálója a megállapodásnak, ezt kiváltképpen kellene tudnia, és nem illene ilyen oltári hazugságokkal etetni nemcsak a világközvéleményt, de országok tucatjainak politikai döntéshozóit is.

(3) Ha valaki, hát a minszki megállapodások három garantálója közül pont a két nyugati (Francia- és Németország) nem igazán tett sokat a békés rendezésért. Nem teljesítették legfőbb feladatukat: rászorítani Ukrajnát annak a minszki megállapodásnak a végrehajtására, amiből Kijev, eddig legalábbis, egyetlen betűt sem teljesített. Így a fegyverszünetet, a 2015 februárja óta megszámlálhatatlan mennyiségű tűzszünetet sem, amelyeket az ukrán fél általában néhány óra alatt felrúg,

Felfogásuk szerint Oroszország – a szerződés garantálójaként – valójában azzal nem teljesíti a minszki megállapodásokat, hogy nem szorítja rá védencüket, Kijevet arra, hogy hozzálásson végre (az immár négy és fél éve aláírt) megállapodásban foglaltak teljesítésére. Amelyek között a legfontosabb lenne: a teljes fegyvernyugvás, a haderőknek és a fegyverzeteknek a tűzszüneti vonaltól a megállapodásban rögzített távolságra történő visszavonása, a másik fél állásai, de kiváltképpen a békés lakosság ágyúzásának azonnali beszüntetése. Az ő logikájukból kiindulva a két nyugati ország sem teljesíti a megállapodásokat, így ők is szankciókkal sújtandók. (Németország pedig külön még a volt NDK-nak a lakosság megkérdezése nélküli annektálásáért is.)

(4) A helyzet megváltozásához alighanem az is hozzájárult, hogy reális veszéllyé vált a Nyugat számára: a maláj gép lelövésével öt éve, folyamatosan rágalmazott Oroszország lerántja a leplet a gép lelövése körüli sötét, véres titkokról. Ami, ha megtörténne, beláthatatlan következményekkel járna a tömeggyilkosokként, háborús bűnösökként, közönséges terroristákként lelepleződő nyugati összeesküvő országok – főleg a terrorcselekmény egyik eltervezője, az Egyesült Államok számára. A Putyin elnök, illetve a holland miniszterelnök között az ügyben megtartott bizalmas megbeszélés során az orosz fél – megmentendő a másik felet a világraszóló botránytól és szégyentől – kompromisszumos kiskaput nyitott a nyugati fél számára az ügyből, arcvesztés nélkül történő kihátráláshoz.

(5) London esetében a „Szkripal-ügyről”, míg Japán esetében a Kurili-szigetekről van szó. Az utóbbi mintegy egy évben Japán erőteljes diplomáciai offenzívát indított a második világháború következtében a Szovjetunióhoz (Oroszországhoz) (vissza)került négy sziget visszaszerzése érdekében.

PRODONBRASS.RU