A hold fekete korongként takarta el a napot, amelynek izzó karimája lángoló gyűrűként ölelte körbe a vészjósló, sötét holdat. A napfogyatkozás végítéletszerű látványát, amely 1831 februárjában feltűnt Virginia egén, Nat Turner egy égi üzenetként értelmezte: elérkezett az idő egy véres, mindent átformáló lázadás kirobbantására. Nat Turner rabszolgasorban született és egész életét rabszolgaként, Virginia állam Southampton megyéjének ültetvényein dolgozva élte le.
A szabadság hiányának járma alatt sínylődő afroamerikai fiú Krisztusban talált vigaszt és mélyen vallásossá vált. Egész fiatal korában megtanult írni és olvasni. Hite az évek múlásával egyre szilárdabbá vált, de őt nem csak saját, hanem sorstársai lelki üdve is érdekelte.
Gyakran felolvasott nekik a Bibliából és magyarázta annak példázatait. A „próféta”, ahogy rabszolgatársai hívták, hamarosan égi üzeneteket kapott. Turner vízióit, úgy értelmezte, hogy ezek a látomások isteni üzenetek, és őt magát egy nagy feladat véghezvitelére választotta ki a Mindenható. Meggyőződésévé vált, hogy a sors neki szánta azt a szerepet, hogy lerombolja a rabszolgaság embertelen rendszerét.
Amikor a napfogyatkozás 1831 februárjában feltűnt Virginia egén, Nat Turner isteni híradásként tekintett az égi jelenségre, amelyről ezt írta: „a fekete ember keze… a napkorongért nyúlt”. Eredetileg a Függetlenség Napjára, július 4-re tervezte a felkelés kirobbantását, de egy váratlan betegség miatt elhalasztotta azt.
Ugyanezen év augusztusában Turner isteni kiválasztottság tudata újbóli megerősítést nyert, amikor a Mount Saint Helens vulkán kitörése végett az atmoszférában keringő vulkáni hamu kékes-zöld koronggá „formálta át” a napot. Ennél több jel már nem kellett.
A felkelés öt emberrel: Nat Turnerrel és négy rabszolgatársával indult. Házról-házra jártak, ahol rabszolgákra leltek, azokat kiszabadították, míg a fehéreket legyilkolták. Mivel nem akarták magukra vonni túl korán a fehér telepesek figyelmét, Nat és bajtársai kezdetben nem használtak lőfegyvereket, hanem kések, fejszék és bunkók segítségével könyörtelenül kaszabolták rabtartóikat.
Nagyjából 60 fehér férfit, nőt és gyereket mészároltak le. A felkelők létszáma, akikhez jelentős számú szabad fekete is csatlakozott, ekkorra már több mint 70 főre duzzadt. A lázadók brutális mészárlásait Turner később azzal magyarázta, hogy a könyörtelen gyilkosságokkal tudatára akarta ébreszteni a fehéreket az általuk működtetett rendszer brutalitására.
A fehérek megtorló akciói sem voltak különbek. A rabszolgatartók közel 120 afroamerikait megöltek. Az áldozatok közül sokan nem is voltak felkelők. A lázadást két nap leforgása alatt sikerült elfojtani. Nat Turnert két hónap bujkálás után kézre kerítették, majd egy bírósági tárgyalást követően halálra ítélték és felakasztották.
A lázadást követően a feketék emancipációja mellett kardoskodó gondolkodók és politikai csoportok népszerűsége megcsappant. A fehérek többsége a lázadást követően úgy tekintett a rabszolgaság intézményére, mint pozitívumra, amely megfelelő „keresztény gondoskodás” mellett elősegítheti a feketék civilizációját.
múlt-kor
