“Jeszcze Polska nie zginęła, Kiedy my żyjemy.” – Nincs még veszve Lengyelország, míg mi meg nem halunk” – és a lengyel himnuszt énekelve mentek halálba a varsói hősök ezrei, akik 1944 augusztus 1-jén felkeltek a nácik ellen. Régi flintákkal, ócska pisztolyokkal harcoltak a tankok, ágyúk, repülők ellen két hónapon át. Emlékezzünk lengyel barátaink hősiességére. Sem a német, sem az orosz nem tudta megtörni őket. Varsót is újjáépítették kövenként, akárcsak nemzetüket!
A tomboló Hitler parancsba adta, hogy földig kell rombolni Varsót, a másik, a sokkal megfontoltabb diktátor, Sztálin pedig hagyta kivérezni a lengyel felkelőket. A kisujját se mozdította értük, sőt sokáig még az angolszász légierő számára is megtiltotta a szovjet légtér és légibázisok használatát, ezzel tevőlegesen akadályozta az utánpótlást. Éjszakánként egy-két gép repült lengyel személyzettel fél Európát átrepülve Varsó fölé. A szövik végül indítottak egy nagy akciót, de már túl későn, hogy érdemben segítsen.
A szovjet oldalon harcoló lengyeleket, a Berling hadsereget nem tudták visszatartani “gazdáik”m, mert első sorban lengyelek voltak, majd katonák, s csak kis részük kommunista, de nem adtak nekik megfelelő mennyiségű utász felszerelést, így a visztulai átkelésük véres kudarcba fulladt. A tábornok lemondott…
Egy, csak egy valakire számíthattak, a belorusz területekről visszavonuló magyar csapatok ( II.Tartalék Hadtest és 1. Lovas hadosztály, kb. 30.000 katona) jóindulatú semlegességére, akik Horthy parancsára nem álltak át, de engedték mozogni a lengyel partizánokat, néha gyógyszert, élelmet, lőszert hagytak hátra a részükre, a németekkel pedig közölték, hogy tekintettel a két nép barátságára az ostromban nem hajlandóak résztvenni.
A heroikus küzdelemben a két fél hasonló katonai veszteséget szenvedett, viszont a németek és ukrán szövetségeseik mintegy 150-200 ezer civilt meggyilkoltak. A fegyverletételt követően az életben maradt felkelőket és civileket egyaránt lágerbe szállították.
Kazi világa
Hunhír.info
