…Az UNESCO – és a támogatásával az UNICEF is – visszaél azzal a helyzetükkel, hogy az emberek megbíznak bennük. Rengeteg jó ügy mellett foglaltak már állást, évtizedeken keresztül harcoltak a gyermekek jogaiért. Az emberek ezért megbíztak bennük, még akik furcsállják is a szexuális nevelésre vonatkozó irányelveiket, azt gondolhatják: ők biztos tudják. Pedig egy szervezetet – legyen bármekkora is – csak emberek alkotnak…

A napokban nagy port kavart a hír, mely szerint az UNICEF aktív támogatója az UNESCO „Átfogó Szexuális Nevelés Programjának”. Az UNESCO programja szerint a gyerekeknek 5-8 éves korra átfogó ismeretekkel kell rendelkezniük a genderelméletről, tudniuk kell mi a különbség a biológiai és a társadalmi nem között. A genderelmélet alapjai szerint, bár a kromoszómák szerint biológiailag egyelőre férfi és nő különíthető el tisztán, a társadalmi neme alapján bárki érezheti magát bárminek, ezáltal a lehetőség is jár, hogy a biológia által kapott nemen változtathassunk.

Tisztázzunk pár dolgot.

A szexuális nevelés nem ördögtől való dolog. A szexről és nemiségről beszélni világszerte hosszú időn keresztül csak pironkodva lehetett, azzal pedig, hogy tabutéma lett a szexualitás, csak a fals információk, kételyek terjedtek a fiatalok között. Abban a családban, ahol nem lehet beszélni a szexről vagy misztifikálják a nemiség témáját, az a bizalmi légkör sem tud kialakulni, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerek merjen kérdezni a szüleitől, ha valami gondja van vagy egyszerűen csak kíváncsi.

A megfelelő szexuális tudatosság fontos a mindennapi emberi működésünkhöz, elengedhetetlen a higiénia szempontjából, de még a szexuális abúzus vagy az abortuszok megelőzése miatt is fontos.

A szexuális nevelés tehát fontos és vannak módszerek arra, hogyan neveljünk tudatos felnőttet gyermekeinkből egészen pici kortól – ideológia csöpögtetése nélkül. Az UNESCO szexuális nevelés programja ez utóbbit nem tudta kihagyni programjából.

Az UNESCO programjával az a gond, hogy az alapvető szexuális tudatosság mellett azt is meg akarja taníttatni a gyerekekkel, hogy miről mit kellene gondolniuk. Épp elég baj, hogy a genderelmélet áltudományossága ellenére egyetemi szinten oktatott anyag, de egy egyetemistának még meg van a lehetősége, hogy válasszon: ő ezt akarja tanulni.

De egy kisgyerek azt tanulja meg, amit a szülei tanítanak neki, aztán a szocializációja során, amit a kortársak, tanárok. Ha pedig az e szerint a program szerint történik, az baj: mert a mindennapi tényekkel együtt a gender-ideológiát is megtanítják neki, persze tényeknek álcázva – ha akarja, ha nem.

Az 5-8 éves kor ráadásul a legszenzitívebb peridóus a gyerek életében, ami a nemi identitásának kialakulását illeti. Ez az az időszak, amikorra a nemi identitás megszilárdul – ha minden jól megy – a gyerek identifikáció révén azonosul az azonos nemű szülővel.

Mivel a gender-elmélet még fiatal „tudomány”, nincsenek megbízható adatok arra vonatkozóan, hogy mi történik akkor, ha ebben az érzékeny időszakban a gyerek olyan egzakt kijelentések környezetében nő fel, hogy „bármi lehet belőle”, „van, aki kisfiúnak születik, de nagykorára nő lesz belőle”, arról nem beszélve, hogy ha ez neki nem tetszene, akkor is az elfogadásra kényszerítik. Ezért az UNESCO irányelvei korántsem biztos, hogy követendőek.

Az UNESCO – és a támogatásával az UNICEF is – visszaél azzal a helyzetükkel, hogy az emberek megbíznak bennük. Rengeteg jó ügy mellett foglaltak már állást, évtizedeken keresztül harcoltak a gyermekek jogaiért. Az emberek ezért megbíztak bennük, még akik furcsállják is a szexuális nevelésre vonatkozó irányelveiket, azt gondolhatják: ők biztos tudják. Pedig egy szervezetet – legyen bármekkora is – csak emberek alkotnak.

888.hu

Hunhír.info