Néhány évvel ezelőtt tele volt a világsajtó azokkal a döbbenetes hírekkel, hogy tömegével érkeznek Svédországba Marokkóból kísérő nélküli, 18 év alatti, kiskorú migránsok. Ezek az önmagukat kiskorúnak valló marokkóiak életvitelszerűen az utcán laktak, és számszerűsíthető gyakorisággal, jellemzően kábítószer hatása alatt bűncselekményeket követtek el.

Kiderült, hogy a kísérő nélkül érkező fiatalok 90 százaléka idősebb, mint amit állít magáról. Az elmúlt hét évben mintegy 1800 marokkói férfi kérelmezett menedékjogot Svédországban. A svéd Migrációs Igazgatóság statisztikái szerint mára ez a folyamat szinte megállt.

Csoda történt.

Vagy mégsem?

A válasz nagyon prózai. A svéd és a marokkói hatóságok olyan megállapodást kötöttek, amely immár lehetővé teszi a határrendészet számára, hogy a kísérő nélkül érkező kiskorúak ujjlenyomatait Marokkó adatbázisaival összevessék. Milyen érdekes, hogy amikor már nem tudták fiatalkorúnak kiadni magukat az érkező migránsok, mintegy varázsütésre lecsökkent a számuk.

A már ott lévők pedig, amikor kiderül az életkoruk, azonnal le is lépnek más migránsbarát európai városokba, jelesül Párizsba vagy Barcelonába.

Hogy aztán ott talán ismét megfiatalodva, kiskorúként élhessenek (bűnözhessenek?) tovább kényükre-kedvükre.

magyarnemzet.hu

Hunhír.info