Az oláh megszállás óta a papság mindig előljárt ott, ahol a hazafias áldozatkészség és a magyar gondolathoz való ragaszkodás ragyogó példáját kellett mutatni. Minden börtönben lehetett egy-egy papot, vagy barátot találni, aki összeverve és megkínozva büszkén viselte a magyar mártírság töviskoronáját a homlokán. És ha a ha a galambszívű, de hőslelkű püspökre gondolok…

Domine, non sum dignus! Uram, nem vagyok méltó, hogy a reverendád szegélyét csókoljam.

Hunhír.info