Tegnaphoz éppen hetvennégy éve, 1945. április 28-án, kivégzésük után tették közszemlére Benito Mussolini olasz fasiszta diktátor, élettársa Clara Petacci és kíséretük holttesteit. A kommunista partizánok eredetileg a közeli Giulianóban állították meg a menekülő fasiszta vezért, ahol felismerésük után fegyverekkel végeztek velük. Az akkor új kezdetet jelentő népítélettel ma már az olasz társadalom egyre több rétege nem ért egyet.
Benito Mussolinit ezt megelőzően 3 évvel buktatták meg, amikor vezérkari főnöke, Pietro Badoglio marsall megpuccsolta, hivatalosan egy elzárt hotelben különítették el Abruzzi tartományban. Innen a visszavonuló német csapatok különleges Waffen SS egységeinek élén Otto Skorzeny vezetésével megszöktette rabságából Mussoliniékat, és a diktátort a Hitlerrel csatlós-vazallus viszonyt ápoló, az észak-olaszországi Garda-tó mellett megalakuló Saloi „Köztársaság” fejévé nevezték ki.
Végzete azonban így sem kerülhette el: 1945 április 25-én, Olaszország végleges, nyugati szövetségesek és kommunista partizánok (vöröscipősök, scarperosse) általi felszabadításának napján a bukott Ducét megbeszélésre hívták Milánóba a szövetségesek és partizánok, hogy további sorsáról itt határozzanak.
Azonban ezen a megbeszélésen Mussolini megneszelte, hogy a németek az ifjú olasz rendszernek való kiadatásáról tárgyalnak, és az árulástól, valamint sorsától megrettenve csatlakozott a Svájc felé vonuló német hadsereg egységeihez, ráadásul kíséretével együtt egyszerű Wehrmacht-katonának öltözött, egyenruhában, sisakban.
Az akció azonban nem sikerült, éppen azért, mert Mussolini arcmásai az elfogását megelőző 23 évben beorították az olasz városok köztereit, az újságok címlapjait is, így a konvoj elvonulását ellenőrző partizánok Giuliani városánál, Milánó mellett könnyedén felismerték, és letartóztatták őt és társait is.
A kivégzés mellett végül azért döntöttek, mert nem merték megkockáztatni, hogy a környéken még mindig portyázó németek esetleg újfent megszöktetése mellett döntenek. Ugyanakkor az olasz közhangulat is annyira felfokozott volt az ifjú köztársaság első napjaiban, hogy Mussolinit már nem volt elég elfogni, végzete az új állam alapításának szimbolikus rítusában csúcsosodott ki.
A svájci határtól csak pár kilométerre, a Comói-tónál található Villa Belmontéban másnap, április 28-án Mussolinit, barátnőjét Clara Petaccit, családtagjait és további 15, velük tartú fasisztagyanús személyt végeztek ki a falhoz állítva.
Az akkor új kezdetet jelentő népítélettel ma már az olasz társadalom egyre több rétege nem ért egyet. Miután Matteo Salvini szélsőjobboldali Liga nevű pártja, és Giorgia Meloni Olasz Testvérek nevű újfasiszta formációja is megerősödött 2017 után, egyfajta Mussolni-nosztalgia lett úrrá a félszigeten.
Mussolini halálának évfordulóján kései hívei Bresciában emlékmisére gyűltek össze, szülőhelyén az Emilia-Romagna tartománybeli Predappióban pedig háromszáz, fekete egyenruhát és a húszas évek jelképeit viselő keményvonalas Mussolini-rajongó emlékezett meg róla. Igaz, a korábbi évekhez hasonlóan Mussolini családja most sem engedte hogy a hívek a temetőben, Benito Mussolini kriptájánál tartsák meg az eseményt.
Ezzel együtt a Mussoliniról kiadott falinaptárak és emlékkönyvek, tárgyak kultusza idén soha nem látott mértékben népszerű portékák, és a nosztalgiahullámot immár Mussolini egyik dédunokája, Caio Giulio Cesare Mussolini is meglovagolja. Ö a fasiszta Giorgia Meloni-féle párt színeiben indul az idei EP-választásokon.
(allthatsinteresting.com nyomán)
Hunhír.info
