A jelenlegi kijevi rezsim felelősséggel tartozik a Donbasszban elkövetett háborús bűntettek, az áldozatul esett polgári lakosok óriási számáért. Kijev áll a 2014. május 2-i ogyesszai tragédia megszervezése, illetve a két népköztársaság parancsnokainak meggyilkolása mögött. A Nyugat hagyományosan „nem látja” mindezeket a szörnyűségeket.
A Donbassz két népköztársaságának azonban vannak sikeres próbálkozásai arra, hogy kitörjenek az információs blokádból. Miként folyik ez a harc?
„Beszervezték” az SZBU (ukrán titkosszolgálat) tulajdon munkatársát! Kitűnő alkalom ez arra, hogy Kijev újabb vádakkal illesse Moszkvát. Prozorovot egyébként nyugodtan nevezhetnék még provokátornak is. Minden rendben is lenne a kijevi állásponttal, ha nem lenne a „beszervezett munkatárs” valós személy – illetve nem lennének valódiak a nála föllelhető iratok.
Ami Kijevnek megfelelő, az Nyugaton szándékosan nem látják. Ehhez elegendő megnéznünk, hogy mit írtak vezető sajtóorgánumok, például, az ogyesszai tragédiáról, illetve „Motorola” likvidálásáról.
2016. október 17-én a New York Times idézte Makszim Burlak, a „Népfront” parlamenti frakcióvezetőjének véleményét. Burlak, azidőtájt, infrastrukturális miniszter – még korábban pedig a Majdan vezérének Andrej Parubijnak volt a helyettese. „Motorola, ez a hóhér, ez a hülye, kimúlt” – mondta Burlak. A lap ezzel kapcsolatban megjegyzi: ezt a „terroristát” az orosz titkosszolgálatok tették el láb alól, hogy azután ezt a gyilkosságot ürügyül használhassák fel Kijevben és más ukrán városokban végrehajtandó terrorcselekményekre.
A BBC brit televíziós csatorna nem átallotta kijelenteni a 2014. május 2-i ogyesszai tragédiáról, hogy azt Oroszország provokálta ki. A tévécsatorna honlapján – állítólagos szemtanúkra hivatkozva – azt írták: a tragédia a miatt következett be, mert „az oroszbarát tüntetők” agresszióra provokálták az ukrán ultrákat.
A tragédiáról szóló tudósítások szerint a tüntetőknél fegyver volt, amelyekből tüzet nyitottak a nacionalistákra. A szakszervezeti székházban pedig azért keletkezett a tűz, mert valamelyik oroszbarát aktivista megpróbált Molotov-koktélt kidobni az utcára. Az ablaküveg azonban nem törött be, ezért a tűz a házon belül keletkezett. A kérdés itt csak az: miért haltak meg oly sokan ezek közül az „oroszbarát aktivisták” közül, ha egyszer föl voltak fegyverkezve? A szakszervezeti székházban igazi tragédia történt: ezek a bizonyos ultrák vadállatok módjára kegyetlenkedtek, embereket elevenen égettek meg, olyanokat vertek teljesen agyon az épület előtt, akik a tűz, illetve a támadók elől az ablakokon ugráltak ki, azt kockáztatva, hogy lábukat törik, vagy halálra zúzzák magukat. Az, ahogy némelyek erről vélekednek, annak semmi köze a valósághoz. Az minden kritikán aluli.
Nyugaton úgyszólván semmit sem tudnak az SZBU börtöneiről. Ahogy elhallgatják azokat a tényeket is, amelyek a maláj Boeing lelövésében való ukrán felelősséggel kapcsolatosak. A „Cargrad” korábban alaposan kivesézte (a CIA és az MI-6 által finanszírozott) „Integrity Initiative” nevű brit módszertani projektet. Ez a nyugati újságírók számára tartalmaz útmutatásokat arra vonatkozóan, hogy kell helyesen tálalni a Boeing MH-17 ügyét, illetve az ukrajnai konfliktust. Így nincs abban semmi különös, hogy a nyugati tömegtájékoztatási eszközök csak, a Kijev bűneit elfedő, ukrán álláspontnak adnak hangot.
Ugyanakkor egyes amerikai sajtóorgánumok elég részletességgel beszámolnak az „Azov” nacionalista zászlóaljról. Ez az az eset, amikor már hiába is próbálnák eltussolni a dolgot. E zászlóalj brigantii olyannyira hírhedtté váltak az általuk elkövetett kegyetlenkedésekről és kínzásokról, hogy még az olyan jogvédő szervezetek is, mint a Human Rights Watch és az Amnesty International bűnösnek találta őket az emberi jogok megsértésében, kínzásokban és erőszakban.
A nyugati sajtó gyakran azzal mentegeti Donyeck és a Donbassz más lakott települései elleni tüzérségi támadásokat, hogy a „szakadárok” is lövik az ukrán hadsereg által ellenőrzött területeken lévő békés lakott településeket. Miközben ezt az érvet dobják be, újra és újra, nem veszik észre, hogy 2014 óta valójában hány ember vesztette életét a rájuk záporozó ukrán lövedékektől, hány család maradt apák és gyermekek, fivérek és nővérek nélkül, az ukrán katonák és az elvadult nacionalista zászlóaljak hány embernek törték derékba az életét, amikor nyomorékokká, hajléktalanokká tették és teszik őket.
news-front.info -Csíkós Sándor írása nyomán
Hunhír.info
