Amerika legnépszerűbb zenei stílusa a country, valahogy úgy alakult történelmileg, hogy ha már rendes, hagyományos népzenéjük nincs, a vadnyugati hangulatot és cowboyromantikát árasztó countryzene tudja leginkább megragadni a lelküket. Ahogy az lenni szokott, a “valahogy így alakult” mögött ezúttal is egy egészen bizarr történet húzódik meg.

A country műfaja az 1920-as évekből származik, Tennessee-ből, és talán a világ legfehérebb zenéje – ha most hirtelen nem tud felidézni egyetlen híres és klasszikus színesbőrű country előadót sem, nem az ön hibája, nem nagyon vannak ilyenek. Oké, Ray Charles határeset, de ő is sokkal inkább soul és rythm and blues.

Nagyjából ugyanebben az időben lett népszerű Amerikában a jazz is, ami viszont tipikusan a feketék zenéje volt akkoriban.

És itt jön a képbe Henry Ford, az autógyártás nagy úttörője, a modern, futószalagos tömegtermelés atyja, a kétnapos hétvége feltalálója, az iparmágnás kapitalista milliomos archetípusa. Mindezek mellett akkora antiszemita és rasszista volt, hogy még Hitler is elismerőleg említette a Mein Kampfban, sőt, egy 1931-es interjúban azt nyilatkozta, inspirációt jelent számára Ford munkássága, és egy életnagyságú portrét tart róla a dolgozószobájában. (Ezzel együtt Ford egészen gyakorlatias és progresszív volt például abban, hogy a fekete és fehér munkásainak azonos bért fizetett.)

Ford rettenetesen gyűlölte a jazzt, és pláne azt, ahogyan a jazzre táncoltak az emberek. Erkölcstelennek és állatiasnak tartotta, a romlás megtestesítőjének. Ezt szépen bele is építette a világképébe: az elmélete szerint a jazzt a zsidók találták ki, hogy azzal is uralni és kontrollálni tudják a feketéket, és aztán őket felhasználva, valami különös zsidó trükkel leigázzák a világot.

A milliomos meg is tette, ami tőle telt, hogy megakadályozza az ördögi tervet: irdatlanul sok pénzt fektetett a country zene, mint hófehér és erkölcsös, a régi szép időket idéző ellen-jazz népszerűsítésébe.

Koncertek, zenekiadók, szigorúan erkölcsös táncmulatságok – Ford számolatlanul öntötte a pénzt mindenbe. Így aztán, amikor a harmincas-negyvenes években a rádió lett a szórakoztatóipar legfőbb csatornája, a country zene már az egész országban népszerű volt, a második világháborúban pedig egyenesen a honvágy és az amerikai életérzés megtestesítője lett a katonák, és az otthoniak körében egyaránt.

index nyomán

Hunhír.info