Mikor megengedhető megölni a nem-zsidókat? A „Torat ha-Melekh” A király tanítása]című könyvet, amelyet nemrég tettek közzé, Rabbi Yitzhak Shapira, a Nablus közelében lévő Yitzhar közösségben az Od Yosef Hai yeshiva elöljárója írta, egy yeshivából való másik rabbival, Yossi Elitzurral együtt.
A könyv nem kevesebb, mint 230 oldalt tartalmaz a nem-zsidók megölésére vonatkozó törvényekről, egyfajta útmutatót mindazok számára, akik mérlegelik azt a kérdést, hogy megengedett-e, és mikor megengedett elvenni egy nem-zsidó életét.
Noha a könyvet nem a nagy könyvterjesztő cégek terjesztik, már meleg hangú ajánlásokban részesült szélsőséges zsidók részéről, köztük olyan fontos rabbik ajánlásával, mint Yitzak Ginsburg, Dov Lior és Yaakov Yosef. A könyvet az Internet és a yeshiva terjeszti 30 Nis áron példányonként. A 19 évvel ezelőtt meggyilkolt Rabbi Meir Kahane emlékszertartásán, amelyet a hétvégén Jeruzsálemben tartottak, már árulták ezt a könyvet.
Az egész könyvben a szerzők alaposan foglalkoznak a nem-zsidók megölésével kapcsolatban a zsidó vallási törvényben lévő elméleti kérdésekkel. Az arabok és a palesztinok szavak még közvetve sincsenek említve, és a szerzők gondosan elkerülik, hogy kifejezett utalásokat tegyenek a törvény egyéni értelmezésére. A könyv a források százait tartalmazza a Bibliából és a vallási törvényből, idézeteket Rabbi Abraham Isaac Kooktó, a vallási cionizmus egyik atyjától, valamint Rabbi Shaul Yisraeitől, a Mercaz Harav Yeshiva-nak, a nemzeti-vallási cionizmus Jeruzsálemben lévő erődítményének elöljárójától.
A könyv a nem-zsidók megölésének tilalmával kezdődik, és egyebek közt az ellenségeskedésnek és Isten neve bármely megszentségtelenítésének megelőzésével indokolja azt. De a szerzők nagyon gyorsan áttérnek a tilalomból a megengedésbe, a nem-zsidók megölésével kapcsolatos különféle felmentésekbe. A központi érv Noé hét törvénye megtartásának kötelezettsége, amiket a Földön minden emberi lénynek követnie kell. E törvények többek közt tiltják a lopást, a vérontást és a bálványimádást.
„Amikor közeledünk egy nem-zsidóhoz, aki megsértette Noé hét törvényét és megöljük őt ezen hét törvény megtartása iránti törődésünkből, nem lett megsértve a tilalom” – állítja a könyv, amely hangsúlyozza, hogy a gyilkosság tilos, hacsak nem egy bírósági előírásnak engedelmeskedve történt.
A könyv egy másik következtetést is tartalmaz, amely kifejti, hogy egy nem-zsidó mikor ölhető meg, még akkor is, ha nem ellensége a zsidóknak. „Minden olyan helyzetben, amelyben egy nem-zsidó jelenléte veszélyeztet zsidó életeket, a nem-zsidó megölhető, még akkor is, ha becsületes goj, és egyáltalán nem bűnös azért a helyzetért, amely létrejött.” – állítják a szerzők. „Ha egy nem-zsidó segédkezik a zsidók gyilkosának, és egy zsidó halálát okozza, megölhető, és minden olyan esetben, ahol egy nem-zsidó jelenléte veszélyt okoz a zsidóknak, a nem-zsidó megölhető.”
A vallási törvény szerint a nem-zsidók megölésére vonatkozó felmentések egyike alkalmazható az „üldöző” törvénye esetén, amely szerint az, aki üldöz egy másikat gyilkossági szándékkal, bírósági eljárás nélkül is megölhető, még akkor is, ha az üldöző polgári egyén.
„A felmentés akkor is alkalmazható, ha az üldöző gyilkossággal nem közvetlenül, hanem csak közvetve fenyeget” – állítja a könyv.
„Még egy polgári személy is, aki segít a támadóknak, üldözőnek tekintendő és megölhető. Mindaz, aki bármilyen módon segíti a bűnözők hadseregét a gyilkosok támogatásában, üldözőnek tekintendő. Egy polgári személy, aki bátorítja a háborút, erőt ad a királynak és a katonáinak a háború folytatására. Ezért bármely velünk szembenálló állam polgára, aki bátorítja a támadó katonákat vagy kifejezi a cselekményeik miatti megelégedését, üldözőnek tekintendő és megölhető. Mindaz is, aki gyengíti a mi államunkat szóval vagy hasonló cselekménnyel, üldözőnek tekintendő.”
Rabbi Saphira és Elitzur megállapítják, hogy gyermekeket is meg lehet ölni, mert ők „akadályok”. A rabbik a következőket írják: „Akadályok – gyermekek sokszor találhatók ebben a helyzetben. Akadályozzák a mentés módját jelenlétükkel és teljesen akadályozzák erőszakkal. Mindazonáltal megölhetők, mert a jelenlétük a gyilkosságot segíti. Van mentség a gyermekek megölésére, ha világos, hogy felnőve ártanának nekünk. Ilyen helyzetben szándékosan is megölhetők, nem csak a felnőttekkel vívott harc során.”
Ezenkívül, a vezető gyermekei megölhetők, hogy nyomást gyakoroljanak rá. Ha egy bűnös uralkodó gyermekeinek megtámadása befolyásolja őt, hogy ne viselkedjék bűnösen, akkor a gyermekei megölhetők. „Jobb megölni az üldözőket, mint megölni másokat” – állítják a szerzők.
Az „Ártatlanok szándékos megölése” című fejezetben a könyv kifejti, hogy a háború közvetlenül főleg az üldözők ellen irányul, de azok is, akik az ellenséges nemzethez tartoznak, ellenségnek tekintendők, mert segítik a gyilkosokat.
Rabbi Shapira és Elitzer ezen könyvében a bosszúnak is helye és célja van. „Annak érdekében, hogy legyőzzük az ellenséget, a bosszú és a rendszabályt a rendszabályért szellemében kell viselkednünk velük szemben” – állítják. „A bosszú abszolút szükséges annak érdekében, hogy az ilyen gonoszságot megsemmisítsük. Ezért olykor kegyetlen tetteket viszünk véghez, hogy megteremtsük a terror megfelelő egyensúlyát.”
Az egyik lábjegyzetben a kér rabbi olyan módon ír, hogy úgy tűnik, megengedhetik, hogy az egyének a saját belátásuk szerint cselekedjenek, függetlenül a kormány vagy a hadsereg bármely döntésétől.
„A nemzet döntése nem szükséges a gonosz birodalma kirekesztésének engedélyezéséhez” – írják a rabbik. „A megtámadott nemzetből még az egyes emberek is megölhetik őket.”
A yeshiva által közzétett vallási törvénykönyvektől eltérően ez alkalommal a rabbik hozzátettek egy fejezetet, amely a könyv következtetéseit tartalmazza. Mind a hat fejezetet összefoglalták a különböző témák főbb pontjaiban, amelyek többek között kijelentik: „A vallási törvényben azt találtuk, hogy a nem-zsidók általában gyanúsak a zsidók vérének ontásában, és háborúban ez a gyanú sokkal erősebbé válik. Még azok a gyermekek is gyilkosnak tekintendők, akik nem szegték meg Noé hét törvényét, de az eljövendő veszély miatt megölhetők, amely bekövetkeznék, ha engednék felnőni őket éppen olyan bűnössé, mint amilyenek a szüleik.”
Még ha a szerzők, amint mondottuk, gondosan használják is a „nem-zsidók” kifejezést, ezeken bizonyosan azokat értik, akik olyan „nem-zsidó” nemzetiségűeknek értelmezhetők, akik alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék a zsidó népet. Ezt megerősíti „A zsidó hang” című röplap, amelyet Yitzhar az Interneten tett közzé, és amely a könyvet így kommentálja: „Felesleges megjegyezni: a könyvben sehol sincs leírva, hogy a kijelentések közvetlenül csak a régi nem-zsidókra vonatkoznának.”
Az Od Yosef Hai yeshiva egyik tanulója a maga szempontjából fejtegette azt a részt, ahol Shapira és Elitzur rabbik veszik azt a bátorságot, hogy ilyen szabadon beszéljenek olyan témáról, mint a nem-zsidók megölése. „A rabbik nem félnek a bűnvádi eljárástól, mert ebben az esetben Maimonides Rabbi Moses ben Maimon, 1135-1204 és Nahlnanides Rabbi Moses ben Nahman, 1194-1270 is bíróság elé állt volna, és különben is, ez vallási törvény vizsgálata” – mondta a yeshiva tanulója. „Egy zsidó államban senki sem ül börtönben a Tóra tanulmányozásáért.”
Roi Sharon
Szittyakürt
2010.január
(Fordította:Tudós- Takács János)
HunHír.Hu