Jelenlegi szomszédunk, a nagyhatalmak által kreált műállam területén még mindig érvényben vannak a hatszázezer magyar örökös fájdalmát jelentő Benes-dekrétumok. Úgy látszik, Európa jelenlegi urainak sem érdeke, hogy a felvidéki magyarokat ért iszonyú terrorra és szenvedéshullámra végre gyógyírt kerítsenek. A világszerte elismert jogvédő, Eva Maria Barki most is felemelte szavát.

Hazánk képviselőket delegálhatott az Európai Parlamentbe, de azok leginkább a kassai cigányokkal foglalkoznak, vagy más, a magyarság szempontjából sokadrendű problémákat próbálnak orvosolni. Az utóbbi három évben olyan kormányfőink vannak, akik közül az egyik fényesre nyalta román kollegája bocskorát, a másiknak pedig nem számít hatszázezer magyar nemzettestvérünk örökös gyásza és feledhetetlen fájdalma, sőt az ellen is mindent megtett, hogy a határokon túl növő, azokat átlépő nemzetegyesítés legalább a magyar törvénykezésben megtörténhessen.

Jelenlegi kormányfőnk nem jeleskedett abban, hogy a demokratikus Európa szégyenét, a Benes-dekrétumokat elítélje az európai közvélemény, sőt végre erkölcsi-anyagi kárpótlást kaphassanak a szülőföldjükről elűzöttek, illetve a szülőföldjükön másodrendű állampolgárként kezelt magyarok.

Szerencsére vannak olyan nemzetközileg is elismert magyar származású közéleti személyiségek, akik megpróbálják ellensúlyozni a nemzetveszítő hozzáállásokat. Eva Maria Barki levélben fordult a felvidéki magyarok érdekében az osztrák államelnökhöz, Ivan Gasparovic szlovák elnök ausztriai látogatása kapcsán.

Eva Maria Barki Rockszerdához is eljuttatott levelét alább teljes terjedelmében közöljük.

Tisztelt Államelnök Úr!

A 2005.05.04-i sajtótájékoztatóján beszámolt Ivan Gasparovic szlovák elnök látogatásának igen harmonikus lefolyásáról, akivel olyan kérdéseket vitatott meg, melyek Szlovákia és Európa jövője szempontjából jelentősek, és a következőket mondta: Viccesen azt állapítottuk meg, hogy nagyítóval kell keresnünk olyan témákat, melyekben eltérő a véleményünk, mert minden fontos kérdésben egyetértünk.

Ezen kérdések közé kétségtelenül hozzá tartoznak a benesi dekrétumok is, melyek Szlovákia magyar területén élö magyar lakossága számára mind a mai napig súlyos terhet jelentenek.

A szlovák államelnök csupán egyetlen nappal ausztriai látogatása előtt a Lidové Noviny cseh újságnak adott interjújában állást foglalt a benesi dekrétumok tekintetében és kategórikusan elutasította minden nyitott probléma megoldását, de még a bocsánatkérést is.

A benesi dekrétumok Szlovákiában nem történelmi relikviák, hanem a naponta megélt valóság, mely több mint 600.000 magyart érint.

Egy nemzethez való tartozás miatti erőszakos kitelepítés, kényszermunka és kisajátítás megvalósítja a Népirtásegyezmény II. cikkelyében foglalt, el nem évülő tényállást.

Hogy egy osztrák államelnök ezeket az alapvető emberjogi kérdéseket pont a háború végének 60. évfordulójára való emlékezés napjaiban kerüli meg hallgatásával, sőt még egyetértését és azonoszlását jelzi, érthetetlen és szégyenletes azért is, mért a benesi dekrétumok az osztrákokat Csehországgal szemben is érintik.

Pozsonytól Brassóig még mindig több mint 3.5 millió magyar jogi státusa megoldatlan. A jövöbeni konfliktusok elkerülése végett sürgös rendezés szükséges.

Az Európai Uniónak az a célkitűzése, miszerint meg kell teremteni “a szabadság, biztonság és jogok térségét”, Európának ezen a részén is érvényesnek kell lennie.

Tisztelt Államelnök Úr, az Ön magatartása nagy csalódás azon több millió magyar számára, akik a következő napokban Trianon tragédiájára fognak emlékezni, és akiknek tudomásul kell venniük, hogy nem elég, hogy az emberi jogaik és alapvető szabadságjogaik érvényesülését nem követelhetik még az Európai Unióban sem, hanem még szolidaritást, támogatást, és megértést sem várhatnak.

Legkésöbb az ENSZ II. Emberjogi Konferenciáján 1993-ban kiadott Bécsi Nyilatkozat óta az emberi jogok egyetemes hatályúak, oszthatatlanok és ezáltal nem tekinthetők az egyes államok belügyének. Ez még inkább érvényes az Európai Uniónak tagjára. Aki a benesi dekrétumok érvényességét elismeri és nem tagadja, aki nem veszi figyelembe a népcsoportok jogait és a népek önrendelkezési jogát, az nem érti meg Európát mint értékközösséget.

Ausztriának meg kellene ragadnia a lehetőséget, hogy közvetítöként valamint az emberi jogokért való küzdelemben úttöröként szerzett tapasztalatait bevesse azzal a céllal, hogy ebben az érzékeny térségben Európa közepén biztosítva legyen a konfliktusmentes együttélés a szabadság, demokrácia és önrendelkezés alapján.

Engedje meg, tisztelt Államelnök Úr, hogy ezzel a kéréssel forduljak Önhöz és kérem Önt, hogy ne zárkózzon el a határokon túl élö magyarok problémáitól.

Kiváló tisztelettel:

Dr. Eva Maria Barki

Rockszerda