Wass Albert körül megmaradnak az ellentmondások és a rejtélyek. Ennek ellenére az író egyre népszerűbb a magyar határokon belül és túl. Népszerűsége nemcsak az üzletekben és könyvtárakban fellelhető műveinek a számában mérhető, hanem az emlékére rendezett közösségi megmozdulásokban is. Emlékére néhány városban szobrot állítottak, emlékparkot avattak; szervezetek és középületek vették fel a nevét. Természetesen sikere nem osztatlan erről a bürokratikus és politikai ellenfelei gondoskodnak. A kortárs irodalomtörténészek nem jósoltak ekkora sikert az írásainak. A felnövő magyar nemzedék azonban kevés íróhoz kapcsolódik úgy, mint Wass Alberthez. Vajon mi ennek az oka?

2004 decemberében Budapesten megjelent egy színvonalas könyv: A gróf emigrált, az író otthon maradt; Wass Albert igazsága címmel. A kiadványt a Czegei Wass Alapítvány támogatta. A főszerkesztők a budapesti Károli Egyetem irodalom és történelem professzorai: Takaró Mihály és dr. Raffay Ernő. A könyv társszerzői: Vekov Károly, Balázs Ildikó és Lukácsi Éva. A könyv hiteles képet ad az íróról és a közéleti emberről, és eloszlatja az ellentmondásos híreszteléseket Wass Albert háborúsbűnösségével kapcsolatban. A tudós kutatók az író életét és munkásságát megbízható pontossággal elemzik  alkotói világának, irodalmának és közösségi tevékenységeinek a tükrében. Azon túl, hogy egy értékes könyvet ajánlok az olvasók figyelmébe, e mostani cikkemben néhány személyes adalékkal szolgálok arról, hogy ki volt és milyen volt Wass Albert. Mindazt, amit apámról írok arra a bensőséges megismerésre alapozom, melyet e nagy ember árnyékában felnőve nyertem. Néhány témát vázolok fel ezzel a kérdéssel: mit szólna hozzá Wass Albert? Először azt a kérdést vetem fel, hogy erről a megkésett népszerűségről ő hogyan vélekedne. Majd megkockáztatom, hogy a háborús bűnösség és a rehabilitálás problémáiról mit mondana apám. Végül azt a fájdalmas rendezetlenséget vázolom, amely az író halála óta mind e napig fennáll könyvei kiadási joga miatt. Biztosan tudom, hogy erről nagyon szomorú véleménye lenne Wass Albertnek.

Mit szólna Wass Albert a ma tapasztalható népszerűségéhez?

Nemesi származása ellenére Wass Albert szívéhez az egyszerű emberek álltak közel és gondolkodását azok alakították. Minden embert egyformán értékesnek tartott. Erre példa az, hogy egyik legjobb barátja Tamási Áron volt, aki egyszerű családból származott  akiben én a keresztapámat tisztelem. Apám nagyon nyitott volt az emberek iránt: ebből adódik gazdag emberismerete, amely a műveit elevenné teszi. Gyerekkori emlékeimben elevenen él az, ahogyan a második világháború után megtalálta a közös hangot a bajor hegylakókkal és parasztokkal. Napközben veteményes kertet művelt és keményen dolgozott, de késő estig írt a nagy becsben tartott írógépén. Hamburgban éjjeli őrként vállalt munkát, de ellenőrző sétái között az írásaiba mélyedt. Egy fillér nélkül érkeztünk Amerikába 1951 szeptemberben, ezért előbb kétkezi munkával, később szellemi munkával kereste kenyerét, hogy fiait felnevelje és élete végén viszonylag kényelmesen tölthesse nyugdíjas éveit. Apám nekem különös tanítást adott arról, hogy mennyire fontos az életből tanulni, nemcsak a könyvekből. Amikor felvételt nyertem a híres West Point katonai akadémiára, ő ragaszkodott ahhoz, hogy egyetemi tanulmányaimat szakítsam meg, mielőtt a tiszti kiképzést elkezdem. Fél évig munkásként dolgoztam, hogy belekóstoljak a társadalmi igazságosság kérdéseibe, a vezető és beosztott viszonylatába, és hogy az egyszerű munkások értekeit jobban megismerjem. Apám kedvéért megtettem és később, a tiszti karrierem során ennek nagy hasznát vettem.

Mivel Wass Albert érzelmileg és intellektuálisan tudott kapcsolódni a mindennapok embereinek az életéhez, ezért nemcsak kortársai számára volt időszerű az üzenete, de ma is az. Bizonyos vonatkozásban a Trianon utáni Magyarországon és az elszakított régiókban élő embereket ugyanúgy megszólította, mint a mai poszt-kommunista társadalomban, ahol még nem teljesen bontakozott ki a demokrácia közép Európában. Mondanivalója mindazokban visszhangra talál, akiket érzékenyen érint az elszenvedett igazságtalanság. Másrészt, az író éppen azokat a klasszikus erkölcsi értékeket képviseli, amelyeket a szocialista társadalomból kiiktatott a kommunizmus. Wass Albert hőseit a júdeo-keresztyén morál alapelvei vezérlik. Az író műveiben az egyéneket a saját tetteik alapján lehet számon kérni, nem pedig faji, nemzetiségi és osztálybeli hovatartozásuk alapján. Műveinek szereplői soha sem azért bűnösek, mert románok, szászok, zsidók, vagy magyarok. Az ő felfogásában bármilyen felépítmény vagy emberi intézmény bukásra van ítélve, ha a benne működő emberek törvénytelenül járnak el. Látása szerint csak az egyenlőségen alapuló és a kisebbségben élőket védelmező politikának van létjogosultsága. Mivel a bürokrácia, a megalkuvás és a hatalommal való visszaélés bűneit leleplezi: ezért sokan magukénak érzik az író igazságát.

Wass Albert politikai megoldásról szóló elképzelése is tetszésre számíthat azok körében, akik hisznek egy multikulturális Erdélyben, ahol a több nyelvű és több nemzetiségű népesség a békés együttélés történelmi öröksége szerint tud élni. Erdélyben honosították meg először a vallási türelmet. Az író nagyra becsülte Kossuth álmát a Dunai népek konföderációjáról. Számára a szülőföld soha nem kirekesztést, hanem befogadást jelentett. Ő azt jogosnak és természetesnek találta, hogy a magyarok, románok, zsidók és szászok otthonuknak tartsák Erdélyt. Ezzel szemben elítélte a Boszniában folyó etnikai tisztogatást a Balkánokon ugyanúgy, mint az izráeli-arab ellentétet Palesztinában. Élete alkonyán a részekre töredezett Európában a kelet és nyugat közeledésére a Közép Európai népek összefogásával a Dunai konföderáció eszméje foglalkoztatta. Attól tartott, hogy a szovjet uralom összeomlása után a nacionalizmus és a sovinizmus térhódítása újraéled. Ezért, az Egyesült Európa híve volt, de azzal a feltétellel, hogy a nemzeti kisebbségeket törvények védjék.

Annak ellenére, hogy ezeket az elképzeléseit nem rejtette véka alá, írásai soha nem válnak szárazzá, unalmassá, vagy polémiával terhessé. Ellenkezőleg: írói munkássága a magyar irodalom legnépszerűbb íróihoz hasonlítható, mint pl. Jókai és az erdélyi Jósika vagy más klasszikusok. (Balázs Ildikó) Nem csak az teszi Wass Albertet nagy íróvá, hogy jó történetei vannak, érdekes tényekkel, történelmi kérdésekkel és etikai döntésekkel gondolkodásra készteti olvasóit. Ő ennél többet ér el: írásai nemcsak megmozgatják az emberek fantáziáját, hanem az olvasót magukkal ragadják: a szívhez szólnak. Amint a mesés színhely és drámai cselekmény életre kel, valóság élethelyzetei rezonálnak át téren és időn, a mindenkori emberi egzisztenciát megszólítva. Akarva-akaratlan, az olvasó arra kényszerül, hogy érzelmileg kapcsolódjon, a hősök dilemmáit empátiával érezze át. A szereplők számára sokszor egy álmegoldás is kínálkozik, de ehelyett a nehezebb erkölcsi kényszer hatására kell dönteniük – sokszor kilátástalan és tragikus élethelyzetekben. Az erkölcsi mondanivaló mindig azt sugallja, hogy csak a tisztán, emberségből és őszintén hozott döntések adnak boldogulást. Az író prózáját költői líra teszi lélekemelővé. Hangja esetenként nacionalista színezetű, ami soha nem válik sovinizmussá, mert egy magasabb rendű eszmeiséget szolgál: a nemzethez tartozás rendületlen hűsége hatja át. Bátor hangú író, amiért számtalan esetben ellenségeskedést és üldözést kellett elszenvednie.

Wass Albert nem azért vált népszerűvé, mert írásaival egyes személyek vagy csoportok érdekeit szolgálta és azok hiúságának tetszelgett. Ő még az irodalomkritikusok kedvéért sem volt hajlandó ilyen kompromisszumra. A titok abban keresendő, hogy ő különleges jellemeket ábrázol, akiknek különleges körülmények között kell helytállni, de ezeknek mindig köze van a ma élő és küzdő ember sajátos harcaihoz. Tehát az átlagembert szólítja meg. Ismeri őket, mert köztük élt és értük emel szót. Erdély népéhez hűségben maradt élete végéig. Haláláig, 90 éves koráig kitartóan küzdött azért a célért, melyre őt az isteni gondviselés elrendelte.

2. Mit szólna Wass Albert a rehabilitálási erőfeszítéseinkhez?

A gróf emigrált, az író otthon maradt című könyv tudós alapossággal közelíti meg a háborús bűnösség kérdéseit, az író rehabilitálásának problémáit és nehézségeit. A friss kutatások eredményeinek ismeretében és tények birtokában ma világosan látom, hogy mi lenne apám véleménye mindezekről. Bizakodna és őszintén hinne abban, hogy mindezekkel a meggyőző érvekkel, dokumentált tényekkel és bizonyságokkal sikerül végre meggyőzni Romániát arról, hogy merre haladjon, ha a demokrácia útját szeretné járni. Apám mindig nyílt lapokkal játszott, és készséges volt magát kiszolgáltatni azoknak, akik a személyével kapcsolatban bármit tisztázni akartak. Ezt viszont kölcsönösen elvárná másoktól is. Vagyis: nem Wass Albertet kellene kivizsgálni, hanem azt a bírósági fórumot, annak a törvényes alapjait, politikáját, módszerét és célját, mely őt elítélte 1946-ban. Hadd egészítsem ki valamivel ezt az igényt: ugyanígy az író ellen felhozott antiszemitizmus vádját is ki kellene vizsgálni, mert mindaddig nincs lehetőség jó hírnevének a tisztázására, míg ezt a kérdést a hivatalos hatóság nem veszi elő és a ráterhelt vád alól őt nem oldják fel.

Emlékszem, hogy milyen nyitottan és fennkölten gondolkodott a rehabilitálása körüli bonyodalmakról. Ma is nyíltan azt mondaná, amit sokszor elismételt: nézzétek: én közéleti ember és író vagyok. Ha meg akarjátok tudni, hogy ki vagyok és mit gondolok, hát csak olvassátok el amiket írtam. Mindegyik írásomra ráírtam a nevemet és nyilvánosságra hoztam a véleményemet. Hogyan hiheti el valaki ezeket a hazugságokat, aki utánajárt a dolgoknak? Azt remélte, hogy a problémák eltűnnek a rehabilitálása útjából, mihelyt Románia politikát változtat a kisebbségei irányában.

Időnként elkeserítette az, hogy nem látott haladást a vádak tisztázásában, de ez a kudarc soha nem térítette el attól, ami élete mozgatóereje volt: amikor csak alkalom adódott, a nyugati törvényhozók figyelmét fel akarta hívni a kelet-európai és magyar problémákra, hogy kedvező megvilágításba helyezze a magyarok ügyét.

Erős missziói tudat vezérelte, ezért nem a saját ügye tisztázásával és önmaga igazolásával volt elfoglalva, hanem a magyar nemzet rehabilitálásán fáradozott naponként. Az volt a vágya, hogy az amerikai és európai könyvtárakba olyan tudományos szakkönyvek kerüljenek, melyek elfogultságtól mentesen ismertetik a közép európai és erdélyi helyzetet a kívülállóknak. Ebből a célból adott ki néhány könyvet, köztük a Magyar Nemzet történetét (szerző dr. Várdy Béla) 1969-ben és a Dokumentált tények és számok Erdélyről 1977-ben, melyet ő szerkesztett. Az ilyen jellegű kiadványok teljesen új ismerettel látták el az amerikai egyetemek kutatóit és diákjait. Nemcsak amerikai, de brit, kanadai és ausztráliai történelmi intézmények véleményét is formálták a szakkönyvek. A dokumentált tények megjelenése érzékenyen érintette a Ceausescu rezsimet, mely éppen abban az időben folyamodott a kedvezményezett nemzetek státusa (Favored Nation Status) elnyerésére, hogy Románia előnyös kereskedelmet folytathasson az USA-val.

Amikor az Igazságügyi Minisztérium híres kivizsgálása elkezdődött 1978-ban a Simon Wiesenthal Központ és Ceausescu román kormányának a parancsára, apám nyitott volt és bizakodó. Egy rövid időre kénytelen volt a saját ügyére koncentrálni, de még azt is felhasználta arra, hogy nyilvánosságra hozza a rejtett hamisságot és rámutasson a román kisebbségi politika veszélyére. Kitartott abban, amit élete fontos ügyének tartott: Erdély népének egyenlő jogaiért küzdött. Hitt a törvényes kivizsgálás eredményében, mely során ártatlansága kiderül, s ez meg is történt az Amerikai Egyesült Államok hivatalos fórumain.

Bizonyos vagyok abban, hogy a romániai rehabilitációját kételkedéssel szemlélné. Ugyanis nekünk most azzal kell bajlódnunk, hogy Wass Albert ártatlanságát bizonyítsuk be. Ez az igazságszolgáltatásnak egy fonákos megközelítése, ami ellentétes a civilizált jogrend hagyományaival. Normális esetben ugyanis a bíróságon a bizonyítás nem annak a dolga, aki ellen vádat emeltek. Bizonyára apámnak az lenne a véleménye, hogy az erdélyi rehabilitáció kulcskérdése az, hogy sikerül-e indirekt úton legyőzni a romániai soviniszta szélsőség elburjánzását. Azt kellene ugyanis a román átlagembernek tudtul adni, hogy Wass Albert soha nem volt a román nép ellensége. Ő csak azok ellen mutatott barátságtalanságot, akik meg akarták fosztani a nemzetiségieket attól a jogtól, amelyet az isteni gondviselés az ott élők számára egyformán megadott. Gyakran mondta, hogy az erdélyi városok, erdők, mezők, hegyek szeretete nem lehet kizárólagos, mert azok az ott élő magyaroknak, románoknak, szászoknak, zsidóknak, örményeknek, cigányoknak egyformán a szülőföld részei. Reménysége volt az a gondolat, hogy minél közelebb kerül Románia az egyesült Európa gondolatiságához, annál biztosabb lesz a demokrácia megvalósulása, mely garantálja a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, és amely anyagilag is virágzóbb életet hoz az állampolgárok számára.

Azt a tévedést is szét kell oszlatni, hogy Wass Albert antiszemita volt. Szeretnénk végre ezt a rossz szellemet palackba zárni. Csupán azt a kijelentést kell megcáfolni, hogy Wass Albert írásaiban antiszemitizmus lenne. Wass Albertről nem mutatható ki zsidóellenesség, amint az író műveinek kutatója Balázs Ildikó megállapította. Mi, a fiai, akik életét közelről ismertük, szintén igazoljuk, hogy semmi ilyesféle megnyilvánulását soha nem tapasztaltuk, sőt ennek az ellenkezőjéről vallottak szavai és tettei. Részünkről nem lenne akadálya, hogy egy nyílt és elfogultság nélküli eszmecserét kezdjünk azokkal, akik ebben az állításunkban kételkednek. Végre szeretnénk, ha napfényre jönne mindaz a bizonyság, ami miatt ezt a bélyeget rásütötték az íróra, mert emiatt vesztegel jó hírnevének a tisztázása, többek között a budapesti szobor nem állhat még a helyén emiatt az alaptalan rágalom miatt. Bizonyos vagyok abban, hogy amíg fény nem derül arra, hogy Wass Albert nem volt antiszemita, a hivatalos magyar, román és amerikai hatóság az író tiszteletének nem fog zöld utat engedni!

Végül, apánk még arra is rámutatna, hogy minden perköltség, amelyet a romániai rehabilitáció íratlan törvénye kíván  mert nincs ingyenes megközelítési alternatíva az igazsághoz  a jótékonysági missziónktól vonja el a pénzt és felemészti energiánkat. Azt kérdezné: hány magyar árvát lehetne azon a pénzen ellátni Erdélyben, ami a rehabilitáció beláthatatlan labirintusában eltűnik? Mi, Wass testvérek a társadalom középosztályához tartozunk, nem fogjuk megrövidíteni vállalásunkat, amelyet erőnkhöz mérten anyagi eszközeinkkel végzünk. Erdélyi missziónkat azért végezzük, hogy apánk álma beteljesüljön.

1991 óta összefogtunk és azóta mindannyian elköteleztük magunkat  még a családi költségvetést is ehhez a missziónkhoz igazítjuk. 1996 óta támogatjuk apánk műveinek erdélyi kiadását az ő beleegyezésével és áldásával. Egyáltalán nincs belőle egyéni hasznunk, mert az utolsó fillérig mindent az erdélyi jótékonyságra fordítunk. Amikor Wass Albert 1997 augusztusában fiaira hagyta műveinek szerzői kiadói jogát (copyright), ezt nem mint egyedekre, hanem társaságunkra, a Czegei Wass Alapítványra ruházta rá. Ez a non-profit szervezet abból a célból működik, hogy Erdély magyar népe és lakói javára humanitárius, kulturális és gazdasági fejlesztési projekteket támogasson. Ezt a történelmi pillanatot magnó felvétel őrzi, melyen apánk ebből az alkalomból beszédet mondott el. Családi levéltárunkban megtalálható ez a kazetta.

Tehát, egyrészt a Czegei Wass Alapítvány, vagyis az író fiai elkötelezetten részt vállalnak a rehabilitáció sikeres szorgalmazásában, de nem tévesztik el szem elől az igazi elkötelezettségüket, melynek része az, hogy az Alapítvány javára minél több összeg folyjon be, amely jótékonysági célokat szolgál Erdélyben. Biztos vagyok benne, hogy apánknak örömére és megelégedésére szolgálna, hogy mi ezt így gondoljuk és ebben odaadással kivesszük a részünket. Megvallom, hogy örömünkre szolgálna, ha találnánk patrónusokat és támogatókat a Wass Albertért rajongók táborában. Bárkitől szívesen fogad a Czegei Wass Alapítvány adományokat, aki magáénak érzi Wass Albert misszióját. És mindenki, aki új könyvünket megveszi és Wass Albert könyvet vesz a Mentor kiadó kiadásában (Lap Lcs Kft forgalmazza Budapesten), az indirekt úton mind az író rehabilitációját mind misszióját, azaz kettős jó ügyet támogat! Ha a Kráter kiadó által kiadott könyveket veszik az olvasók, akkor annak hasznából néhány ember zsebét tömik meg pénzzel! Kénytelen vagyok nyíltan fogalmazni a ravaszság és lelkiismeretlenség képviselői ellen, akik köteles tartozásukat, az író minden kiadott könyve bevételéből 12%-ot visszatartottak a Czegei Wass Alapítványtól.

3. Mit szólna Wass Albert a könyvkiadói jog, azaz életművének kiadási joga körüli ellentmondásokhoz?

A történelemben nem első és nem utolsó eset az, ami az íróval történt. Teljes dráma, intrika és krimibe illő a történet: reméljük, hogy véget ér. Még ha nem is happy end a vége, de csak jobb lehet annál, amilyen szomorú volt eddig. Wass Albert, bizonyára a mennyből nézve erre a méltatlan ügyre, csóválja a fejét. Azzal a szomorkás, általunk jól ismert mosollyal, amelyet akkor láttunk, amikor éppen valamilyen emberi gyengeségről esett szó. Ha élne, bizonyosan írna egy történetet a saját esetéről.

A bonyodalmakra azért került sor, mert a kommunizmus bukása után az átmeneti időben néhány élelmes, de lelkiismeretlen ügyeskedő kihasználta a helyzetet  embertársai rovására és a szociális igazságtalanságokkal nem törődve  és személyes előnyökre tett szert. Kihasználva a kiforratlan törvényeket, az információ áradat kezdetlegességét és a bürokratikus útvesztőket, élre került a nyerészkedő és megtömte zsebeit mindaz, akinek sikerült eladni a nagy hazugságait.

Ugyanakkor, Wass Albert szeretett mezőségi kis falvakban élő magyar családok hátrányosabb helyzetbe kerültek a kommunizmusban elért életszínvonalukhoz képest. Az egyenlőtlen esélyek miatt félő volt, hogy segítség híján felmorzsolódnak. A jövő még kilátástalanabb, ha a nagy városoktól távol eső falvakban élő gyermekek nem részesülnek magyar tanításban. Ezt a felelősséget magára vette a Czegei Wass Alapítvány. Szerény kezdetekkel elindult az építkezés. Kitapasztaltuk, hogy hogyan tudjuk lehet a magyar tanárok és cserkészvezetők munkáját támogatni. Ezen túl a kulturális meggazdagodás és a helybeliek magyar öntudatában való megerősítés volt a szándékunk. Ahhoz hasonló célok vezéreltek, amellyel apánk pl. létrehozta az amerikai Danubian Press (Dunai Kiadó) vállalkozását, a híres Amerikai Magyar Szépmíves Céh működésével. A múlt helyes megismerése és ősök megbecsülése és a hagyományok tisztelete az egészséges nemzeti önbecsüléshez vezet.

Azoknak, akik Wass Albert könyveit olvassák, egyszer el kellene látogatni a Maros völgyben fekvő Holtmarosra, az Istenszéke árnyékába, ahol az író néhány regény játszódik valamint Szászrégenbe, hogy meglássák az Alapítványunk által pártfogolt árvaházakat. Ezek létrejötte Wass Endre és felesége Ágnes munkásságához fűződik. Lehetne még sorolni a jó kezdeményezések sorát, de mindebből megértheti mindenki, hogy miért hárult ránk nagy felelősséggel apánk műveinek erdélyi kiadása, valamint az a szükség, hogy a Czegei Wass Alapítvány anyagi bázisának szélesítéséért mindent megteszünk. Ezért érzékenyen érintett és érint bennünket az anyagi veszteség, a szerződésben foglalt részesedés elmaradása. Ez nagy hiányt okoz, mert a Mentor kiadón kívül más kiadótól nem kaptunk semmi támogatást.

Az olvasó hadd nyerjen egy rövid betekintést és felvilágosítást a csalásról. 1989 nyarán Wass Albert 81 éves volt, a világtól távol, visszavonultságban az Okala-i Nemzeti Erdő területén élt. Élete nagy szerelme Elizabeth (Bebe), aki hosszú évtizedeken támogatta őt a gyakorlati dolgokban 1987 márciusában meghalt. Hosszú házasságuk során Bebe, a praktikus és intelligens asszony magára vállalta az anyagi dolgok rendezését, így apám az írói alkotásnak szentelhette életét.

Ebben az időben néhány műve megjelent Budapesten  rejtélyesen -, azaz engedélye nélkül és anélkül, hogy ez valami anyagi hasznot hozott volna számára. Ez már az a korszak, amikor a vasfüggönyön rés támadt  a magyarok kezdeményezésére. Novemberre a berlini fal ledőlt, és a szabadság folyamata elindult Magyarországon. Ekkor lépett a színre 1989 decemberében egy Kaliforniában élő magyar férfi a hangzatos szavaival.

Szász Lóránt úgy mutatkozik be, mint sikeres üzletember, akinek magyarországi kapcsolatai vannak, és aki ki akarja adni Wass Albert műveit. Amikor ez a személy ajánlatot tesz, hogy 5 ezer dollárt fizet, azután pedig a kiadott művekből származó haszon 12%-át, az író ösztönösen cselekszik és megköti vele a szerződést. Mivel elég hosszú idő óta először ajánl fel valaki pénzt a művei kirakatba tételéért, melyek hosszú életének legfőbb termései voltak. Önérzetében úgyis sebet ejtett az, hogy gyermekeitől anyagi támogatást fogad el. Így most azt is megéri, hogy művei hasznot hoznak számára. Szász üzleti szempontból is jól időzített, mert ő ezzel az összeggel jókor alkudott meg az íróval. Az öreg írógépen gyorsan megszerkesztették a szerződést, minden jogi tanácsadás nélkül, anélkül, hogy ő járatos lett volna a jogi rendszabályokban akár angolul akár magyarul, vagy a kiadói jog (copyright) törvény által előírt szabályt ismerte volna. (Bebe ezt nem hagyta volna jóvá!)

Két könyvet is kiadott Szász 1990-ben, de semmi anyagi részesedést nem kapott Wass Albert a bevételéből. Ennek ellenére, az eredeti szerződésüket újraírva közjegyző előtt hitelesíttették 1991 szeptemberben, újabb kiadások új reményeivel. Aki Wass Albert írásait ismeri, az tudja, hogy az író az embereket általában pozitívan látta és jót gondolt róluk. Bizalmat adott mindenkinek, akivel csak találkozott, míg az ellenkezőjéről meg nem bizonyosodott. Így, elfogadta a magyarázkodást, hogy miért nem volt anyagilag sikeres a vállalkozás, amellyel két könyvét kiadták.

Ezután mégis meglazult a viszony kettőjük között. Nem történt újabb könyvkiadás így nem jutott semmiféle anyagi részesedéshez sem. És amint ez az 1990-1991-ben írt levelekből kiderül, Szász csak ügynökének ismeri el, és őt sarkalja, hogy más kiadókkal is kössön szerződést, csakhogy több műve kiadásra kerüljön. Lényegében, Szász nem is adott ki egyetlen könyvet sem 1991 után az író haláláig 1998-ig, azaz csaknem hét éven keresztül. Egyszerűen, és érdekes módon, elhalványult a képben egészen 1998-ban, amikor a mostani partnerére talált és a monopólium megszerzéséhez hozzálátott Szász és a Kráter kiadó.

Wass Albert 1991 után elkezdte saját maga rendezni a könyvei kiadását. 1993-ban engedélyt adott a Kráter kiadónak a Jönnek és Adjátok vissza a hegyeimet c. művei kiadására. Szintén engedélyt adott az Örökségünk Alapítványnak a Hagyaték című műve kiadására 1993-ban. Itt meg kell jegyeznem, hogy Szász Lóránton kívül legalább tizenhárom kiadóval kötött szerződést Wass Albert 1989 és 1997 között, kiknek művei kiadását ugyanolyan joggal és hasonló feltételekkel engedélyezte. Csak néhányat említek: Püski, Kráter, Örökségünk, Daménia Kiadó, Lakitelek Alapítvány, Fekete Gyula, Simó József, Vörösváry István, Dinasztia Kiadó, Mentor kiadó, Szász és a Czegei Wass Alapítvány. Van néhány tárgyi bizonyságunk arról, hogy milyen volt apánk és Szász között a kommunikáció ebben az időben és régebben, mielőtt rejtélyesen eltűnt. Ebben az időszakban minden másról szó esett közöttük, csak a könyvek kiadásáról nem. Arról szó sem volt, hogy Szász ellenezte volna azt, hogy apánk másoknak is megadta könyvei kiadására a jogot!

Wass Albert úgy tekintette, hogy a köztük levő szerződés felbomlott. Floridai törvény szerint bármilyen üzleti szerződés elévül, le van nullázva és megsemmisül ha öt évig nem produkál semmit az üzleti partner. Szász egyáltalán nem panaszkodott a többi kiadó miatt mindaddig, amíg apánk élt, csak már akkor, mikor könyvei  az író halála után  népszerűvé lettek. (Természetesen akkor már Wass Albert nem tudta a jogait megvédeni.)

A tény az, hogy apánk soha nem tett említést sem nekünk, sem a floridai magyar barátainak Szász Lórántról.

1995-ben apánk szerződést írt alá, hogy a róla elnevezett Dr. Gróf Czegei Wass Albert Floridai Alapítványra ruházza a szerzői kiadói jogot (copyright) a hozzá közel álló barátai tanácsára, közöttük v. Kiss Gábor és Bánkúty Géza rábeszélésére. Mindenáron szerette volna, ha művei megjelennek, és örökségére barátai felügyelnek. Azonban az alapítványnak  valamilyen okból  nem sikerült egyetlen könyvét sem megjelentetni.

Bár ma már nem működik ez a non-profit szervezet, de tagjai ma is aktívan dolgoznak azért, hogy bálványként tisztelt barátjuk álma beteljesüljön és a székely parasztok traktorokhoz jussanak. Nekünk nem sok közünk van az alapítványhoz.

Amikor anyánk, Éva meghalt 1991 májusában, mind az öt fia ott volt Hamburgban a temetésen. Akkor találkoztunk öten először 1951 óta. Akkor alkottuk meg terveinket és beszéltük meg lehetőségeinket az Erdélyi magyarság jólétének elősegítésére és ezt a tervet apánkkal is tudattuk. 1996-ban anyagilag mi támogattuk a Kard és Kasza kiadását, melyet a Mentor kiadó jelentett meg Erdélyben a Dr. Gróf Czegei Wass Albert Floridai Alapítvány engedélyével apánk közbenjárására. A Kard és Kasza könyvből befolyó bevétele valamelyest kipótolta egyéni adományainkat Alapítványunk erdélyi missziós céljaira.

1997 nyarán Wass Albert elismerését fejezte ki az Erdélyben végzett munkánk iránt. Ez meggyőzte őt is és a Dr. Gróf Czegei Wass Floridai Alapítvány vezetőségét is arról, hogy visszavegye a szerzői kiadói jogot (copyright). Még ugyanazon a gyűlésen Astorban azt kinyilvánította és jogilag elrendezte, hogy miránk átruházza, azaz a Czegei Wass Alapítvány tulajdona legyen ez a jog. Az Alapítványt mi, Wass testvérek Floridában hoztuk létre, de később Budapesten és Erdélyben is székhelyet hoztunk létre az Alapítványunk számára.

1996 óta, a Kard és Kasza kiadását követve apánknak sok más művét is kiadtuk a Mentor Kiadóval. Mint már említettem, anyagilag mi támogattuk, minden befolyó összeg az erdélyi missziónk része lett. Egyetlen fillért nem tettünk zsebre a bevételből.

Végre az idén májusban, sok évi pereskedési harc után, a budapesti Legfelsőbb Bíróság olyan döntést hozott, amely nem teljesen ugyan, de részben igazságot szolgáltatott, amelyet el tudtunk fogadni. Leegyszerűsítve, mind a Kráter mind a Czegei Wass Alapítvány folytathatja a könyvkiadást, de a Kráternek ki kell fizetnie a részesedést, amire szerződésben kötelezte magát 1989-ben és 1991-ben, még mielőtt amerikai bíróságra beadjuk a keresetet, hogy megszűnjön a szerződés, melyet Amerikában kötöttek meg.

Hadd érzékeltessem, hogy milyen más elv szerint szeretne a teljes díjhoz hozzájutni a Kráter kiadó! Nemrégen azzal az ajánlattal kerestek meg, hogy úgy lehetne egyesíteni erőinket, ha mi beleegyeznénk abba, hogy mindent a Kráter kiadóval adnánk ki. Azzal indokolták a tervet, hogy zsugorodik a piac, és a túl sok kiadó lecsökkenti a mi részesedésünket (és persze tönkreteszi az ő üzletüket). Ezt mi természetesen nem fogadhatjuk el. Ehelyett mi ragaszkodunk ahhoz, hogy adjanak kimutatást az eladott könyvek utáni elszámolásról és fenntartjuk azt a kérésünket, hogy fizessék ki a jogos részesedést. Ebből persze semmit nem teljesítettek. Ezért, a Czegei Wass Alapítvány kénytelen megint a másra szánt bevételt ügyvédi költségre fordítani, és folytatni a kimerítő pereskedést, ami további érvágás az Alapítványunknak. Eközben Szász az eredeti 5 ezer dollár befektetésének sokszorosával  legalább húszszorosával vagy harmincszorosával kárpótolta magát!

Most azért támadnak, mert mi más kiadókkal folytatjuk Wass Albert műveinek a kiadását, és fel vannak háborodva e mostani könyvünk miatt, melyben apánkról igaz információkat hozunk nyilvánosságra, amely felülmúlja az utóbbi időkben elhamarkodott kiadványaikat, melyben féligazságokat, pontatlanságokat, és helyenként felületes kutatásokat közöltek. A Kráter tulajdonosai kétszer is rosszindulatú kampányt indítottak a Czegei Wass Alapítvány ellen. Először akkor, amikor perrel fenyegették meg azokat, akik Kráteren kívül mástól vesznek Wass Albert könyveket. Ez egy alattomos monopolizmus, melyet a jó szándékú könyvkereskedők és könyvtárosok átlátnak, és szabad döntésüket megtartják a látszatigazságokra alapozott fenyegetés ellenére.

A második negatív kampány  militarista szellemiséget sugall  egy újabb nagy hazugság bevetése, mellyel a Czegei Wass Alapítványt perelni készül a Kráter. Azt állítják, hogy két írásszakértő (nem volt elég egy!) arra a következtetésre jutott, hogy azon az okiraton, melyben a kizárólagos kiadói jog a Czegei Wass Alapítványé lett, nem Wass Albert aláírása szerepel. (Eközben Wass Albert a mennyben mosolyogva nézi, hogy fia Géza fia és nevelt lánya Anne telefonon megkéri az Astori Közjegyzői Hivatalt, hogy vegyék elő a tanúkat, akik jelen voltak a szerződés aláírásánál. Ő nagyon jól tudja, hogy mire megy ki a játék, és az biztos, hogy ezt az ügyet nem a bíróságra szánták! Túl nagy árat kellene azért fizetniük, hogy bepereljék a hivatalos állami képviselőt, és a bumeráng visszaütne.

Viszont ez a követelés arra volt jó, hogy időt nyerjenek és az ellenséget megtévesszék.) Ez egy régi trükk, ami sokszor beválik. Ellenfeleiket hátrányos helyzetbe akarják hozni, mert szüntelen viszálykodásukkal válaszlépést provokálnak és közben a közvélemény megtévesztése is megtörtént. Abban a köntösben tetszelegnek, hogy az író nyilvános bemutatása, tisztelete és népszerűsítése az ő munkásságuknak tulajdonítható. Ugyanakkor a hazug híresztelés kampányával befeketítik az ő jó hírét is és az író családjáét is. És mint mindig, most is igazolható, hogy az irigység a hajtóerő.

Akik mindezt az ellentmondást követték az újságokban Magyarországon és Erdélyben, feltehetik a kérdést: ki nyer ebből? Erdély magyar közössége, akikért eljárt az író, amikor művei kiadói jogát a Czegei Wass Alapítvány javára aláírta? Ő vajon szerette az olyan típusú embereket, akikben egykor bízott, de akikről kiderült, hogy őt és népszerűségét használják és mások kárával nem törődve a saját maguk hasznát tartják szem előtt? Ha a köteles részesedést nem tartotta volna vissza illegálisan a Kráter kiadó, Szász Lóránt és más kiadó velük együtt, több magyar gyerek átkerülhetett volna régen a rettenetes román árvaházakból azokba a magyar árvaházakba, amelyeket a Czegei Wass Alapítvány próbál létesíteni és fenntartani.

Wass Albert megerősítene bennünket ebben a szerencsétlen helyzetben. Ő bizonyára feltárná ellenségeinek jellembeli eltorzulásait, a titkos terveiket és morális elhajlásaikat. És arra emlékeztetne bennünket, hogy egyszerű emberek nem ostobák, akiket félre lehet vezetni legfeljebb egyszer, de hosszú távon és mindenkit egyszerre nem lehet becsapni. A lelkiismeretlen ügyeskedők elfelejtik azt, hogy ha tigrisen lovagolnak, egyszer csak eljön az idő, hogy leesnek, és a tigris felfalja őket. Drága olvasók: ez a tigris ti vagytok!

Mit tenne Wass Albert?

Kitartana a nemes ügyekért való küzdelemben. Ezek közül az egyik Wass Albert rehabilitációja lenne – csakhogy ez annak a korrupt igazságügyi rendszernek a rehabilitációja lenne, amely őt igazságtalanul háborús bűnösnek bélyegezte. Az ő rehabilitációja nem azt jelenti, hogy őt újra kellene vizsgálni. Sokkal inkább azt a hamis ítéletet kell az útból félreállítani, ami lehetetlenné teszi az ügyben az igazság teljesebb feltárását.

A másik ügyben is lépne. Egyrészt leleplezné a ravasz ügyeskedők mesterkedését, akik az ő nevét és műveit túszként tartják fogva a markukban, másrészt lehetetlenné tenné a tevékenységüket mindaddig, amíg jobb belátásra nem térnek. A könyvek kiadásának jogában nem az igazságszolgáltatás dolga dönteni. Amíg a jogi intézkedés szabad kezet ad arra, hogy csalók az író élete munkáiból a saját hasznukra nyerészkedjenek, addig meg van fosztva az író attól a jogától, hogy kikösse: a könyvei bevételét mire kívánja használni. Bizonyos, hogy élete utolsó leheletéig harcolna ezért a jogáért!

Nekünk, az író fiainak nincs más választásunk. Amit ebben kockáztatunk az több, mint ami pénzzel mérhető. Mi apánk látomását szentül őrizzük arról, hogy minden magyar javát nézzük  bárhol éljenek is  azzal a vággyal, hogy politikai és kulturális szabadságuk és gazdasági felemelkedésük elérésében örömük legyen.

Még egy dolgot tenne Wass Albert. Megfordítaná a kérdést: mit várok el én az én nemes magyar olvasóimtól? Elvárom, hogy ezekben a méltó célokban velem együtt küzdjenek, és elvárom, hogy tiszteljék egymásban az értéket. A visszaélések orvoslását nem lehet küzdő egyénekre hagyni, mert ezt nekünk közösen kell megoldani.

Czegei Wass Huba
(Fordította: Lukácsi Éva, Miami)

Rockszerda