A népek versenyében csak a számban szapora, minőségben egészséges, ép testű-lelkű nemzetek biztosíthatják fennmaradásukat és történelmi hivatásuk teljesítését. A fogyatkozó, erkölcsükben gyengülő népek sorsa kikerülhetetlenül a leszegényedés, szolgasorsba jutás és a halál. A magyarság rokontalan nép a Tisza-Duna táján. A Jó Isten segítségén kívül csak önmaga erejében bizakodva, számban és erőben sokasodva maradhat meg az idegen népek tengerében. A korabeli kiadvány betű szerinti leírása.
MAGYAR NÉP- ÉS CSALÁDVÉDELEM
I. A nép- és családvédelem új intézményei.
MAGYARORSZÁG KORMÁNYZÓJA az 1940. évben, augusztus hó 6-án hirdette ki az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról szóló 1940. évi XXIII. Törvénycikket.
A törvény új fejezetet nyit a magyar társadalompolitikában.
Sajátosan magyar módszerek alkalmazásával, korszerű szervezeti felépítéssel, jelentős anyagi megalapozással biztosít lehetőséget a magyar nép elesettjeinek felemeléséhez és megerősítéséhez.
Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap célja: segélyezés helyett „a leginkább támogatásra szoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése.”
Az állami segítés középpontjában már nem az egyén, hanem a nemzet fájának legértékesebb, legtermőbb ága, a sokgyermekes család intézményes támogatása áll.
A segítés módja nem pillanatnyi ínségenyhítés, hanem „a családok boldogulásának szerves megalapozása”, a „kellő anyagi feltétellel nem rendelkező, arra érdemes családok részére anyagi eszközök biztosítása” avégből, hogy azok munkakedvükkel és képességeikkel tevékeny részesei lehessenek a nemzet termelő munkájának és ezzel a maguk boldogulását és az egész nemzet jólétének fokozását elősegítsék.
Hatósági és társadalmi kiszolgálás helyett tehát az érdemes és küzdőképes családok önereje és munkája a felhajtóerő s a hatóság és társadalom csupán a nélkülözhetetlen anyagi segítséget, erkölcsi támogatást és nevelő közreműködést nyújtja.
A törvény e hatalmas célkitűzés megvalósítására az állam évi illetékjövedelmének 27%-át és a helyi ínségadók helyett országos adót, a nép- és családvédelmi pótadót bocsájtja a kormányzat rendelkezésére.
A mai kor kívánalmai érvényesülnek a törvénynek abban a rendelkezésében is, amely a közszolgálatba beviszi a szociális szakképzettség követelményeit. Felhatalmazza a minisztériumot arra, hogy az egyetemek mellett szociális tanfolyamokat szervezzen és annak elvégzésére kötelezhesse a közalkalmazottakat.
A törvény méltó a trianoni csapásból újjáéledő magyar nemzethez és az országépítő nemzedékhez.
Magyar, mert idegen példáktól függetlenül találta meg célkitűzéseihez a módszereket és mert visszatérést jelent a rontatlan ősi magyar alkotmány mélyre nyúló alapjához: a családiság gondolatához.
Korszerű, mert a széles néprétegek szociális jólétét a gazdasági élet vonalán, a több- és jobb termelés megteremtésével kívánja elérni és mert a nép felemelésének nagy munkáját szakszerűségre, szakképzettségre alapozza.
Az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot a m.kir. belügyminisztérium kezeli. A belügyminiszter mellet, mint tanácsadó szerv az Igazgató-Bizottság működik.
A belügyminiszter végrehajtó szerve és az intézményes nép- és családvédelmi munka országos irányítója az Országos Szociális Felügyelőség.
Az Országos Szociális Felügyelőség élén az ügyvezető elnök áll. A szociális felügyelők tájegységek szerint elosztva, főként helyszínre kiszállva látják el az irányítás, vezetés, ellenőrzés teendőit.
Az Országos Szociális elügyelőség hivatalos helyisége: Budapest, I. Uri-utca 39. Telefon: 160-091, 160-092, 160-093, 160-094, 160-095.
Az Országos Szociális Felügyelőség szerkesztésében és kiadásában megjelenő „Nép és Családvédelem” című havi folyóirat az Alap célját, feladatait és működését tudományos színvonalon, de gyakorlatilag ismerteti.
Az Országos Nép- és Családvédelmi Alappal kapcsolatos feladatokat a törvényhatóságokban a törvényhatóság első tisztviselője, (vármegyében az alispán, városban a polgármester) látja el.
Az alispán, polgármester készíti el a megye, illetőleg a város nép- és családvédelmi munkatervét és költségvetését. Ennek megvalósítására a belügyminiszter az Országos Nép- és Családvédelmi Alapból évente ellátmányösszeget utal ki. Az ellátmány egy részét az alispán, polgármester, mint forgótőkét a közjóléti szövetkezet rendelkezésére bocsájtja. A közjóléti szövetkezet évi üzlettervet készít, melyet az Országos Szociális Felügyelőség hagy jóvá.
Az alispánok, polgármesterek mellett a szociális teendőket a vármegye, város ezzel megbízott tisztviselője (másodfőjegyző, tanácsnok, aljegyző), a közjóléti előadó végzi, mint előadó.
Az egyes juttatásokkal kapcsolatos kivizsgálásokat, a juttatásban részesített családok gondozását, a társadalomnak a szociális munkában való önkéntes részvételét az alispán, polgármester mellett működő szociális gondozó vezeti és szervezi. A környezettanulmányok elkészítésében a zöldkeresztes védőnők is közreműködnek.
Szociális gondozó csak érettségizett /vagy ezzel egyenrangú képzettségű/ és az előírt szociális szakképzettséggel rendelkező férfi vagy nő lehet.
A szociális gondozóként való alkalmazást az Országos Szociális Felügyelőség ügyvezető elnökéhez címzett kérvényben kell kérni.
Az arra alkalmas és tehetséges jelentkezők kiképzését a m.kir. belügyminiszter az Országos Szociális felügyelőség javaslatára ösztöndíjjal támogatja.
A szociális gondozók mellett átmenetileg érettségizett /hasonló végzettségű/ kisegítő szociális gondozók is működnek, akik nem rendelkeznek az előírt szociális képzettséggel. A kisegítő gondozókat az alispán, polgármester alkalmazza.
Az arra érdemes, rászorult családok talpraállításával kapcsolatos gazdasági és pénzügyi tevékenység (anyagok beszerzése, a juttatás előkészítése, lebonyolítása, üzleti ügyvitel, kölcsönök folyósítása és behajtással) a törvényhatóságonkint, illetve egyes megyei városokban megalakított közjóléti szövetkezetek feladata.
A nem kölcsönképen folyósított, vissza nem térülő juttatásokat, karitatív segélyeket az alispán, polgármester nem a közjóléti szövetkezetek, hanem a közigazgatás útján bonyolítja le.
A közjóléti szövetkezet élén, mint a szövetkezet elnöke a vármegye alispánja, illetőleg a város polgármestere áll. A közjóléti szövetkezetek igazgatóságában a rendes tagok közül választott igazgatósági tagokon felül hivatalból helyet foglal a gazdasági felügyelőség vezetője, a földmívelésügyi miniszter által kijelölt személy, továbbá az Országos Szociális Felügyelőség által kiküldött egy tag.
A szövetkezet felügyelőbizottságának elnöke a törvényhatóságokban a főispán, megyei városokban a főispán által megbízott felügyelőbizottsági tag. A felügyelőbizottságok elnökeinek helyettese a vármegyei, városi számvevőség főnöke.
II. A hatóságokkal és a társadalommal
A belügyminiszter és szakszerve, az Országos Szociális Felügyelőség a legszorosabban együttműködik a szakminisztériumokkal, melyeknek a hatáskörét az új, intézményes nép- és családvédelmi tevékenység végrehajtása közvetlenül érinti. Így különösképpen a m. kir. földmívelésügyi minisztériummal, a m. kir. iparügyi minisztériummal, a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériummal, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériummal van állandó kapcsolatban. Az Igazgató Bizottságban a minisztereknek egy-egy képviselője foglal helyet.
A törvényhatóságokban az együttműködést az biztosítja, hogy a közjóléti szövetkezetek igazgatóságának az egyes szakigazgatási ágak vezetői (gazdasági felügyelő, tiszti főorvos, államépítészeti hivatal vezetője, stb.) hivatalból, vagy rendszerint megválasztott tagjai.
Az egyes családok gazdasági talpraállítása és jobb megélhetésének megalapozása nemcsak anyagi segítséget, hanem komoly és szakszerű erkölcsi támogató munkát is igényel.
A társadalmi egyenlőtlenségeket csökkenteni vagy kiegyenlíteni csak a társadalom tevékeny közreműködésével lehet. Az Országos Szociális Felügyelőség minden erőfeszítése arra irányul, hogy a társadalom, különösképpen a szociális és karitatív célkitűzésű társadalmi egyesületek, alakulatok ebben a munkában szervesen együttműködjenek a hatóságokkal.
Az együttműködés legmegfelelőbb formája: a munkaközösség.
A munkaközösség nem új egyesület, hanem a helyi hatóságok és a helyi társadalom közös szervezete, helyi szociális feladatok egyesült erővel való ellátására.
A munkaközösségekben tehát a helyi társadalmi egyesülete együttesen vesznek részt és vállalnak a közös munkában célkitűzésükhöz és erejükhöz képest feladatokat.
A munkaközösségek különösképen a község szociális munkatervének összeállításában, a juttatásban részesülők kiválasztásában, a kiválasztott családok egyenkinti gondozásában, házjuttatásnál a családok közös munkájának megszervezésében, a napközi otthonok, nyári gyermekotthonok megszervezésében, az egyes jótékonysági juttatások (gyermekétkeztetés, csecsemőkelengye, szülészeti vándorzsákok készítése, stb.) lebonyolításában, anya- és ifjúsági körök szervezésében, vezetésében, stb. tevékenykednek.
A munkaközösségek új és nagyszerű feladata a hadbavonultak családtagjainak gondozása.
A munkaközösségek minden városban és községben alakulnak.
A munkaközösségek elnökét az alispán illetőleg a polgármester nevezi ki.
III. Gazdasági talpraállítás.
A juttatásokról általában. 1. Az országos Nép- és Családvédelmi Alapból azok az érdemes, rászoruló, sokgyermekes családok részesülnek anyagi juttatásban, akik a gazdasági életben szükséges hiteleket, kölcsönöket megszerezni állami segítség nélkül nem képesek.
Az anyagi rászorultságot a családnak a megélhetésre vonatkozó összes körülményei (vagyon, kereset, családtagok száma, egyéb gazdasági segítség lehetőségei) figyelembevételével, környezettanulmányok útján, a szociális gondozók, illetve a munkaközösségek, felkért társadalmi szervek állapítják meg.
Sokgyermekes család juttatás szempontjából az, amelyik legalább négy 18 éven aluli gyermek van.
A juttatás kölcsön formájában történik. Kölcsönt általában az a család kap, amelyiknél a megélhetés alapja csupán a törpebirtok, vagy a család tagjainak mezőgazdasági, vagy ipari termelés, fuvarozás keretében végzett testi munkája.
A rászorult családokat az adatszerzés és a községek szociális helyzetképének elkészítése során kérelem nélkül is felkutatják a szociális gondozás szervei.
2. A kölcsönök kamatmentesek, csupán egyszer és mindenkorra legfeljebb 5 %-ig terjedő beszerzési és ügykezelési költséget kell fizetni.
A kölcsönöket lehetőleg nem pénzben, hanem természetben (házépítés, állatjuttatás,nyersanyag, stb.) folyósítják. A kölcsön megszerzéséhez általában bankszerű fedezet nem kell. Fedezet a család erkölcsi értéke, munkakedve, szorgalma, munkabírása!
Alapelv: szegény ember hitelének becsület az alapja.
3. A kölcsönök nagyobbrészt hosszúlejáratúak. A fizetési részletek megállapítása akként történik, hogy a fizetési részletek pontos teljesítése esetén is a család anyagi felemelése biztosítható legyen. Mértékét tehát a környezettanulmányok alapján döntik el.
4. A kölcsön iránti kérelmet egyszerű szövegezésben és bélyegmentesen a lakóhely szerinti vármegyei, városi közjóléti szövetkezet igazgatóságához kell címezni. Amennyiben a vármegyében vagy a városban közjóléti szövetkezet még nem működik, vagy annak címe ismeretlen lenne a kérelmező előtt, a kérelmet a vármegye alispánjához, városban a polgármesterhez kell intézni.
Egyéni juttatás, segély iránti kérelmeket tehát ne nyújtsunk be az Országos Szociális Felügyelőséghez. Felesleges idő- és pénzpazarlás!
A gazdasági talpraállítás során leggyakrabban alkalmazott egyes juttatási ágak, kölcsönnyújtási módozatok az alább felsoroltak:
Családi házak építése. Magyarország kormányzója mondotta az országgyűlés 1939. évi megnyitásán: „Gondoskodni kell arról, hogy a falusi és ipari munkásság és mindenki, aki nélkülözi a saját otthon melegét, házhelyhez, ép, egészséges otthonhoz jusson”…
Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, illetve ennek szervei: a vármegyei és városi közjóléti szervezetek évről-évre igen jelentős összegeket fordítanak kertes családi házak építésére. Ezt a tevékenységet jövőben legfeljebb az építési költségek további drágulása, illetve az anyaghiány korlátozhatja.
A családi házak építése az Országos Szociális Felügyelőség műszaki osztályán kidolgozott tervek szerint történik.
A házak belső beosztásában a célszerűség és egészségügyi követelmények érvényesülnek. A családi házak külső formája pedig a magyar nép ízlését és a táj építészeti hagyományait őrzi.
Házépítési kölcsönt, vagy törlesztés ellenében házat vagy telket csak az a család kaphat, amely más házépítési kölcsön terheit megélhetésének veszélyeztetése nélkül nem vállalhatja.
A közjóléti szövetkezetek lakásépítő tevékenységet elsősorban azokban a községekben fejtenek ki telepszerűen, ahol legkedvezőtlenebbek a lakásviszonyok, legnyomasztóbb a túlzsúfoltság és legnagyobb számban élnek sokgyermekes családok.
A házépítés, vagy a közjóléti szövetkezet tulajdonában lévő házhelyeken, vagy a juttatásban részesülő saját telkén történik. Építkezni talajvíztől mentes és minden tekintetben kifogástalan telkeken lehet. A közjóléti szövetkezetek arra törekednek, hogy a falusi házak legalább 600 négyszögöles házhelyeken épüljenek, mert így a házhozjutott sokgyermekes családoknak módjuk lesz arra, hogy kiskerti gazdálkodást folytathassanak. A kert egyrészt megélhetésüket könnyíti meg, másrészt a kertgazdálkodás hozama törlesztési képességüket fokozza. Városokban, ahol a telekárak magasabbak, a telkek az adottságokhoz képest kisebbek.
Akinek saját telke van és egyébként a házhozjuttatás követelményeinek megfelel, a házépítésre szükséges összeget kölcsönként kapja, amelyet telkére a közjóléti szövetkezet telekkönyvileg bekebelezhet.
Ha a házhelyet is a közjóléti szövetkezet adja, az ingatlan a juttatásban részesült családnak nem a tulajdonába, hanem csak a használatába kerül. A tartozás letörlesztéséig a juttatásban részesültek az ingatlanoknak nem tulajdonosai, hanem csak bérlői, akiket – kötelezettségeik indokolatlan elmulasztása és eredménytelen figyelmeztetés esetén – a szövetkezet kimozdíthat
Ha a sokgyermekes család kötelezettségeit pontosan teljesíti, a vételár kétharmadrészének kiegyenlítése után kérheti az ingatlannak nevére való átírását.
A sokgyermekes családoknak a családiház építésére adott kölcsönből az egy éven felüli, de 18. életévét még be nem töltött negyedik és minden további gyermekük után 10-10 százalék engedményt ad a közjóléti szövetkezet, az Országos Nép- és Családvédelmi Alap terhére. Az engedmény összege azonban az építési költség 70 százalékát nem haladhatja meg.
A törlesztési idő legfeljebb 30 esztendő. A gyermekkedvezmény figyelembevételével tehát az évi törlesztő részlet általában nem nagyobb, sok esetben még kevesebb is, mint amennyi egy sokgyermekes család egy szoba-konyhás lakásának bére.
A juttatott házat a sokgyermekes család a jó gazda gondosságával köteles kezelni, tartozik az épületet legalább évenként kétszer kimeszelni és azon három évenként kisebb és öt évenként nagyobb tatarozást végezni.
A lakóházak biztosításáról a közjóléti szövetkezet gondoskodik, a biztosítási díjak fizetése azonban a juttatásban részesülteket terheli.
A közjóléti szövetkezet gondoskodása nem merül ki a házhozjuttatás tényében. A szövetkezet mindent elkövet, hogy a juttatásban részesültek boldoguljanak, ezért életük további folytatását és munkájukat állandóan figyelemmel kíséri és amennyire csak lehetséges, segíti őket. A szövetkezet természetesen elvárja, hogy a juttatásban részesültek maguk is teljes erőkifejtéssel dolgozzanak, az építkezésben munkájukkal közreműködjenek, a házat rendben tartsák, kívül éppen úgy mint belül, a lakásban rend és tisztaság legyen, a kertet a szövetkezet előírásainak megfelelően műveljék, a szövetkezet megbízottjának (telepfelügyelő) utasításait kövessék, a csoportos házjuttatásban részesült családok egymást kölcsönösen támogassák és különösen gyermekszülés esetén az anyának és családjának felváltva minden segítséget megadjanak.
A közjóléti szövetkezet a meglevő családiházak kibővítésére, vagy az elkezdett építkezések befejezésére is nyújt kölcsönt, lehetőleg azonban első helyen történő telekkönyvi bekebelezés mellett.
Kiskertgazdálkodás. Azokon a telkeken, amelyeken a közjóléti szövetkezet családiházat épít, megszervezi a kertgazdálkodást is. De igen sok családot juttatnak ezenfelül is kiskerthez a közjóléti szövetkezetek.
A juttatásban részesült köteles a kertet a közjóléti szövetkezet által előírt módon hasznosítani és a szövetkezet megbízottjának, illetve szakemberének utasításait követni. A szövetkezet a kiskiskerteket a vidéknek és a talajviszonyoknak megfelelő gyümölcsfákkal ülteti be s a kerti gazdálkodáshoz szükséges magvakat, palántákat, esetleg kézi szerszámokat is rendelkezésre bocsátja. Mindezt természetesen kölcsönképen, de előnyös fizetési feltételek mellett juttatja az arra érdemes, rászoruló, sokgyermekes családoknak. Ma már több ezer kiskerten gazdálkodnak az Országos Nép- és Családvédelmi Alap segítségével kerthez juttatott sokgyermekes családok.
Földhöz, kishaszonbérlethez juttatás és telepítés. A közjóléti szövetkezetek igyekeznek a sokgyermekes családok földhöz, kishaszonbérlethez jutását – esetleges telepítés útján is – előmozdítani. A szövetkezetek nem folytatnak önálló birtokpolitikát hanem csak bekapcsolódnak a földmívelésügyi minisztérium birtokpolitikai tevékenységébe és anyagi erejükhöz képest lehetővé teszik, hogy azok a szegénysorsú, népes családok is földhöz jussanak, amelyek saját erejükből a földbirtokpolitikai jogszabályokban előírt feltételek (vételárelőleg, egyévi haszonbér, a szükséges élő- és holt felszerelés) miatt erre képtelenek volnának. Ilyen támogatásban a szegénysorsúak közül is csak a minden tekintetben kifogástalan családok részesülhetnek, akiknél feltehető, hogy a juttatott föld, illetve bérlet segítségével boldogulni fognak.
A közjóléti szövetkezet nagyobb birtok vagy bérlet megszerzése esetén kishaszonbérleti, vagy telepes csoportot szervez, amely a szövetkezet keretén belül bizonyos önigazgatással és a mezőgazdasági termelésben jártas vezető irányítása alatt működik. A telepeseknek, a kisbérlőknek, vagy a szövetkezeti haszonbérletnek a szakszerű és eredményes gazdálkodáshoz szükséges élő- és holtfelszerelést, valamint a forgótőkét a közjóléti szövetkezet bocsátja rendelkezésre.
Állatjuttatás. A sokgyermekes szegény családok szociális megsegítésének leghatásosabb eszköze az állatjuttatás. Ahol kedvező fuvarozási lehetőségek vannak, a lóhoz és fuvarozáshoz értő sokgyermekes családok a közjóléti szövetkezettől igásfogat juttatásban részesülhetnek. Igásfogatot kaphat az a kisember is, aki haszonbérletet vagy felesbérletet szerez, de a föld megműveléséhez nincs megfelelő igaereje.
Legnagyobb jelentősége a tehénjuttatásnak van. A megélhetés biztosításánál sokat jelent egy-egy jól tejelő tehén, különösen az olyan kisember számára, akinek némi földje vagy bérlete is van. A föld megműveléséhez, valamint a talajerő fenntartásához legalább egy tehén szinte nélkülözhetetlen.
A közjóléti szövetkezetek elsősorban azokat a sokgyermekes családokat részesítik tehénjuttatásban, akiknek valami földjük már van, mert tapasztalat szerint ezek inkább tudnak a szükséges takarmányról gondoskodni, mint a teljesen nincstelenek. Olyan vidéken, ahol a szarvasmarhatartás és tenyésztés általános előfeltételei (rét, legelő) megvannak, a földnélküli kisember is könnyebben tud tehenet tartani. A közjóléti szövetkezetek tehát kellő kiválasztás mellett a teljesen vagyontalanoknak és földnélkülieknek is juttatnak tehenet. Megfelelő istálló azonban mellőzhetetlen.
A földművelő lakosság legelesettebb sorsban élő családjai részére a szövetkezetek a „szegény ember tehenét”: a kecskét juttatják, amely igénytelen volta mellett is a családot, különösen az apró gyermekeket ellátja tápláló tejjel.
Jelentős a közjóléti szövetkezetek sertésjuttatási tevékenysége is. A sertésjuttatás történhetik tenyésztésre vagy hízlalásra.
Nem kevésbé fontos némely vidéken az aprójószág, főleg kacsa- és libajuttatás, amely kellő hozzáértés mellett különösen a mai viszonyok között igen számottevő hasznot ígér.
Tanyán lakó kisemberek számára, házkörüli tartásra gyakori a birkajuttatás.
Újabban kedveltek az angóranyúl beszerzési kölcsönök is.
A haszonállatokat a közjóléti szövetkezet megfelelő szakemberek, állatorvos közreműködésével szerzi be. A juttatott állat mindaddig, amíg a vételárat ki nem fizetik, a szövetkezet tulajdona, azt tehát a szövetkezet tudta nélkül elidegeníteni, vagy kicserélni nem szabad.
A vételár kifizetéséig a járlatlevél letétként a szövetkezetnél vagy a községházán marad.
Ha az állat a juttatás céljára alkalmatlannak bizonyult vagy szavatossági hibája van, ezt a szövetkezetnél azonnal be kell jelenteni. Az állat megbetegedése esetén az állatorvost kell igénybe venni.
A közjóléti szövetkezet hatékonyan ellenőrzi a kiadott haszonállatok megfelelő takarmányozását és gondozását. A kötelezettségek be nem tartása esetén a szövetkezet a haszonállatot visszaveszi és a már befizetett törlesztési részleteket használati díjként számolja el.
A törlesztési idő különböző: nagyállatjuttatásnál 3-5 esztendő, kisebb állatoknál ½ – 2 esztendő.
A törlesztés itt is történhetik készpénzben, de természetben (tej, állatszaporulat stb.) is.
Mezőgazdasági kisebb gépek (eke, borona, vetőgép stb.) juttatása egyesek vagy csoportok számára ugyancsak gyakori módja a megsegítésnek.
A háziipar, különösen téli munkátlanság idején a mezőgazdasági lakosság számára tekintélyes munkaalkalmat és kereseti lehetőséget nyújt. Ezért jelentősek a háziipar felkarolását és elősegítését célzó juttatások. A háziipar azért is nagyfontosságú a sokgyermekes családok anyagi megerősödése szempontjából, mert itt már a gyermek munkaereje is hasznosítható.
A közjóléti szövetkezetek háziipari tanfolyamok rendezésével, munkaeszközök juttatásával, anyagbeszerzéssel és az értékesítés megszervezésével segítik elő a hasznos háziipar megindítását és kifejlesztését.
A háziipar juttatásoknál a közjóléti szövetkezetek az önellátó háziipar fejlesztésére törekszenek. Azok a háziipari ágazatok részesülnek elsősorban támogatásban, melyek a falusi lakosság mindennapi életszükségleteit kielégítő használati tárgyakat (ruhaneműeket, gazdasági eszközöket, bútorokat, beszerzési tárgyakat stb.) termelnek.
A háziipari juttatásoknál jelentős szempont az is, hogy az egyes háziipari cikkek termelésére kiszemelt községek lakóiban meg legyen a kedv, érzék, hajlam a tervezett munkához, és helyben található nyersanyag kerülhessen feldolgozásra.
A háziipar fejlesztésénél különösen a termelt cikkek értékesítésének biztosítása fontos, s ezért az újabb ilyen természetű juttatások a már meglévő értékesítési lehetőségekhez és termelési szempontokhoz igazodnak. Az iparügyi minisztérium és a háziipari felügyelőségek irányítása kiterjed a közjóléti szövetkezetek háziipari tevékenységére.
A kisipari és kiskereskedelmi kölcsönök. Az Alap kisipari és kiskereskedelmi kölcsönei csak kisegítő és kiegészítő jellegűek. A Nemzeti Önállósítási Alap önállósítási kölcsönei, valamint a kereskedelmi és iparkamarák rövidlejáratú kisebb kölcsönei mellett ezek csak a szükséghez képest szerepelnek, különösen akkor, ha egy sokgyermekes törekvő szakképzett iparos, vagy kereskedő más úton nem juthat hozzá ilyen kölcsönhöz, vagy a kölcsön megszerzése hosszadalmas volna.
A kölcsön folyósítása nem készpénzben, hanem lehetőleg anyagban, vagy munkaeszközök beszerzése útján történik.
Üzemek létesítése csak kivételesen foglal helyet a nép- és családvédelmi tevékenységben.
A közjóléti szövetkezetek a rászorulók megsegítése céljából általában olyan üzemeket létesítenek, amelyek a magángazdaság által teljesen, vagy részben ki nem használt gazdasági területen biztosítanak újabb, vagy jobb keresetet a sokgyermekes családoknak.
Vannak továbbá olyan üzemek is, amelyek a sokgyermekes családok számára jobb megélhetéshez szükséges szakismeretek megszerzését vagy a termelvények jobb értékesítését s így a jövedelem fokozásával az életviszonyok javítását mozdítják elő.
Az üzemek harmadik faja a juttatáshoz szükséges javak, anyagok előállítására alakul.
Az első két esetben az üzemek célja az, hogy minél több támogatásra szorulónak nyujtson munkaalkalmat és tisztességes megélhetést, s hogy a környék termelvényeinek feldolgozásával különösen a szegénysorsú mezőgazdasági lakosság szerezze meg azt az értéktöbbletet, amelytől eddig elesett. Ilyen feldolgozó üzemek pl. a gyümölcsaszalók, lekvárfőzők, káposztasavanyítók, zöldségszárítók stb.
Az üzemek létesítésénél és támogatásánál a végső cél az, hogy az üzem megfelelő magánkézbe, vagy külön, önállóan gazdálkodó szövetkezet tulajdonába kerüljön át, úgy azonban, hogy a munkások foglalkoztatása és a termelő lakosság részére a termelt cikk feldolgozásából vagy átalakításából eredő többletérték továbbra is biztosítva legyen.
Egyéb juttatások is nagy számmal adódnak az Országos ép- és Családvédelmi Alap keretében folyó gazdasági talpraállítás során. Általában a közjóléti szövetkezetek célja az összes gazdasági lehetőségeket felkutatni és azokat – kamatmentes hitelnyújtással megtermékenyítve – a megélhetésben veszélyeztetett sokgyermekes családok megsegítésének szolgálatába állítani. A táji adottságok, az egyes vidékek lakosságának hajlama olyan elképzelhetetlenül sokrétű gazdasági munkára nyújt lehetőséget, hogy azokat egyenként nem is lehet felsorolni. Az említett juttatási ágak csak már az eddig bevált és a közjóléti szövetkezetek gazdasági természetű megsegítésében a leggyakrabban előforduló támogatásokat jelentik.
Bár a közjóléti szövetkezetek működésüket kivételesen olyan személyekre is kiterjeszthetik, akik megélhetésük veszélyeztetése nélkül üzletrészt jegyezni nem tudnak és így a szövetkezetnek nem tagja, mégis a szövetkezetek célja elsősorban tagjaik keresetének és gazdálkodásának előmozdítása. Tekintettel az üzletrész csekély névértéke (2 P), mindenképpen kívánatos, hogy a juttatásban részesített családok tagjai legyenek a közjóléti szövetkezetnek. A rendes tag ugyanis a szövetkezet által nyújtott juttatásoknál és munkaalkalmaknál a nem taggal szemben előnyben részesül. De a vállalt kötelezettségek is csak úgy érvényesülhetnek igazán, ha a megsegített valóban tevékeny tagja is a szövetkezetnek.
IV. Házasodási kölcsönök
A népek versenyében csak a számban szapora, minőségben egészséges, ép testű-lelkű nemzetek biztosíthatják fennmaradásukat és történelmi hivatásuk teljesítését. A fogyatkozó, erkölcsükben gyengülő népek sorsa kikerülhetetlenül a leszegényedés, szolgasorsba jutás és a halál. A magyarság rokontalan nép a Tisza-Duna táján. A Jó Isten segítségén kívül csak önmaga erejében bizakodva, számban és erőben sokasodva maradhat meg az idegen népek tengerében.
Az 1940. évi XXIII. Törvénycikk ezért az Országos Nép- és Családvédelmi Alap elsőrendű feladatává tette a népesség szaporodásának előmozdítását. 1942. évi január hó 1-től kezdve a házasodási kölcsönök intézménye ezt a célt hivatott elősegíteni.
Házasodási kölcsönben részesülhetnek azok a keresztény házasulók, akik 32. életévüket még nem haladták meg, egészségi, erkölcsi és nemzeti szempontból kifogás alá nem esnek, együttes vagyonuk értéke 5000 P-n, együttes havi jövedelmük pedig 300 P-n alul marad és a vőlegény katonai állításkötelezettségének eleget tett.
A házasodási kölcsön iránti bélyegmentes kérelmeket a vőlegény lakhelye szerint illetékes községi elöljáróságnál, városokban polgármesternél kell előterjeszteni.
A kérelemhez mind a vőlegény, mind a menyasszony részéről csatolni kell:
1. születési anyakönyvi kivonat,
2. sajátkezűleg írt, vagy két tanú előtt aláírt nyilatkozat arról, hogy a folyamodó nem tekinthető zsidónak,
3. vagyoni és jövedelmi bizonyítványt,
4. a szülők vagyoni és jövedelmi bizonyítványát,
5. tisztiorvosi bizonyítványt,
6. hat hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt,
7. végül csatolni kell a vőlegény részéről annak igazolását, hogy katonai állításkötelezettségnek eleget tett.
A házasodási kölcsön felső határa 1000 P, mely általában természetben (kelengye, bútor, megélhetési eszközök, pl. háziállat, ipari felszerelés beszerzése, stb.) kerül folyósításra.
A mezőgazdasági foglalkozású és sokgyermekes családból származó házasulók a kölcsönök engedélyezésénél előnyben részesülnek.
A kölcsön kamatmentes és havonként az eredeti összeg 1 %-át kitevő összeggel kell törleszteni. A házasságot követő első évben és minden gyermek születése után a törlesztés egy évig szünetel. Az első gyermek után a kölcsön 10 %-át, a második gyermek után 20 %-át, a harmadik gyermek után 30 %-át, a negyedik gyermek után pedig a kölcsön 40 %-át engedik el.
A kölcsönként kiszolgáltatott ingóságok a kölcsön letörlesztéséig az államkincstár tulajdonában maradnak, azok engedélynélküli eladásáért az adósok büntetőjogi felelősséggel tartoznak.
V. Vissza nem térülő juttatások.
Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap célja a rászoruló és sokgyermekes családok megélhetésének végleges megalapozása, vagy jobb megélhetésük előfeltételeinek biztosítása.
A családok ilyen megerősítéséhez azonban hosszabb időre és fokozatos erőfeszítésre van szükség. Elkerülhetetlen tehát, hogy átmenetileg az Országos Nép- és Családvédelmi Alapból rászoruló családok olyan segítségben is részesülhessenek, amelyeket csak részben fizetnek vissza, vagy amelyeket nem kell visszatéríteniök.
A végső cél azonban az, hogy minden magyar család külső segítség nélkül is el tudja gyermekét tartani és számukra megfelelő nevelést, oktatást tudjon biztosítani.
A vissza nem térülő juttatásoknak az alábbiak a fontosabb, gyakoribb módjai.
Tej- és cukorakció. A m. kir. Belügyminiszter az egészségileg és anyagilag ráutalt anyák és gyermekek ingyen tej és cukor ellátására az Országos Nép- és Családvédelmi Alapból évente, a szükségleteknek lehetőleg megfelelő, tekintélyes utal ki a törvényhatóság (megyei városok) részére. A tej és cukorakciót a törvényhatóság első tisztviselője és a tiszti főorvos irányítása mellett, a napközi otthonos ovodákon és iskolákon keresztül a községi elöljáróság bonyolítja le a zöldkeresztes egészségvédelmi szolgálat, annak hiányában a községi (kör-) orvos közreműködésével. Ilyen ügyben tehát felső fokon a m. kir. Belügyminisztérium gyermekvédelmi osztályához, részletkérdésekben közvetlenül a törvényhatóság első tisztviselőjéhez, illetőleg az egészségvédelmi kör vezetőjéhez kell fordulni.
Gyermekétkeztetés. A rászoruló gyermekek ovodai, iskolai étkeztetését a szociális és egészségvédelmi szervek együttesen bonyolítják le. A vármegyék (megyei városok) lakossága számára a belügyminiszter egyösszegben utalja ki a gyermekétkeztetéshez szükséges fedezetet a Nép- és Családvédelmi Alapból. A gyermekétkeztetési akciókat az alispán és a tiszti főorvos irányítása alatt a községi elöljáróságok szervezik meg a zöldkeresztes védőnők, a szociális gondozók, a munkaközösségek, illetőleg az egészségvédelmi kör vezetőjének segítségével.
A törvényhatósági városok ugyancsak megszervezik a rászoruló gyermekek étkeztetését.
A társadalom hozzájárulása nélkül azonban ezek a gyermekétkeztetési akciók nem hívhatók létre a tényleges szükségletnek megfelelően. A lakosság erkölcsi kötelessége, hogy elsősorban a maga erejéből siessen a község gyermekeinek segítségére. Ez a segítség anyagi segítségben, főleg természetbeni adományokban, élelmezés vállalásában, étkeztető helyiségek rendelkezésre bocsátásában, főzőeszközök kölcsönzésében áll. De igen komoly szükség van arra is, hogy a társadalom az étkeztetés és az előbb említett tej- és cukorakciók lebonyolításában főleg az igazgatási (irodai) munkák végzésével, a nép- és családvédelmi munkaközösségek és az Országos Egészségvédelmi Szövetség fiókszövetségei útján önkéntes munkát is vállaljon.
Napköziotthonos óvodák. A dolgozó szülők, főleg a több apróságot nevelő anyák gyermekeire való felügyeletet, a gyermekek jobb táplálását, nevelésüknek kiegészítését segítik elő az országban már nagy számban működő és egyre nagyobb számban létesülő napközi otthonos óvodák. A régi óvodák, a szükségleteknek megfelelően a napközi otthonnal bővülnek. Új óvodák csak napközi otthonnal kapcsolatban létesülnek.
Az ilyen napközi otthonos óvodák létesítése és fenntartása a községek, városok feladata. A m. kir. Belügyminiszter azonban az anyagilag nehezebb viszonyok között lévő községeket ebben a munkában kivételesen az Országos Nép- és Családvédelmi Alapból is támogatja.
Indokolt esetekben ezt a segítséget napközi otthonos óvoda létesítésére hivatott más tényezők (felekezetek, társadalmi szervek, szerzetes rendek, stb.) is megkaphatják. Az ilyen segítség iránti kérést a m. kir. tiszti főorvos terjeszti fel véleményes javaslattal a m. kir. belügyminisztérium gyermekvédelmi osztályához, amely az állásfoglalás után az Országos Szociális Felügyelőséghez továbbítja.
A napközi otthonos óvodák 3-6 éves gyermekek befogadására szolgálnak. A 3 évesnél fiatalabb gyermekek befogadására a bölcsődék hivatottak.
Nyári gyermekotthonok. A nyári mezőgazdasági munkák idején elfoglalt anyák gondozatlan gyermekeinek megóvására, a 3 évesnél fiatalabb gyermekek befogadására is hivatott nyári gyermekotthonok szolgálnak. Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap segítségével 1941-ben 1000, 1942-ben mintegy 2000 nyári gyermekotthon létesült, illetve létesül.
A nyári gyermekotthonokat a szociális gondozói szervezet és a helyi munkaközösségek útján, a tiszti főorvos közreműködésével a vármegye alispánja, a város polgármestere szervezi meg. A társadalom anyagi támogatása és segítő közreműködése a nyári gyermekotthonok létesítésénél és fenntartásánál különösen kívánatos és szükséges. Megfelelő szociális érzék és lelkes szervező munka mellett a nyári hónapokban működő gyermekotthonokat egy-egy község előljárósága és társadalma különös nehézség nélkül képes létrehívni és fenntartani. Ott, ahol a szükséges anyagiak teljes egészükben nem biztosíthatók, az Országos Nép- és családvédelmi Alap siet a községek, városok segítségére. A nyári napközi otthonokhoz szükséges állami segítséget a községi előljáróságok a törvényhatóság első tisztviselője útján kérik.
A nyári gyermekotthonok vezetésére vállalkozó asszonyok, leányok toborzását és kiképzését társadalmi szerv, az Egyesült Női Tábor végzi. Nyári gyermekotthon vezetőjének jelentkezhetnek elsősorban tanítónők, óvónőjelöltek, továbbá azok, akiknek gimnáziumi, kereskedelmi, női ipariskolai végzettségük van, vagy akik legalább négy középiskolát végeztek. Korhatár: 18-50 év.
Az Egyesült Női Tábor felhívást intéz a társadalomhoz a nyári gyermekotthonok vezetésének vállalására. Azok, akik nem iskolák keretében, hanem egyenként jelentkeznek, jelentkezési lapot közvetlenül az Egyesült Női Tábortól (Budapest, IV. Eskű-út. 6.sz.) kapnak és azt a községi jegyzővel vagy polgármesterrel láttamoztatniok kell. Csatolni kell hozzá az erkölcsi bizonyítványt és tisztiotvosi bizonyítványt arról, hogy a nyári gyermekotthonok vezetésére alkalmasak.
A vármegye alispánja a nevelői alapképzettséggel rendelkező jelentkezők részére egy napos, míg a más iskolai végzettséggel rendelkezők számára három napos tájékoztató értekezletet tart.
Tanfolyamok. A törvény célkitűzéseinek megfelelően az Országos Nép- és Családvédelmi Alap nemcsak anyagi eszközök segítségével, hanem a tanítás eszközeivel is közreműködik a magyar nép szélesebb rétegei, de különösen a sokgyermekes családok anyagi megerősítésében.
A városok és vármegyék megfelelő hitellel rendelkeznek évi költségvetésükben olyan tanfolyamok rendezéséhez, amelyek a kiegészítő kereset megszerzését, vagy a helyesebb gazdálkodás elsajátítását lehetővé teszik. A vármegyék és városok, más hatósági szervek (népművelési bizottság, háziipari felügyelőség, tisztiorvosok stb.) a társadalom segítségével gazdálkodási tanfolyamokat, nőnevelési tanfolyamokat, kisállattenyésztési, gyümölcsnevelési, háziipari tanfolyamokat, főzőtanfolyamokat stb. rendeznek. Az ilyen tanfolyamokat a vármegye alispánja, illetőleg város polgármestere állítja be a nép- és családvédelmi munkatervbe. Az azokra való jelentkezés rendszerint a községi elöljáróságokon, városoknál a szociális ügyosztályon, illetőleg a szociális gondozóknál történik.
A magyar falu fiatalságának művelődését, erkölcsi és anyagi felemelkedését teszi lehetővé az Országos Szociális Felügyelőség akkor, amikor sokgyermekes családokból származó gazdaifjak számára különböző népfőiskolai tanfolyamokon való részvételt is elősegíti segélyekkel, ösztöndíjakkal. Az ilyen tanfolyamokon kötelező a nép- és családvédelmi szervezet ismertetése. A tanfolyamokról kikerült ifjúság tevékeny segítőtársa lesz a helyi munkaközösségnek, a vármegye (város) közjóléti szövetkezetének.
VI. Ár- és belvízkárosultak támogatása.
A magyar királyi kormány immár második esztendeje az Országos Szociális Felügyelőségre bízza az ár- és belvízkárosultak támogatásának megszervezését és lebonyolítását. A végrehajtás munkáját a törvényhatóságok első tisztviselői (alispánok és polgármesterek) végzik.
A m. kir. belügyminiszternek az ár- és belvízkárosultak támogatásáról szóló legújabb rendelete (528.300/1942.OSZF) értelmében csak azok a károsultak kaphatnak kölcsönt és egészen kivételes esetben segélyt, akik rombadőlt vagy megrongált lakóházaikat saját erejükből felépíteni nem tudják.
Az Országos Szociális Felügyelőség az ár- és belvízkárosultak támogatása céljából rendelkezésére bocsátott összeget a szükséghez képest a törvényhatóság első tisztviselőinek (alispán, polgármester) utalja ki, a károsultak tehát bejelentéseikkel, vagy kérelmeikkel közvetlenül ide fordulnak. A jelentkezéseket rászorultság szempontjából helyi bizottságok, illetve a munkaközösségek véleményezik és ennek alapján az alispán, vagy polgármester dönti el, hogy ki, mekkora kölcsönben (segélyben) részesülhet.
Az Országos Szociális Felügyelőség műszaki közegei, valamint a körzeti és vármegyei építésvezetők közreműködésével és irányításával folyik a károk felvétele és megállapítása, valamint az építési anyagszükséglet összeírása. Az építési anyagok elosztása pedig legfelső fokon az Országos Szociális felügyelőség műszaki osztálya útján történik, amely szigorúan ügyel arra, hogy a korlátolt mennyiségű építési anyag elsősorban az ár- és belvízkárosultaknak rendelkezésére álljon.
A rombadőlt vagy megrongált házak újjáépítésére vagy kijavítására nyujtott kölcsönök kamatmentesek.
Új ház felépítése esetén a kölcsön törlesztési ideje legfeljebb 20 esztendő, a tatarozási kölcsöné 1-10 esztendő.
A sokgyermekes családok a kölcsön törlesztésénél éppúgy gyermekkedvezményben részesülnek, mint a családiházak juttatottjai.
A kölcsönöket a felépített, vagy kijavított ingatlanra telekkönyvileg bekebelezik. Újjáépítés esetén igénybevehető kölcsön összege legfeljebb 4000 pengő.
A károsultak maguk is kötelesek lehetőségükhöz képest fuvarral és kézi munkaerővel hozzájárulni házaik felépítéséhez, illetve kijavításához. Természetesen a régi házak használható anyagait is be kell építeni. Az új házak építése általában nem központilag történik, hanem a károsultak maguk szerzik be az építőanyagokat (természetesen a hatóság hathatós támogatásával), maguk egyeznek meg az iparossal, a számlákat azonban az alispán, illetve polgármester fizeti ki. Az építkezéseket a minimális építési követelmények tekintetében műszaki közegek ellenőrzik.
VII. Bajtársi szolgálat.
A nemzet szemefénye, ifjúsága most Európa keleti határain küzdve, vérezve hozza a magyarság megújuló áldozatát a keresztény kultúráért és nemzete, hazája fennmaradásáért. Mindennapi gondunkon, elfoglaltságunkon túl legszentebb kötelességünk, hogy itthonmaradottainkra óvó szeretettel ügyeljünk s a hősi apák és fiúk helyett ügyes-bajos dolgaik intézésében őket gondjainkba vegyük.
Ennek a nagyszerű feladatnak ellátására létesítette a m. kir. belügyminiszter a bajtársi szolgálatot. A bajtársi szolgálat célja:
1. a hadbavonultak családtagjainak fokozottabb erkölcsi és szükséghez képest kivételesen anyagi támogatása,
2. a harctéren küzdő honvédek és itthonmaradt családtagjaik közt az állandó kapcsolat megteremtése és fenntartása,
3. a katonai szolgálatra bevonultak hozzátartozói kérelmeinek és esetleges panaszainak meghallgatása, gyors megvizsgálása és elintézése,
4. a katonai szolgálatra bevonult egyének helyett a mezőgazdasági és ipari munkák elvégzésének biztosítása, végül,
5. a nemzetvédelmi szolgálat támogatása.
A szolgálatot minden községben megszervezték és ezenfelül kiépítették a járási és vármegyei szolgálatot is.
Ott, ahol az Országos Nép- és Családvédelmi Alap feladatkörével kapcsolatosan törvényhatósági „nép- és családvédelmi bizottság”, járási, községi munkaközösség működik, a bajtársi szolgálatot ezek, illetőleg ezek albizottsága látja el.
A hazáját szerető magyar társadalom minden tagjának elsőrendű kötelessége a bajtársi szolgálatban résztvenni.
A törvényhatósági és járási bajtársi szolgálat vezetését a közjóléti előadó, illetőleg a szociális gondozó látja el.
A községi bajtársi szolgálatok vezetésével a főszolgabírók a község lakói közül bízzák meg elsősorban a keresztény hitfelekezetek lelkészeit, vagy más olyan egyéneket, akik arra alkalmasak s akik a társadalmi szervezettel karöltve, s a hatóságokkal együttműködve látják el a feladatukat.
A hadbavonultak hozzátartozóinak jogi vonatkozású ügyes-bajos dolgaiban a vármegyei, városi tiszteletbeli főügyészek, illetve felkért ügyvédek segédkeznek.
A m. kir. honvédelmi miniszter a hadbavonultak gondozását a csapatoknál a csapat hadigondozó tisztekre bízta, akik együttműködnek a bajtársi szolgálat szerveivel.
VIII. Fontosabb jogszabályok.
Az Országos nép- és családvédelmi alapot az 1940. évi XXIII. Törvénycikk hívta létre.
A törvény végrehajtásáról, valamint az Országos Nép- és Családvédelmi Alap szervezetéről és működéséről, úgyszintén az Országos szociális Felügyelőség felállításáról a 70000/1940. M.E. számú rendelet intézkedik.
Az Országos Nép- és családvédelmi Alappal kapcsolatos feladatoknak a törvényhatóságokban történő ellátását, valamint a nép- és családvédelmi tevékenységekre fordított összegek felhasználását a 200/1941. B.M. számú rendelet szabályozza.
A vármegyei, városi Szociális Alapok megszűnéséről és az Országos nép- és Családvédelmi Alapba való beolvadásáról a 271/1941. B.M. számú rendelet szól.
A közjóléti szövetkezetek intézményéről a 3.500/1941. M.E. sz. rendelet intézkedik, míg a közjóléti szövetkezetek mintaszabályait a m. kir. földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg kiadott 700/1941. B.M. számú rendelet határozza meg.
A házasodási kölcsönök intézményét a 1.100/1941. B.M. számú rendelet szabályozza.
Az 1942. évi árvíz- és belvízkárosultak támogatásának irányelveit az 528.300/1942. B.M. sz. rendelet tartalmazza.
A m.kir. honvédelmi miniszterrel egyetértésben kiadott 529.150/1942. B.M. számú rendelet a bajtársi szolgálat megszervezését mondja ki.
Végül az 528.809/1942. B.M. számú körrendelet a községi szociális munkaközösségek szervezésére és gyakorlati feladataira vonatkozó útmutatásokat tartalmazza.
*
Az idők járása, mint már annyiszor, újból megnehezült felettünk. A magyarság sorsát napjaink történelmében a honvédelem és családvédelem egyformán fontos feladatai határozzák meg. A honvédelem és családvédelem ma roppant arányú egyesülésben fonódik össze. Nemzetünk jövője attól függ, hogy az egyesülés nyomában fakadó összeműködés képes lesz-e megbirkózni a ráváró feladatokkal.
A magyar katona ebben a történelmi órában fegyverrel kezében teljesíti az ország határain kívül honvédelmi feladatait, ugyanekkor az ország határain belül fegyver nélkül folyik a küzdelem a családvédelem diadaláért.
Ebben a küzdelemben a nemzet jövője az egész magyar társadalmat hívja segítségül!
*
Az ismertető füzetben foglaltakra vonatkozólag bővebb tájékoztatást nyújt:
Egyéni kérelmek intézésével az Országos Szociális Felügyelőség nem foglalkozik!
Ilyen ügyekben, a kérelem tárgya szerint, közvetlenül a vármegyei vagy városi közjóléti szövetkezethez, illetőleg a füzetben jelzett hatóságokhoz kell fordulni!
Kiadja: Országos Szociális Felügyelőség Felelős kiadó: Dr. Tegzes László
Pallas Nyomda mélynyomása. Felelős: Győry Aladár igazgató.
HunHír.Hu