A Magyar Nemzeti Bank – és ehhez gondolom most már nem kell különösebb éleslátás – egy valóban független intézmény. Független mindentől ami magyar, mindentől ami nemzeti. Legalább 20 éve országon kívülről irányított és valamennyi nyílt és burkolt tevékenysége kizárólagosan az idegen tőke érdekeit szolgálta, szolgálja.
Ehhez tartozik fontos kellékként a hamis ideológia, a neoliberális téveszmék szüntelen propagálása és a kormányok kordában tartása, ha a gyarmatosítók rövid és hosszútávú terveivel szemben – véletlenül – valamit megkísérelnének képviselni. Ez utóbbira – általában – nem volt szükség, de az Orbán-kormány idején ez a szerepe világosan érzékelhető volt. Egyik nagy mulasztása a FIDESZ-kormánynak, hogy nem lépett fel kellő eréllyel az MNB és vezetője ellen, a Postabank és a CW-bank kapcsán. Ez utóbbi közönséges bűnügyek halmaza volt, a Postabank kapcsán pedig a D-209-essel – aki a Horn kormány pénzügyminisztere volt éppen – együttes felelőssége lett volna a Bank első csődje alkalmából a szükséges vizsgálatok elvégzése, a tényleges helyzet feltárása és a felelősségre vonás. E helyett közös nyilatkozatban kiálltak a Bank és vezetői mellett, bár közben zsák számra öntötték a pénz a Bankba, hogy azt a látszatot keltsék, hogy valóban minden a legnagyobb rendben van. Ha kötelességüknek megfelelően jártak volna el, óriási kárt előzhettek volna meg.
Ugyan ilyen közös mutyi volt az úgynevezett adósság-csere, aminek következtében a már úgyis katasztrofális költségvetést terhelték meg. Ezzel a MNB mintegy 2.170 milliárd forint fiktív adósságot alakított át piaci kamatozású tényleges tartozássá. Ez nemcsak megnövelte az államadósságot, hanem egyben 20 évig tartó, évi 200-300 milliárd forint kamatjáradék fizetéssel járt, azaz összességében újabb 6.000 milliárd forint terhet rakott a magyar társadalom vállára, ugyanakkor létrehoztak a semmiből egy munkanélküli jövedelem forrást. Egy biztos, nem a magyar nép érdekében. Ezt a kis kitérőt csak újabb adalékként tettem.
Azok, akik írásomat eddig végig olvasták, kaptak egy képet arról, csak abban a néhány felvetett makroökonómiai kérdésben is, milyen események sorozata sújtotta és sújtja mindmáig hazánkat, de talán anélkül, hogy különösebben rá kellene világítanom, az is egyértelmű, kiknek az érdeke mindez és kik a gátlástalan végrehajtói ennek az egésznek. Talán azt is kimondhatjuk, hogy kormányaink és csatolt részei, beleértve a mindenkori MNB-elnököt és társait is, nem hibákat követek el, nem arról van szó, hogy néhány esetben rosszul döntöttek, még azt sem lehet feltételezni az események egyirányú vonulatát ismerve, hogy egyszerűen hülyék. Itt valami egészen másról van szó, minden hazug propaganda és népbutítás ellenére ezt most már fel kell ismernie minden magyarnak. Persze, nem éppen lángelmékről, kreatív zsenikről van szó, egy kis hülyeségért azért nem kell a szomszédba menniük, de azért 20 éven át ennyi vezető politikus, gazdasági- pénzügyi szakértő, meg a teljes média összességében és külön-külön ennyire nem lehet hülye. Jó. Nem hülye (teljesen), de bennünket azért annak néznek. Igen, a liberálbolsevik színtársulat egyik kedvenc hivatkozási alapja az, hogy kijelenti (természetesen minden bizonyíték nélkül, vagy eleve hazug feltételezések alapján): objektív törvényszerűség, szükségszerűség érvényesüléséről van szó, ezért nincs és nem volt, nem lehet más út, ehhez kell alkalmazkodni, ha tetszik, ha nem. Reformokkal. Csakhogy van itt néhány apróbb bibi.
Azt ugyanis még a marxizmus-leninizmus tévtanain kikupálódott bolsi betonfejeknek, okos vezető „értelmiségünk”-nek is illene tudnia, hogy egy minden vagyonától, termelő eszközeitől, piacaitól és minden pénzügyi lehetőségeitől megfosztott ország – no ez az objektív törvényszerűség kedves elvtársak – törvényszerűen fájdalmas és biztos halálra van ítélve, mint nemzet szétesik, népével azt teszik amit akarnak. Aztán egy minden ízében alkalmatlan működésképtelen politikai, gazdasági, pénzügyi jogi rendszer nem reformálható meg. Azt ki kell dobni és teljesen más, alkalmas rendszert kell kialakítani olyat, ami működőképes és valóban a nemzet érdekeit szolgálja. Majd – ha szükséges – annak egyes elemeit a jobb működés érdekében lehet reformálni. Úgy bizony elvtársak. Ezért lassan ezzel a süket dumával fel kellene hagyni, mert erre gondolkodó magyar ember már nem vevő.
Megállapítjuk: nem hülye (teljesen), nem objektív törvényszerűség. Meg kellene tehát határozni, hogy akkor mi, avagy mi is történt velünk és miért?
Bizony fel kell ismerni, magát az úgynevezett rendszerváltást és az azt követő történéseket előre meghatározták. A cél érdekében mesteri módon tervezték meg és hajtották végre a pénzért és a hatalomért mindenre képes, gyökértelen, vagy zsarolható és így mindenre kapható emberek kiválasztását. Kézenfekvő volt, hogy a cinikus bolsevikiek már bizonyítottak, tehát alkalmasnak tekinthetők. A demokrácia kellékeként alakuló pártok élére is az így kiválasztottak közül kerültek. Gondoskodtak arról is, hogy a helytartóság vezéregyéniségei megfelelő vagyont hasíthassanak ki a nemzeti vagyonból, majd működésük jutalmaként a júdás pénzek csordogálásáról is. Megvették a médiát, mert ez egy fontos eszköze a tudatrombolásnak. Aki berzenkedett, kirúgták. Az üzlet beindult. A pénzpumpák elkezdtek működni az egyik irányba, a másik oldalon pedig a tényleges honfoglalás sikeresen rajtolt, igen szép és dicséretes tempóban lenyelt mindent az idegen tőke, vagy ami mögötte áll. El lehet előbb látens módon foglalni az országot, majd csak-csak stabilizálódik a gyarmati állapot és nyíltan is át lehet venni a hatalmat. Az is világos, elég ebbe a országba 4-5 millió magyar, ennyi szolganép tökéletesen megfelel. Nem óhajtok tovább ironizálni de teljesen egyértelmű, hogy kormányaink, gazdasági és pénzügyi hatalmasságaink tervszerűen, fondorlatosan és szándékosan, szándékosan ezt ne feledjék, züllesztették szét hazánkat, adtak el, juttattak idegen kézbe mindent, ami valódi értékünk volt. Szándékosan. Igen. Ezt kell megértenie minden magyarnak.
Szándékosan! Ezt kell felismerni minden magyarnak. Mert csak ennek ismeretében lehet kihámozni a hazugság, az ámítás irdatlan tömegéből a valóságot és csak így lehet védekezni is. A valóság felismerése már maga is összetartó erő, elindíthat önvédelmi folyamatokat. A nemzetvesztők és gyarmatosítók szerint mindez egy zavaros összeesküvés-elmélet. No de miért kellene ide bármilyen összeesküvés elméletet kreálni, kitalálni? Huzamos ideje és bőven benne élünk. Arról nem is beszélve, hogy ennek a valóban létező és működő összeesküvésnek nemzetközi szakirodalma van és az európai hazát keresők törekvéseit maguk az új honfoglalók irataiból lehet megismerni.
Tartozom az igazságnak azzal, hogy megemlítsem: az Orbán-kormány volt az egyetlen, amely regnálása során felismert néhány dolgot és ha tétován is, de próbált valamit tenni, különösen a második évtől kezdődően. Igaz, erőtlenül és a következetesség is hiányzott. Talán tanultak az elmúlt években, a retorikájukkal mindenesetre ezt szeretnék elhitetni, de a jövőt tekintve itt bizony ez kevés, mert gyökeres változásokra van szükség. Kételyeim vannak, mert a konfliktusok kemény kiállással való felvállalása nélkül nem lehetséges az ország helyreállítása. .
Fel lehet-e állni még?
Igen. Fel lehet állni, bár nem lesz könnyű és minden nappal nehezebb. Mindnyájan megszenvedjük azt, hogy gyermekeinknek, unokáinknak hazánknak, nemzetünknek újból jövője lehessen, hogy Magyarország a magyaroké legyen. Megszenvedjük még sokáig azt is, hogy mindezt sokáig hagytuk, eltűrtük.
Mik a legfontosabb feladatok? A következőkben – nagyon vázlatosan és messze nem teljeskörüen – ismertetem a talpra álláshoz feltétlenül szükséges teendőkről alkotott véleményemet. Meg kell jegyeznem, hogy a teendők felsorolása nem jelent feltétlenül sorrendiséget is.
– Helyre kell állítani a magyar jogfolytonosságot, évezredes hagyományainkra épülő új alkotmányt kell alkotni.
– Az újból kialakított alkotmányos rend alapján a társadalmi, gazdasági és politikai életünk minden területén új törvényeket kell alkotni. A törvényes rend egyben azt is jelenti, hogy nem lehet törvényeket félévenként, évenként változtatgatni.
– Legalább 10 évre fel kell tudnunk függeszteni az államadósság kamat + törlesztési fizetési kötelezettségét. (Elengedés, leírás, felfüggesztés, de mindenképpen „befagyasztott „ kamat terheléssel.) Ez nehéz és komoly feladat, de az ehhez szükséges tárgyalások eredményességének vannak reális esélyei. Természetesen ennek keretében vissza kell csinálni az MNB-költségvetés adósság cseréjét is. Más-más technikát igényel a külföldi és a belföldi adósság ügye, de megoldható. Ehhez azonban igen szilárd, okos és következetes kormányzati kiállás szükséges. Gazdasági újjáépítésünknek ez egyik kulcs-kérdése.
– Azonnali hatállyal meg kell valósítani a kül- és belföldi vállalkozások teljesen azonos feltételeit. 20 éven keresztül gyakoroltuk a protekcionizmust a külföldiekkel kapcsolatban (és hogy mire jutottunk azt gondolom ma már mindenki látja), ezért az új helyzetben nem szabad visszariadni a magyar vállalkozások protekcionista támogatásától sem, különben sosem lesz életképes magyar gazdaság.
– Vissza kell szereznünk vagy- és újból ki kell építenünk a stratégiailag fontos gazdasági ágazatainkat, de legalább a magyar túlsúlyt kell kialakítani. Ilyenek: energia, gyógyszeripar- vegyipar, élelmiszeripar, építő- és díszkerámia ipar stb. Feltétlenül meg kell tudni tartani a magyar földet, és természeti kincseinket.
– Helyre kell állítani, vagy újra kiépíteni keleti piacainkat, beleértve Oroszországot és a volt Szovjetunió volt tagállamait. Nem szabad visszariadni a barter-kereskedelemtől sem, tudja ezt a gazdag Svájc és sok ipari óriás. Ők élnek vele. Mellesleg: egy birkapásztor is tudta ezt, milliárdos lett, meg is büntették érte liberálisaink. Természetesen egyéb irányú piacainkat is ápolni, kiépíteni szükséges. Van lehetőség, csak törődni kell vele.
– A költségvetési és a monetáris politika a gazdaság-politika eszközei. Ezért egymással teljes összhangban kell működniük a nemzetgazdaság – azaz mindnyájunk – érdekében. Ezért meg kell szüntetni az MNB szent-tehén jellegét, biztosítani kell ellenőrizhetőségét, vagyis a fiskális és monetáris politikát, mint a politika egészét is az Országgyűlés alá kell rendelni.
– Stabil és időt álló törvényekkel kell kiszámíthatóbbá tenni a gazdasági szereplők részére mit lehet, mit nem, milyen adóterhekkel számolhatnak stb. Minden törvény csak annyit ér, amennyit megfelelő szankciókkal ki lehet kényszeríteni. A gazdasági elszámolások területén biztosítani kell a pénz forgási sebességének szabályait.
– Teljeskörűen (jogi, anyagi, működési, felvásárlási és értékesítési) rendezni kell a magyar mezőgazdaság helyzetét. Helyre kell hozni a szándékosan szét zilált földbirtok viszonyokat, garantálni kell a támogatások olyan szintjét, amilyen az UNIO többi országában van, olcsó kölcsönökkel lehetővé kell tenni, hogy a családi gazdaságok a legkorszerűbb eszközök birtokába juthassanak. Vízgazdálkodási- és rendezési eszközökkel minél szélesebb körben lehetővé kell tenni az öntözéses gazdálkodást. A belső élelmiszer-piacon a minimálisra kell csökkenteni a közvetítőkön keresztüli értékesítést.
– Újjá kell építeni a közbiztonságot garantáló szervezeti rendszert (rendőrség, csendőrség, honvédség, nemzetőrség). Az igazságszolgáltatás (ügyészség, bíróságok) gyors és hatékony működésre kell alkalmassá tenni. Tűrhetetlen a büntető és polgári perek több éves procedúrája . A személyi konzekvenciák sem kerülhetők el.
– Törekedni kell a teljes foglalkoztatásra, ha másképp nem, közmunka révén. A közmunka nemcsak köztisztasági feladatok végzése lehet. Csatornákat, víztározókat, utakat, vasutat, stb. is lehet ilyen módon építeni. Szociális támogatást, ellátást csak munkára képtelen személyek kaphatnak ellenszolgáltatás nélkül.
– Új alapokra kell helyezni a társadalom-biztosítást. (Egészségügy, nyugdíj). Ténylegesen biztosítási intézményként kell működtetni. Ennek érdekében vissza kell juttatni az államosítás során ellopott vagyont (pl. ingatlan vagyon) , az azt követő időszak alatt más célokra felhasznált, de társadalombiztosítás címén beszedett pénz fejében pedig fel kell tőkésíteni ezeket a biztosítókat. Széleskörű gazdálkodási lehetőségeiknek kihasználásával stabillá tehető az intézmények működése.
– Új alapokon újjá kell szervezni a magyar tudományos élet színterét. Különösen a társadalom-
tudományok terén sertepertélő, tudatmérgező múmiáktól kell megtisztítani a tudományos életet. Egyértelművé kell tenni, hogy a tudomány nem öncélú, feladata a magyar nemzet szolgálata, az alapkutatásnak és az alkalmazott kutatásnak szorosan együtt kell haladnia a tudomány valamennyi ágában. Hasonlóan kell új alapokra helyezni a művészeti élet irányítását és szervezését, valamint a média egészét. A tudat-mérgezés, a hazudozás és mellé-beszélés kialakult rendszerét fel kell számolni.
– A személyi jövedelemadót 4-5 kulcsos progresszív sávosan kell kialakítani, de úgynevezett családi adóként kell funkcionálnia. Az ÁFA estében a 25 % csak a luxus cikkek esetében indokolt, azonban ahogyan haladunk az alapvető, az életvitelhez nélkülözhetetlen cikkek, szolgáltatások felé, úgy további két, esetleg három, egyre csökkenő kulcs sem elképzelhetetlen. Vállalkozások nyereségadója és a személyi jövedelemadó körében teljes adómentességet célszerű adni minden munkahely-teremtő, vagy jelentős műszaki fejlesztést tartalmazó befektetés esetén. Spekulációs befektetésre azonban nem. Sőt minden spekulációs, vagy munkanélküli (teljesítményt nélkülöző) jövedelmet keményen meg kell adóztatni. Be kell vezetni a kultúrszemét és a televíziós (nem közcélú) hirdetéseket. A kifejezetten luxus jellegű vagyontárgyakat a szerzés során kivetett luxus adóval is célszerű adóztatni, illetőleg adótárgy csak akkor válhat a vagyontárgyakból, ha összevont értékük – mai áron – a 100 millió forintot meghaladja. A tulajdonos által lakott lakás nem lehet adó tárgya.
– Azonnal új alapokra kell fektetni az oktatási rendszerünket, az óvodától az egyetemekig bezárólag. Olyan rendszert kell kialakítani amelyik biztosítja a nemzetközileg a legmagasabb követelményeknek megfelelő színvonalat. Ez lehet a legfőbb erőforrásunk a jövőt illetően. Az iskola nemcsak oktat, hanem nevel is. Ezt kell a helyes iránynak tekinteni. Egyidejűleg széleskörű sportolási és vetélkedési lehetőségeket kell teremteni és szorgalmazni az ifjúság részére.
– El kell felejteni a neoliberális pénzügyi-gazdasági doktrínákat, ne akarjunk ezeknek megfelelni, mert csak kárunk származik belőle. Nem azt kell majmolni ami a legfejlettebbnek tartott államokban éppen működik, vagy nem működik igazán ott sem, de alkalmazzák. Tegyék. Nekünk abból kell kiindulni – és erre is van rengeteg nemzetközi tapasztalat – miként állítható helyre egy teljesen tönkretett, kifosztott ország.
– Egész külpolitikánkat új alapokra kell helyezni. Tarthatatlan az a magatartás a nemzetközi kapcsolatainkban, amelyik mindent tudomásul vesz, amit más akar és a saját magyar érdekeket harmadrangúként kezeli.
– A bűnösöknek – akik ezt az országot tönkretették – lakolniuk kell. Erkölcsi megújulás csak akkor lehetősége, ha ez bekövetkezik, ha bebizonyítjuk, hogy hazánk többé nem következmények nélküli ország.
Az említetteken kívül számos feladat vár ránk, ha talpra akarunk állni, ha azt akarjuk, hogy Magyarország valóban a magyaroké legyen, de nem a nyomor és elmaradottság szintjén, hanem úgy, hogy igazán jó legyen Magyarországon magyarnak lenni.
Ezeket a feladatokat és még számos egyéb feladatot végre kell hajtani, ha teszik az EU-nak, ha nem, ha tetszik a gyarmatosítani kívánóknak ha nem. Egész egyszerűen az életünkről, a gyerekeink, unokáink életéről és jövőjéről van szó.
A paktumos aljasok sipítoznak, szemforgatva szörnyülködnek, mondják ez a szöveg „szalonképtelen”. Oktatgatnak bennünket, a puszta létért, fennmaradásért küzdő magyarokat. Kik is akarnak kioktatni a szalonképességről? A pufajkások, a volt SzT tisztek, pártállami cenzorok, körömtépők, veseleverők és utódaik, a táncoskomikus rabló, a libatolvaj, a saját népüket megrabló és eladó pszichopaták? Had károgjanak. Nekünk rá kell tudnunk térni a saját utunkra.
A magam részéről telve vagyok kételyekkel a tekintetben, hogy a FIDESZ egy netán kétharmados győzelme esetén, valóra váltható ez a radikálisan új nemzetmentő átállás. Gyökeres szemléleti változás kellene ehhez, nem pedig retorika. Nem reform, mert abból is elég volt. Radikális nemzeti érdekű változásra van szükség. Minden más legfeljebb csak lassítja a nemzethalált, de nem jelent megoldást, kiutat. Tegyünk hát érte mi is magyarok! Ha egységes erőt és akaratot tudunk felmutatni és cselekedni is képesek vagyunk – tekintet nélkül – akkor mondhatjuk bizakodva: adjon az Isten szebb jövőt.
Kapcsolódó:
Rozgonyi Ernő: A nemzetgazdaság egyes kérdései érthetően. A HunHír.Hu gazdaságpolitikai sorozata – 1. rész [1]
Rozgonyi Ernő: A nemzetgazdaság egyes kérdései érthetően. A HunHír.Hu gazdaságpolitikai sorozata – 2. rész [2]
Rozgonyi Ernő: A nemzetgazdaság egyes kérdései érthetően. A HunHír.Hu gazdaságpolitikai sorozata – 3. rész [3]
Rozgonyi Ernő: A nemzetgazdaság egyes kérdései érthetően. A HunHír.Hu gazdaságpolitikai sorozata – 4. rész [4]
Rozgonyi Ernő: A nemzetgazdaság egyes kérdései érthetően. A HunHír.Hu gazdaságpolitikai sorozata – 5. rész [1]
Rozgonyi Ernő: A nemzetgazdaság egyes kérdései érthetően. A HunHír.Hu gazdaságpolitikai sorozata – 6. rész [5]
Rozgonyi Ernő – HunHír.Hu