A hitel, kölcsön lehet hasznos, hiszen gazdaságélénkítő, modernizáló, versenyképességet növelő akkor, ha olyan produktív fejlesztésekre fordítják, amelyek eredményeképpen jelentősen nőhet a fizetési mérleg aktívuma.

Ebben az esetben a törlesztési és kamatfizetési kötelezettség is viszonylag könnyen teljesíthető. Meg kell jegyeznem, hogy a makroszférában erre túlzottan sok példát felhozni nem lehet. Számítgatni ugyanis egy íróasztal homályában lehet, de mindig történhet és legtöbbször történik is valami, ami még egyébként ideális körülmények között sem garantálja a várt eredményt.

Magyarország – sajnos – a kiegyezés óta gondokkal küzd, ami a külföldi kölcsönöket, illetve azok visszafizetését (kamat plusztörlesztés) illeti. Ennek egyik oka az volt, hogy a felvett kölcsön jelentős részét improduktív célokra használták fel. Nincs arra mód, hogy jelen írás keretében minden, ma már történelmi eseményt kitárgyaljunk, ezt csak azért említettem meg, hogy bizonyítsam: bőven volt tapasztalata a magyar államnak a külföldi hitelekkel és azok problémakörével kapcsolatban, vagyis egyáltalán nem volt szükségszerű, hogy mindig ugyanazt a hibát kövessük el, hogy önmagunknak azt hazudjuk, majd csak kilábalunk valahogy az adósság-spirál szorításából. Ameddig ugyanis csak egyre újabb hitelek felvételével tudjuk törleszteni a korábban felvett hitelek terhét, törvényszerűen egyre súlyosabb és magasabb szintű adósság-spirálba kerül az ország és a vége ugyancsak törvényszerűen az államcsőd. Hogy mikor következik be az államcsőd az ilyen esetekben? Hát amikor saját forrás már nincsen és már nem nyújt hitelt senki sem, vagy olyan feltételekkel, aminek a vége az ország totális elvesztése. Igen, elvesztése.

Tudták és tudják ezt helytartóink, de tudniuk kellett a mindig mindent megmagyarázó szakíróknak, közgazdászoknak is. Ez ugyanis szakmai közhely. És az ország elvesztésének, a magyar államiság elvesztésének lehetősége sajnos nagyon is reális aggodalmakra ad okot.
A kamatuzsora felkent szakértői ezt ma már nem is titkolják. Emlékezzenek csak arra, és ne feledjék, ne feledjék, ne feledjék, mit mondott Simon Peresz, Izrael volt és jelenlegi köztársasági elnöke, háromszoros miniszterelnöke aki egyébként meggyőződéses cionista 2007. október 10.-én a Tel-Aviv-i Hilton Szállodában egy kereskedelmi összejövetelen nagyképűen és hencegve: manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Majd hozzá fűzte mára az izraeli gazdaság olyan hatalmas eredményeket ért el, hogy a izraeliek – többek között – felvásárolják Magyarországot.

A globalizmus a világ minden nemzetére veszélyes. Ha a népek, nemzetek nem képesek kellő súllyal és eréllyel fellépni, megvalósul a hőn óhajtott VILÁGURALOM. Ezen belül hazánk különösen veszélyeztetett, mert az új honfoglalók is tudják: Magyarország (a Kárpát medence) Európa közepe, aki ezt a területet birtokolja, annak lehetősége van arra, hogy Európát birtokolja (ez a törekvés már folyamatban van) és aki Európát birtokolja, az akár az egész földet is birtokolhatja. Igen még háború nélkül is, de azért rendfenntartó hadseregre szükség van és lesz. Nagy perspektíva előtt állnak a különböző őrző-védő cégek, mint ahogy azt már tapasztaltuk.

Visszatérve az adósság-csapdára a továbbiak kellő megértéséhez szükséges egy kitérőt tennünk és a GDP-ről is néhány mondatban szólni. A GDP egy angol kifejezésekből előállított betűszó, rövidítés. Magyar jelentése: az egy területen (ország) adott idő alatt (általában egy év) előállított javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke. Ennek a mutatónak a hazai használata, minden számszerűségnek erre vetített megfigyelése (pl. adósság a GDP százalékában kifejezett mértéke) azonban jelentős problémákkal terhelt. Amúgy is egy eléggé elnagyolt massza, ami további részletező elemzésekkel együtt ad csak választ arra, hogy az adott időszak eredményes volt e és milyen mértékben, de a mi viszonyaink között kifejezetten a félrevezetés és ámítás eszköze. Miért?
Okos pénzügyéreink a GDP.-be beszámolják a multinacionális cégek teljesítményeit is, noha – az adott speciális magyar körülmények között – ezekhez semmi közünk nincs, mert szinte ingyen jutottak mindenhez, sőt a legtöbb esetben a magyar adófizetők pénzén külön nekik kialakított infrastruktúrákat vettek igénybe, úgynevezett vámszabad-területi gazdálkodást folytatnak és ennek alapján semmilyen formában sem járulnak hozzá a társadalmi közteherviseléshez, nem fizetnek adókat, járulékokat stb., a nyereséget pedig kiviszik az országból Tevékenységük tehát egész egyszerűen nem része a magyar gazdaság teljesítményének. Az, hogy néhány embert nevetsége afrikai szintű bérekkel alkalmaznak, még nem lehet elég ok ahhoz, hogy teljesítményüket a magyar gazdaság sajátjának tekintsük.

Miért fontos erről beszélni az adósság kapcsán? Azért, mert az adósság állományt a GDP-hez viszonyítva szokták figyelni és nemzetközileg összehasonlítani. A GDP százalékában kifejezve ma már 75-85 % körül tartunk, vagyis adott év bruttó termékének 75-85 %-a adósság.

2008. december 31-én

költségvetés bruttó adóssága 18 128 163,6 millió forint
GDP 26 480 milliárd forint
Adósság a GDP %-ában 68,5 %

Mint tudjuk a GDP 2009-ben csökken, az adósság – állomány pedig tovább nő. Amennyiben pedig helyesen, nem a GDP-hez viszonyítunk, hanem a tényleges hazai bruttó termékhez, a saját teljesítményünkhöz, akkor már ma is messze 100 százalék feletti az eladósodásunk. Mellesleg jegyzem meg, hogy a GDP említett sajátosságából, speciális magyar helyzetéből eredően is sikerült kárt okoznia helytartóinknak, természetesen mint mondják a nemzet érdekében, ugyanis a további kölcsönök felvételéhez, valamint az Európai Unió normáinak betartásához volt szüksége ehhez a vitatható tartalmú GDP-re. Hiszen a hitelezők, illetőleg az Európai Unió az így kialakított százalékokat figyeli és tekinti irányadónak. Kétségtelen, hogy ebbe egy kicsit benne van környező világunk és saját népünk becsapása. Ugyanis az Európai Unió nem ismer olyan működési formákat mint a vámszabad-területi, nem ismer olyan kedvezményeket amelyek a külföldi tőke érdekében a saját nemzeti gazdaságot szándékosan tönkreteszi. Hiszen ezért volt szükséges az, hogy az Európai Uniós csatlakozásunk előkészítése során a dolgok rendezése érdekében valamit tenni kellett. Tettek is. Az Orbán-kormány kérte, hogy továbbra is működtethesse ezt az Európai Unióban idegen rendszert. Ki tudja mi volt az indok, de tény, hogy az Unió hozzájárult ehhez. Mit mondjak, abszurdum.

Az adósság állomány önmagában is rémisztő, de igazán elképesztő az az állandóan növekvő teher is, ami az adósság-szolgálatból ered, vagyis a kamat plusz törlesztés és ki tudja még milyen egyéb felszámolt költség. Az egészet nagy homály, nagy titok övezi. Soha még egyik kormány regnálása idején nem tájékoztatták tisztességesen azt a közvéleményt, amelyiknek a pénzéből fizetünk (azaz a mi pénzünkből) sem az adósság-állomány összetételéről, feltételeiről, költségeiről és annak tényezőiről, sem arról, hogy a felvett kölcsönöket mire és miért költötték. Ez utóbbi ma már világos a felvett hitelek törlesztésére és kamatára, de ez nyilvánvalóan annak idején nem így indult. Persze tudunk arról, hogy bolsi helytartóink aktatáskával vitték ki a dollárt a Szovjetunióba és tudunk arról, hogy a legutóbb felvett IMF kölcsönöknek pedig egy jelentős részét azoknak az idegen bankoknak adták, gondolom jutalomként, akik az ország és lakossága tönkretételében kiemelkedő szerepet játszottak és töltenek be ma is.

Arról nem is beszélve, hogy hazánkban ezek a műintézetek óriási extra-profitot értek el és vittek ki az országból.- Szomorú dolog, hogy a képviselők a parlamentben úgy döntenek költségvetésről és egyéb sorsdöntő pénzügyi kérdésekről, hogy a legnagyobb tételekről fogalmuk sincs. Elvégre demokrácia van, no és jogállamiság.

(A következő fejezetben a szerző az adóügyekkel foglalkozik.)

Kapcsolódó:
Rozgonyi Ernő: A nemzetgazdaság egyes kérdései érthetően. A HunHír.Hu gazdaságpolitikai sorozata – 1. rész ^[1]
Rozgonyi Ernő: A nemzetgazdaság egyes kérdései érthetően. A HunHír.Hu gazdaságpolitikai sorozata – 2. rész ^[2]
Rozgonyi Ernő: A nemzetgazdaság egyes kérdései érthetően. A HunHír.Hu gazdaságpolitikai sorozata – 3. rész ^[3]

Rozgonyi Ernő – HunHír.Hu

A hitel, kölcsön lehet hasznos, hiszen gazdaságélénkítő, modernizáló, versenyképességet növelő akkor, ha olyan produktív fejlesztésekre fordítják, amelyek eredményeképpen jelentősen nőhet a fizetési mérleg aktívuma.

Ebben az esetben a törlesztési és kamatfizetési kötelezettség is viszonylag könnyen teljesíthető. Meg kell jegyeznem, hogy a makroszférában erre túlzottan sok példát felhozni nem lehet. Számítgatni ugyanis egy íróasztal homályában lehet, de mindig történhet és legtöbbször történik is valami, ami még egyébként ideális körülmények között sem garantálja a várt eredményt.

Magyarország – sajnos – a kiegyezés óta gondokkal küzd, ami a külföldi kölcsönöket, illetve azok visszafizetését (kamat plusztörlesztés) illeti. Ennek egyik oka az volt, hogy a felvett kölcsön jelentős részét improduktív célokra használták fel. Nincs arra mód, hogy jelen írás keretében minden, ma már történelmi eseményt kitárgyaljunk, ezt csak azért említettem meg, hogy bizonyítsam: bőven volt tapasztalata a magyar államnak a külföldi hitelekkel és azok problémakörével kapcsolatban, vagyis egyáltalán nem volt szükségszerű, hogy mindig ugyanazt a hibát kövessük el, hogy önmagunknak azt hazudjuk, majd csak kilábalunk valahogy az adósság-spirál szorításából. Ameddig ugyanis csak egyre újabb hitelek felvételével tudjuk törleszteni a korábban felvett hitelek terhét, törvényszerűen egyre súlyosabb és magasabb szintű adósság-spirálba kerül az ország és a vége ugyancsak törvényszerűen az államcsőd. Hogy mikor következik be az államcsőd az ilyen esetekben? Hát amikor saját forrás már nincsen és már nem nyújt hitelt senki sem, vagy olyan feltételekkel, aminek a vége az ország totális elvesztése. Igen, elvesztése.

Tudták és tudják ezt helytartóink, de tudniuk kellett a mindig mindent megmagyarázó szakíróknak, közgazdászoknak is. Ez ugyanis szakmai közhely. És az ország elvesztésének, a magyar államiság elvesztésének lehetősége sajnos nagyon is reális aggodalmakra ad okot.
A kamatuzsora felkent szakértői ezt ma már nem is titkolják. Emlékezzenek csak arra, és ne feledjék, ne feledjék, ne feledjék, mit mondott Simon Peresz, Izrael volt és jelenlegi köztársasági elnöke, háromszoros miniszterelnöke aki egyébként meggyőződéses cionista 2007. október 10.-én a Tel-Aviv-i Hilton Szállodában egy kereskedelmi összejövetelen nagyképűen és hencegve: manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Majd hozzá fűzte mára az izraeli gazdaság olyan hatalmas eredményeket ért el, hogy a izraeliek – többek között – felvásárolják Magyarországot.

A globalizmus a világ minden nemzetére veszélyes. Ha a népek, nemzetek nem képesek kellő súllyal és eréllyel fellépni, megvalósul a hőn óhajtott VILÁGURALOM. Ezen belül hazánk különösen veszélyeztetett, mert az új honfoglalók is tudják: Magyarország (a Kárpát medence) Európa közepe, aki ezt a területet birtokolja, annak lehetősége van arra, hogy Európát birtokolja (ez a törekvés már folyamatban van) és aki Európát birtokolja, az akár az egész földet is birtokolhatja. Igen még háború nélkül is, de azért rendfenntartó hadseregre szükség van és lesz. Nagy perspektíva előtt állnak a különböző őrző-védő cégek, mint ahogy azt már tapasztaltuk.

Visszatérve az adósság-csapdára a továbbiak kellő megértéséhez szükséges egy kitérőt tennünk és a GDP-ről is néhány mondatban szólni. A GDP egy angol kifejezésekből előállított betűszó, rövidítés. Magyar jelentése: az egy területen (ország) adott idő alatt (általában egy év) előállított javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke. Ennek a mutatónak a hazai használata, minden számszerűségnek erre vetített megfigyelése (pl. adósság a GDP százalékában kifejezett mértéke) azonban jelentős problémákkal terhelt. Amúgy is egy eléggé elnagyolt massza, ami további részletező elemzésekkel együtt ad csak választ arra, hogy az adott időszak eredményes volt e és milyen mértékben, de a mi viszonyaink között kifejezetten a félrevezetés és ámítás eszköze. Miért?
Okos pénzügyéreink a GDP.-be beszámolják a multinacionális cégek teljesítményeit is, noha – az adott speciális magyar körülmények között – ezekhez semmi közünk nincs, mert szinte ingyen jutottak mindenhez, sőt a legtöbb esetben a magyar adófizetők pénzén külön nekik kialakított infrastruktúrákat vettek igénybe, úgynevezett vámszabad-területi gazdálkodást folytatnak és ennek alapján semmilyen formában sem járulnak hozzá a társadalmi közteherviseléshez, nem fizetnek adókat, járulékokat stb., a nyereséget pedig kiviszik az országból Tevékenységük tehát egész egyszerűen nem része a magyar gazdaság teljesítményének. Az, hogy néhány embert nevetsége afrikai szintű bérekkel alkalmaznak, még nem lehet elég ok ahhoz, hogy teljesítményüket a magyar gazdaság sajátjának tekintsük.

Miért fontos erről beszélni az adósság kapcsán? Azért, mert az adósság állományt a GDP-hez viszonyítva szokták figyelni és nemzetközileg összehasonlítani. A GDP százalékában kifejezve ma már 75-85 % körül tartunk, vagyis adott év bruttó termékének 75-85 %-a adósság.

2008. december 31-én

költségvetés bruttó adóssága 18 128 163,6 millió forint
GDP 26 480 milliárd forint
Adósság a GDP %-ában 68,5 %

Mint tudjuk a GDP 2009-ben csökken, az adósság – állomány pedig tovább nő. Amennyiben pedig helyesen, nem a GDP-hez viszonyítunk, hanem a tényleges hazai bruttó termékhez, a saját teljesítményünkhöz, akkor már ma is messze 100 százalék feletti az eladósodásunk. Mellesleg jegyzem meg, hogy a GDP említett sajátosságából, speciális magyar helyzetéből eredően is sikerült kárt okoznia helytartóinknak, természetesen mint mondják a nemzet érdekében, ugyanis a további kölcsönök felvételéhez, valamint az Európai Unió normáinak betartásához volt szüksége ehhez a vitatható tartalmú GDP-re. Hiszen a hitelezők, illetőleg az Európai Unió az így kialakított százalékokat figyeli és tekinti irányadónak. Kétségtelen, hogy ebbe egy kicsit benne van környező világunk és saját népünk becsapása. Ugyanis az Európai Unió nem ismer olyan működési formákat mint a vámszabad-területi, nem ismer olyan kedvezményeket amelyek a külföldi tőke érdekében a saját nemzeti gazdaságot szándékosan tönkreteszi. Hiszen ezért volt szükséges az, hogy az Európai Uniós csatlakozásunk előkészítése során a dolgok rendezése érdekében valamit tenni kellett. Tettek is. Az Orbán-kormány kérte, hogy továbbra is működtethesse ezt az Európai Unióban idegen rendszert. Ki tudja mi volt az indok, de tény, hogy az Unió hozzájárult ehhez. Mit mondjak, abszurdum.

Az adósság állomány önmagában is rémisztő, de igazán elképesztő az az állandóan növekvő teher is, ami az adósság-szolgálatból ered, vagyis a kamat plusz törlesztés és ki tudja még milyen egyéb felszámolt költség. Az egészet nagy homály, nagy titok övezi. Soha még egyik kormány regnálása idején nem tájékoztatták tisztességesen azt a közvéleményt, amelyiknek a pénzéből fizetünk (azaz a mi pénzünkből) sem az adósság-állomány összetételéről, feltételeiről, költségeiről és annak tényezőiről, sem arról, hogy a felvett kölcsönöket mire és miért költötték. Ez utóbbi ma már világos a felvett hitelek törlesztésére és kamatára, de ez nyilvánvalóan annak idején nem így indult. Persze tudunk arról, hogy bolsi helytartóink aktatáskával vitték ki a dollárt a Szovjetunióba és tudunk arról, hogy a legutóbb felvett IMF kölcsönöknek pedig egy jelentős részét azoknak az idegen bankoknak adták, gondolom jutalomként, akik az ország és lakossága tönkretételében kiemelkedő szerepet játszottak és töltenek be ma is.

Arról nem is beszélve, hogy hazánkban ezek a műintézetek óriási extra-profitot értek el és vittek ki az országból.- Szomorú dolog, hogy a képviselők a parlamentben úgy döntenek költségvetésről és egyéb sorsdöntő pénzügyi kérdésekről, hogy a legnagyobb tételekről fogalmuk sincs. Elvégre demokrácia van, no és jogállamiság.

(A következő fejezetben a szerző az adóügyekkel foglalkozik.)

Kapcsolódó:
Rozgonyi Ernő: A nemzetgazdaság egyes kérdései érthetően. A HunHír.Hu gazdaságpolitikai sorozata – 1. rész ^[1]
Rozgonyi Ernő: A nemzetgazdaság egyes kérdései érthetően. A HunHír.Hu gazdaságpolitikai sorozata – 2. rész ^[2]
Rozgonyi Ernő: A nemzetgazdaság egyes kérdései érthetően. A HunHír.Hu gazdaságpolitikai sorozata – 3. rész ^[3]

Rozgonyi Ernő – HunHír.Hu