Magyarország egy kincsesbánya. Kiváló természeti adottságokkal rendelkező ország. A magyar emberek szorgalmasak. Ha megvan a politikai elhatározás arra, hogy a multik, a nagytőke, és az iparszerű mezőgazdaság – a vörös bárók – támogatása helyett a kisgazdákat szeretnénk támogatni, és a vidéket megmenteni és megtartani, a falvak lakossága mellé odaállni – elsősorban a bűnözéssel szembeni aktív fellépéssel, másodsorban pedig a kisgazdáknak az értékesítési lehetőségek biztosításával -, akkor helyreállítható a magyar mezőgazdaság, és megmenthető a vidék. Morvai Krisztina brüsszeli munkájáról beszélt HunHír.Hu-nak adott interjújában.

HH: Mit szól az Egerben történtekhez?

MK: – Már reggel megírtam Tóth Gábornak, az országos rendőrfőkapitánynak nyílt levelemet. Előre láttam azt a pökhendiséget és azt az elbizakodottságot a rendőri vezetésnek az arcán, ami attól szólt, hogy legyőztünk benneteket, két vállra fektetünk, feloszlatunk. Ezért nem lepett meg, hogy mindent megpróbálnak megtenni azért, hogy megalázzák a Magyar Gárdát. Én nyilvánosság előtt azzal vállalok sorsközösséget a Gárda tagjaival, hogy nyíltan viselem a mellényüket.

HH: – Hogy tetszik Brüsszel?

MK: – Maga a város különösebben nem tetszik, időm sincs rá, hogy várost nézzek. Sokkal fontosabb dolgom van ott, ami az a lehetőség, hogy megpróbáljam befolyásolni az ott működő, Európai Parlamentnek nevezett velejéig romlott gépezetet. Ezúton is köszönöm mindannyiuknak, aki levelet küldött a liberális német képviselőasszonynak, hogy nem illik röhögni, miközben valaki arról beszél, hogy hogyan tapossák sárba az emberi jogait és az emberi méltóságát a magyaroknak. Ez az asszony a többi liberális képviselővel együtt nyilván rettentően megdöbbent azon, hogy nem zárt ajtók mögött, mindenfajta ellenőrzés nélkül végezheti azt, amit ő jónak lát, igenis látják, követik, reagálnak rá. Tehát változtatni lehet azon, ahogy eddig volt. Brüsszelben is, az Európai Unióban is, és Magyarországon is. Az tetszik Brüsszelben, hogy a zárt ajtók mögött zajló, a multik
által befolyásolt, velejéig romlott rendszert mi magyarok képesek leszünk megváltoztatni.

HH: – Meglepődtek-e az európai parlamenti képviselők, hogy a magyarok újra harcba szálltak önmagukért, a jogaikért?

MK: – Én úgy láttam, hogy nagyon. El tudom képzelni, hogy az említett német liberális képviselőasszonynak nagyon kényelmetlen volt, amikor több száz magunkfajtától kapott bocsánatkérést követelő levelet. Láttam a képviselők arcán, hogy eddig ment minden a maga útján,
lehetett foglalkozni az iráni és a hondurasi emberi jogi helyzettel, de én felálltam és azt mondtam, hogy mielőtt még Iránról vagy Hondurasról beszélnénk, beszéljünk előbb az Európai Unión belüli
helyzetről és Magyarországról. Elkezdtem mondani azt, hogy itt hogyan verték ki és hogyan lőtték ki az emberek szemét, hogyan vertek össze bennünket, hogyan van 2006 októbere óta folyamatosan emberi jogi válsághelyzet itt az Európai Unión belül, Magyarországon. Alaposan elcsodálkoztak, és felfogták, hogy valami por került a gépezetbe. Eddig minden olyan remekül ment, nem kellett ilyen dolgokkal foglalkozni. Tehát nyilvánvalóan csodálkoztak azon, amit hallottak, és remélem mihamarabb át fog változni ez a csodálkozás egy tényleges munkává.

HH: – Kapott-e valami reagálást a szétosztott, magyarverésekről szóló filmekre?

MK: – Csak a brit nemzeti párt két képviselője írt elismerő levelet. Rajtuk kívül senki nem mert megszólalni.

HH: – Van-e stratégiája a Jobbik képviselőcsoportjának, hogy miként kellene egy ütőképes csapatot szervezni a nemzeti érdekek képviseletére a többi képviselők közül?

MK: – Csak a közös érdekek mentén tudom ezt elképzelni. Kétségtelen, hogy a magyar gazdák támogatása töredéke az alapító országok gazdáinak támogatásának. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne köztünk egy alapvető érdekközösség akkor, amikor a multikkal, a kisgazdákat, a családi gazdaságokat, a kisvállalkozókat tönkretevő globális nagytőkével kell szembeszállni. Ebben az esetben lehetünk egy csapatban azzal a francia képviselővel, aki párthovatartozását tekintve zöld, ám maga is parasztgazda. Tehát pontosan azokat a jogokat és lehetőségeket – és támogatásokat – követeli parasztemberként, ami a magyar gazdáknak is érdekében áll. Tehát neki is érdekében áll a szupermarketláncokkal és a nemzetközi nagytőkével való szembenállás.

HH: – Az eddigi tapasztalatai alapján miként látja: talpra állítható a magyar mezőgazdaság rövid időn belül?

MK: – Ez kizárólag politikai elhatározás kérdése. Magyarország egy kincsesbánya. Kiváló természeti adottságokkal rendelkező ország. A magyar emberek szorgalmasak. Ha megvan a politikai elhatározás arra, hogy a multik, a nagytőke, és az iparszerű mezőgazdaság – a vörös bárók – támogatása helyett a kisgazdákat szeretnénk támogatni, és a vidéket megmenteni és megtartani, a falvak lakossága mellé odaállni – elsősorban a bűnözéssel szembeni aktív fellépéssel, másodsorban pedig a kisgazdáknak az értékesítési lehetőségek biztosításával -, akkor helyreállítható a magyar mezőgazdaság és megmenthető a vidék.

vadkörte – HunHír.Hu