A Jobbik megalakulásától kezdve a média ellenszelében kell, hogy működjön. Ebből adódik a kérdés: miért? A XXI. században az a felfogás miszerint a pártokat bal és jobb oldalra lehet besorolni, már rég idejét múlt. A XVIII. században volt igazán ennek jelentése, amit a XX. században felváltott a hárompólusú politizálás.
Miért nem jelenik meg a Jobbik a médiumokban?
A Jobbik megalakulásától kezdve a média ellenszelében kell, hogy működjön. Ebből adódik a kérdés: miért? A XXI. században az a felfogás miszerint a pártokat bal és jobb oldalra lehet besorolni, már rég idejét múlt. A XVIII. században volt igazán ennek jelentése, amit a XX. században felváltott a hárompólusú politizálás. Ez a három a következő: liberális, szociáldemokrata és a konzervatív. Jelen helyzetben pedig, már csak globalizációt támogató és globalizációt ellenző táborról beszélhetünk vagy is: Parlamenti pártok – Jobbik. Itt érkeztünk el tehát, ahhoz a megállapításhoz, miért is vagyunk kitiltva az úgymond „jobb- és baloldali” sajtóból. Jelen pillanatban a Parlameni pártok, e látásmód szerin mind egyívású. Meglátásunk szerint az újabb kétpólusú politikai beruházkodás ellen jelenleg egy olyan párt van, amely ez nem csak kimondja, de a programja alapján tenni is próbál ellene, az pedig a Jobbik. Ezért a globalizációhoz és pártjaihoz hű média teljes egészében megpróbálja elhallgattatni, ezt a jelenséget.
A globalizáció
A XX. század politikai irányzatainak egyértelmű győztese a liberalizmus, mely a globalista világrendet hozta magával. Az Európai Unióba való csatlakozási választás előtt egyértelműen kiderült, hogy melyik párt hol áll, a kampányolásból kifolyólag. Az akkori 15%-os ellenzék mára már sokkal nagyobb mértékre duzzadt. A politikai és médianyomást tekintve örülhettünk még annak a 15%-nak is. Most már egyértelműen tudhatjuk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk a kisebb előnyök mellett, nagy hátrányokat is magával hozott. Nem kell talán kiemelni:a bűn (pl: drogok) szabad terjedése a határokon, a paprikabotrányt, a mérgezett tejet, lejárt húsokat, a szeméthegyeket … A globalizációnak természetesen vannak további nem elhanyagolható gondjai is: privatizáció, gazdasági szerkezet, munkanélküliség és pénzközpontúság.
A rendszerváltozás után, beindult az ország kiárusítása, amely a mai napig folytatódik. Poton pénzért jutnak külföldi kézre a magyar gyárak. Sok esetben a magyar gyárak csak azért kerülnek külföldi kézre, hogy ne legyen ellenféle nekik. Itt talán érdemes lenne megemlíteni a Győri Keksz gyárat, amelyet felvásárolta a Danone és később pedig csökkentette a termelést a saját (Danone) érdekében, így törekedve a monopolhelyzet kialakítására. A külföldi kézen lévő gyárak másik nagy hátrányossága a kiszolgáltatottság. Az adókedvezmények által idecsábított gyárak iszonyatos mennyiségű pénzkiesést okoznak a magyar költségvetésnek. Majd amikor ez lejár, akkor továbbállnak, és nagymértékű munkanélküliséget hagynak maguk után. Ez a társadalmi feszültségekhez és a szociálisháló kiterjedéséhez vezet.
Külön meg kell említeni a pénzt! Az előbb felsoroltak magukban is károsak, de a pénzliberalizációval pedig egyszerűen végzetes. Ez a folyta pénztőke szabadáramlás lehetővé teszi a Magyarországon megszerzett profit teljes kivitelét az országból, így ez soha nem jelenik meg a gazdaságunkban. Erre talán nem is érdemes pocsékolni a szót, hiszen tudhatja Ön is, ez mivel jár. A pénzzel való foglakozás másik fontos eleme a statisztikákban rejlik. Manapság az emberek számára a legfontosabb, az origó: a pénz. Különböző statisztikával (általában GDP) próbálják nekünk bebizonyítani, hogy milyen jó is élünk. A következő években el kell érni azt, hogy ne a pénzben, a különböző statisztikákban keressük a boldogságot. Jelenleg mi a GDP növeléséhez szükséges robotok vagyunk, amelyek azzal akarnak boldogítani, hogy mennyivel nőt éppen. Valójában jól hangzik, de a mi életünket nem változtat szinte semmit. Ezzel csak azt takarják: mennyire sarcoltak meg minket a saját boldogulásukat elősegítve. A statisztikai adatnak valójában a mi életünkről kellene szólnia.
Felmerül a kérdés, kinek jó ez?
Természetesen a nagyipari gyárosokat nem kezdem el felsorolni, de ki kell emelni a politikai vonatkozását. Mi úgy látjuk, ez a jelenségnek a politikai pártoknak, személyeknek előnyös, az emberek számára hátrányos. Most már sokat tudhatunk, arról miként támogatnak politikai erőket a nagyobb cégek (pl.: Strabag) Ha nem teszünk most ellene, akkor oda fogunk jutni, mint Amerika. Dollár milliókkal támogatják a kampányt és kimondva, kimondatlanul cserébe el is várnak cserébe valamit. Magyarországon jelenleg ez tilos, de már felmerült az állami támogatás megszüntetése, így saját maguknak kell a választásokkor előteremteni a pénzt. Ez gyakorlatilag a kis és globalizáció ellenes pártok halálát jelenti. Elősegítve ezzel, a politikai berendezkedések megváltoztathatatlanságát.
Egyre több személy, szervezet és párt veszi észre a világban, hogy ez a fajta globalizált világrend nem tartható fent. Ne legyenek illúzióink. Valójában a mostani politikai elit, ennek elkötelezettje és alárendeltje. Legyen az akár az bal-jobb, szociáldemokrata, liberális vagy konzervatív. A globalizáció-elleneskezdeményezések, most kezdenek még csak ébredni.
Mi is egyáltalán ez a globalizáció-ellenesség? Mit is akarunk mi? Bontsuk elemeire.
EU-ellenesség: Az EU jelenleg jobban hasonlít a régi KGST-re, mint a Római Egyezmény által gazdaságilag nemzeteket összekapcsoló csoportosulásra. Az Európai Unió mostani formájában egy teljesen antidemokratikus, alulról ellenőrizhetetlen szervezet. Európai Egyesült Államok helyett nemzetek Európájára kell törekednünk. Ez magában is sokat mondó, de nézzünk mögé. A Lisszaboni-szerződés esetleges életbe lépésével, gyakorlatilag feladjuk önállóságunkat és alárendeljük magunkat az Uniónak. Ennek elkerülése érdekében nemzeti érdekeket kell képviselnünk, akár úgy is, mint a lengyelek (odacsapnak, amikor kell) vagy a dánok, írek (különböző népszavazások). Nem kell beletörődnünk mindenbe és nem kell mindent azonnal aláírni, mint ahogy tették az alkotmánnyal vagy a Lisszaboni-szerződéssel. Akár a kilépést is fontolóra kell venni,ha nem változik semmi, ebben az esetben Oroszország, Irán, Kína, Japán és egyéb más országok lehetnek az export úti célok. Mindenképpen keresnünk kell a kapcsolatot más EU-szkeptikus pártokkal és népekkel, hogy belülről tudjuk képviselni saját érdekeinket.
NATO-ellenesség: 2001. szeptember 12.-én Orbán Viktor elsőként nyilatkozott (vezető tisztséget betöltők közül) az amerikai terrorcselekményről. Ebben a nyilatkozatban kifejtett, hogy Amerikát háborús támadás érte és a mi segítségünkre számíthat. A NATO szerződés szerint terrorcselekmény miatt nem vagyunk kötelesek katonai segítséget adni, még ha meg is kérnek rá. Ebben az esetben pedig Orbán Viktor maga sodorta be az országot egy háborúba, amelyhez semmi közünk nem volt, kitéve az országot kb.: 1 milliárd ember haragjának. Miért kell meghalnia egy katonának is Amerikáért? Pápán a terrorfenyegetettség még jobban megnőtt, amikor idetelepítették a NATO bázis. Egy diákváros közvetlen közelében, miért volt szükség egy esetleges célpont telepítésére?
Amerika-Izrael- ellenesség: A globalizáció elleni küzdelemhez hozzátartozik az Amerika-ellenesség, mivel a fellegvára ott található. Izraelt nem hiába említettem egy lapon Amerikával. Izrael gyakorlatilag olyan Amerikának, mint a rák a testnek. Ott burjánzik rajta és szépen lassan felemészti azt. A nemrégiben történt események kapcsán ismeretes mindenki számára, hogy mennyire összemosódott ez a két ország. Tisztában kell lenni vele, hogy ami ezekben az országokban történik az egész világra hatással van. A mostani válság a legmegfelelőbb példa rá. Amerikában megrendült a tőzsde, amely napokkal később már egész Európa megérzett, sőt… . Ezt a fajta függőséget fel kell számolni.
Mit várhatunk a jelenlegi Parlamenti pártoktól? Mi a Jobbik történelmi felelőssége?
Először is meg kell vizsgálnunk a rendszerváltást. Megtörtént nem történt? Erre a válasz is-is! A szocialista rendszer tekintetében megtörtént, de kiszolgálói tekintetben nem. Az egész történelmünk során igazi rendszerváltás, mindössze egyszer beszélhetünk 1945-ben. Természetesen a régi káderektől való megszabadulást nem fizikai, hanem szellemi értelemben kell gondolni, ellentétben 1945-tel. Tildy rendszerrel és az utána következő kommunista vezetéssel szemben, nem megbízhatóság, hanem szakképesítés szerint kell a kinevezésekről dönteni. Sajnálatos módon ez a fajta megbízhatósági kinevezések a mai napig érvényben vannak. Véleményünk szerint pedig a rendszerváltás bűneinek jóvátétele csak egy új párt vezetésével történhet meg ez pedig a Jobbik!
A Jobbik történelmi felelőssége, pedig az: milyen irányba fogunk haladni. Talán nem lesz több lehetőség arra, hogy beleszóljunk és visszafordítsuk a globalizmus folyamatát. Az ország a 24. órába lépett, ideje felkelni.
Akinek a globalizált világrenddel meg van elégedve az bármely pártra szavazhat, hiszen ezek olyanok, mint az ökölvívók: verik egymást, de a végén összeborulnak. Aki pedig változást akarnak elégedetlenek a mostani rendszerrel, annak pedig csak a Jobbik maradt.
Ezt a témát órákon keresztül lehetne még fejtegetni, de talán ebből is látszik a Jobbik és a többi párt közötti különbség. Ezek mellett pedig még lehetne beszélni a gazdasági-, fehérgalléros- és cigánybűnözésen át a nemzeti radikális politizálás fontosságáig mindenről.
Dr. Szabady Balázs csóti jobbikos lakossági fórumon elmondott gondolatai alapján- Fódi Péter
HunHír.Hu