Gavallér János

Csúcs és a Mammonhiénák

A miniszterelnök összeröffentette a kapitalizmus haszonzsebelőit és a kiszolgáló személyzetet, úgynevezett Nemzeti Csúcsra. Lássátok, mi rontottunk el mindent, mi, mindannyian  látszatot keltve, holott nincs bennük nemzeti felelősség, csak önfényesítő gőg!

Gyurcsány Ferenc, mint arra legilletékesebb (???), kérte, nagyjaink hagyjanak fel a pártpolitizálással és a válságból való kilábalás érdekében, bekötött szemmel sétáljanak át a szakadék felett kihúzott kötélen, vagy a szociálishálóból kipottyantott sokaság után zuhannak a mélybe. Mondhatta volna: – Tanuljatok meg mások hátán, vagy a levegőben járni!-
Uraim, a szöges bakancsot, legalább a szöges bakancsot vegyék már le!

Miről is szól a világválság? Természetesen laikusként, úgy érzem, semmi másról, mint kivonják vagyonukat a pénzoligarchiák a kockázatos piacokról, ezzel megsemmisítik, de legalábbis legyengítik az erősödő, fejlődő kishalak pozícióit. ( Na, ne már az én pénzemen gazdagodjatok meg!  felkiáltással.)
A világgazdaságban a mi kishalunk Demján Sándor kimondta, amit 93-ban, hogy karcsúsítani kell az államapparátust, de vagyona védelmében kéri az államot, mentse meg.
Milyen igaza van! Az államapparátus, az egzisztencia ingyencsecsszopói, a talpnyaló szavazó bázis mindig megmenti a káderképzőn kötött elitlobbyt, s hull, hull a manna. Hogy is van ez? Az igazságba kell vegyíteni a hazugságot? Az állam kifosztásán hízott balfékek elhitték, hogy a pénzvilág is szocialista logikára épült Skála kópé? Hát nem, nem uraim, a világon nincs olyan, mint az önök agyában, miszerint a tettekért nem kell felelni és az ölünkbe hulló manna csak és kizárólag a hazugokat és a csalókat illeti! Nincs ilyen fizikai törvény és a pénzoligarchiák évszázadok alatt alakultak ki és az évszázadok hozadéka a haszon, melyet most, hogy úgy mondjam, realizálnak: Felfalják az amatőröket.

Orbán Viktor és Semjén Zsolt kimondta, emberek rontották el a dolgokat, olyan emberek, akik loptak, csaltak, hazudtak! (maszek véleményem, mentse meg őket az ég!) Emlékeimben kutatva, a reformkor óta jelentkeznek a gondok a magyar ember gondolkodásában, mintha a reform szó átka lenne rajtunk viselhetetlen teherként, nem értjük egymást és a világot. Mások és gyilkos haszon rabja lett a tudat, amely évszázadokig védte a tisztességbe vetett hitet, még ha sok mihaszna úri dölyf is hízott tettein. Elveszett belőlünk a tisztességbe vetett alázat, az élet feltétlen védelme, hisz a haszonra bízzák már az egészségünket is, s az öregjeinket odadobják a Mammonhiénáknak. Bizony, bizony csak nyeljük a keserű pirulát, mossuk a mocskos lábakat, szorul torkunkon a hurok és ígéretekkel telt a padlás, míg bennünk egyre betegebb a gondolat, a hazugok, a csalók, a tolvajok boldogok. Meddig fog ez így menni? Az emberi jogok nyilatkozata miért lett a lélekből papírra vetve? Mert mindenki tudja, hogy a pénznek jelenleg korlátlan joga van és a becsület, szemlesütve nyalja a talpát!

Tudom, naivság feltételezni olyanokról, akik a vagyonszerzés és a társadalmi felelősség során gátlástalanul mertek a közösből elvenni, pedig arról az asztalról illik és csak annyit elvenni, ahová és amennyit az ember tesz. Tehát szeretném hinni, hogy a kishalaink, egy pár pikkelyt levedlenek bőrükről, vagyonukból, az emberért, a hazáért mondjuk úgy 10%-ot beáldoznak, mielőtt felfalják egész bankbetétjüket, a veszett vergődésbe kezdett, haldokló Mammonhiénák. Nos, fel fogják falni mind, mert éhesek és félnek, félnek a valóság világosságától, hogy felismerik az emberek, az érdekek nem egyéniek, az érdekek közösek.

A felelősség áthárítása, mindaddig sikertelen kísérlet, míg csak fellengzős együttérzésről szónokolnak a bűnösök, áldozatokat kell hozni, és mivel a nemzet lelkét már feláldoztátok, a saját vagyonotok következik, kópék, s cimborák!

2008.10.18.