A szokásos, szinte minden hónapra jutó anyagi érdekeltségű holokauszt szeánszok mellett a “liberális” ifjak és médiumok már készítik elő a zsidó übermensch megjelenését.
Többfrontos harc részesei lehetünk ma Magyarországon, és ebbe a körbe tartozik az ifjú, elkötelezett zsidók, és az öreg, lógó orrú pincelakók közötti ellentét egyre erőteljesebb kifejeződése. A munkatáborok lakóihoz közvetlenül kapcsolódó nemzedéknek még nagyon fontos volt a múlt életben tartása, s nem utolsó sorban a hatalmas anyagi kárpótlások megszerzése, és az állandó siránkozással, a többség megalázásával járó figyelemfelkeltés a legnagyobb magyarországi történelmi tragédia hamis mítoszának erősítése. Az unokák és a dédunokák mára már kinőttek a siránkozós, szégyenlős és az alázatosság álarca mögé rejtett gyűlölet bűvköréből.
A zsidó a legtökéletesebb, legokosabb, a hazát, s a nemzetet megmentő prototípusa, a függetlenség napja című Spielberg-féle amerikai reklámfilmben köszöntött be hozzánk, amikor természetesen a zsidó eszének köszönhetően menekült meg a világ. Aztán több kisebb-nagyobb propagandafilmet is bemutattak, sőt a tv-csatornák játszották a felújított Spartacust, ahol teljesen történelmietlenül a trák rabszolga legbátrabb, leghűségesebb és legodaadóbb szövetségese egy zsidó.
Magyarországon a Hollán Ernő utcai tüntetés volt az első igazán nagy lépés az arcukat vállaló, és erejüket fitogtatni akaró zsidók megjelenésében, de a “nácik kifelé, mi vagyunk a magyarok” dávidcsillagos megközelítése megjelent már a Vér és Becsület korábbi (2003. február 15.), becsület napi megemlékezésén is. Ott a szemmel láthatóan tagba szakadt biztonsági emberek védelmében artikulálatlanul üvöltöző, a magyar Himnusz alatt is kiabáló és dávidcsillagos zászlót lengető, fizikai felépítésük alapján vézna és betegesnek tűnő, eltorzult arcú ifjú hölgyek és urak skandálták a Nácik kifelé! rigmust, és azóta ez a hang, illetve megközelítés csak erősödött.
Azt tudjuk, hogy a zsidó gimnáziumokban micsoda erőteljes munka folyik azért, hogy az odajárók identitástudata minél erősebb legyen, és bizony megjelent a felemelt fejű zsidó, aki ha nem is testalkatban, de észben, rafinériában és identitástudatban bizony példa is lehetne az állandóan egymással vicsorgó magyarok számára, akik politikai, s nem faji alapon esnek egymásnak.
A Magyar Gárda elleni műbalhé, a különböző tiltakozó levelek, a kuruc.info elleni kiállás magányos harcosa [1]i, és az elnémítását maguknak is betudó különböző szervezetek megjelenése azt jelzi, hogy nem akarnak a pincelakók, a tábormaradékok szerepében tetszelegni, hanem az erőt, a hatalmat sugallni.
Érdekes módon az origo éppen most kezdett foglalkozni Tökös zsidók [2] című cikkével azokkal a filmekkel, amelyek egyértelműen a zsidó übermensch megjelenését szimbolizálják, és amelyek közül egy-egy állítólag most került Magyarországra, pedig már öt éve elkészítették. Biztos, hogy akiket érdekeltek az ilyen alkotások, már régen letöltötték innen-onnan, de most kell ebben a folyamatban a nagyközönség elé tárni, hogy ilyenek is léteznek.
Ezeknek a cikkeknek, illetve alkotásoknak van egy másik üzenete is, amelyet főleg most kell Magyarországra is kivetíteni. A zsidó ifjak fajvédő és cionista csoportjai is rájöttek arra, hogy az öregek túlzásba vitték a holokausztozást, és a társadalom többsége éppen emiatt a túlfuttatott és túlpörgetett komédia miatt fordult el a zsidóságtól, még ha korábban sajnálta is őket, vagy rokonszenvezett velük. Nosza, akkor jöjjön elő az erős, a hős és a problémamegoldó, mert egyszerű pszichológiai kérdés, hogy a nyáj mindig az erőset, s nem a gyengét választja.
Lajtabán – HunHír.Hu