Auschwitzi sétánk során a lényegi, fő kérdés, természetesen az úgynevezett gázkamrának nyilvánított épület előtt fogalmazódik meg .Az idegenvezető – már David Cole-nak a múzeum igazgatójával készített 1992-es interjújának tanúsága szerint is – hazugságnak minősülő állítása alapján egy olyan hullakamrát nyilvánítottak embergyilkoló gázkamrának, amelyben soha nem küldtek át Zyklon- B-vel embereket a másvilágra!

Az úgynevezett gázkamrának befelé nyíló, a bolsevista vészkorszak idejéből a hazai szocreál korstílus világából ismert hétvégi házak idejéből megszokott ajtaja van,ráadásul üvegablakkal! Minden kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy mennyire életszerű az a történet, miszerint ott embereket gázosítottak el. Ráadásul az amerikai specialista, Fred Leuchter által elvégzett vizsgálatok alapján az auschwitzi „gázkamrák” falán nem találtak cianidmaradványt. Ám Auschwitz kapcsán – ellentétben, más magyar történelmi kérdésekkel, például a Rákóczi- szabadságharccal – nincsen helye a deheroizálásnak, mert ez tabutéma a mai cionista, „fő sodratú” média megmondóembereinek kőbe vésett kinyilatkoztatása alapján! Sőt Németországban és Ausztriában büntetőjogi felelősséggel tartozik azért valaki, ha egy történelmi kérdésről „eretnek” módon mer megnyilatkozni. David Irvinget a magyar Lomnici- féle gazságszolgáltatási gyakorlaton is túltevő osztrák hatóságok lecsukták a semmiért! David Irving kapcsán nem ajvékolni kellene, hanem először is el kellene olvasni a műveit minden történésznek, jogásznak, ügyésznek és bírónak!! Például a drezdai holokausztról írott alapművét, amelyet kötelező olvasmánnyá kellene tenni minden bölcsészkaron, ma Magyarországon és természetesen Ausztriában és Németországban!

A háborús bűnös, Drezdát aljas módon szétbombázó, s ott valóban „holokausztot” előidéző Churchill által romlásba döntött Nagy-Britannia légiereje által 1944 júniusában készített légi felvételek tanúsága alapján – amikor állítólag 600 ezer magyarországi zsidót gázosítottak el – az auschwitzi koncentrációs tábor területén emberek tömeges megsemmisítése nem folyt. Nincsenek az állítólagos gázkamrák előtt kígyózó embersorok, sem pedig kőszén vagy kokszhegyek, amelyek az – 1991-es módosítás utáni – 1.1 millió ember megsemmisítéséhez a krematóriumok fűtése okán szükségesek lettek volna. Továbbá hamuhegyek sincsenek, amelyek a tömeggyilkosság legfőbb tárgyi bizonyítékaiul szolgálhatnának! Van viszont az 1965-ös, tehát az állítólagos rémségek elkövetése után kereken húsz esztendővel bekövetkezett frankfurti peren bemutatott, állítólagos egykori felvétel, amely azt ábrázolja, hogy embereket vagy talán kirakati gumifigurákat hajigáknak a tűzbe. A felvétel hitelességével mindössze annyi a gond, hogy akkoriban még nem léteztek a mai, kicsiny méretű kamerák, így életszerűtlen, hogy a dolgukat példásan ellátó német hatóságok beengedtek volna a tábor területére egy olyan embert, akinek két hónapnyi táborozáshoz szükséges poggyásza van.

A második világháború egy, az aljas bűnöző gonosztevők által világunkra kényszerített hősies összecsapás volt. A zsidók „nemzeti mitológiát” csináltak belőle. Elég volt a holokauszt-vallásukból, az ószövetségi- talmudista, babonás hazugságaikból!

Lipusz Zsolt – HunHír.Hu