Egyre több jele van annak, hogy a hitelét vesztett politikai garnitúra azonnal összezár az emberek növekvő ellenszenvével szemben, ha azt saját érdekei megkövetelik. Ha hatalomról, pénzről, a kiváltságok megtartásáról vagy éppen sajtómanipulációkról van szó, ott azonnal elsimulnak a felszínen forrongó ellentétek, pártérdekek mentén kialakul a gyümölcsöző kapcsolat: a nagykoalíció.

Sokszor még a „vörös-narancs” alkalmi légyotton túlmutató, teljes öt párti összefogás is megvalósul! (Ezt nevezik egyébként sokan helytelenül, nemzeti egységnek.) A példák sorát kezdjük talán azzal a cseppet sem kirívó esettel, amikor saját szervezeteiknek osztogattak uniós pénzeket az alkalmi nagykoalíciós képviselők. A legfrissebb információk szerint az Új Magyarország Fejlesztési Terv (Talán az Új Rend része?) végrehajtását felügyelő eseti bizottság nyolc -egyébként igen jól fizetett-, tagja is fizetést és javadalmazást kapott olyan szervezetektől és intézményektől, amelyek az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (Ezek a közvagyont kisíboló társulások ugyanúgy váltogatják a neveiket, mint az adómentességet élvező multik!) keretében uniós pénzeket nyertek az európai pályázatokon.

Akik esetleg nem értik ezt a cseppet sem bonyolult helyzetet, azoknak szemléletes példa Pelczné Gál Ildikónak (Fidesz) a bizottság elnökének esete, aki a miskolci egyetem fizetett intézményvezető igazgatójaként 2,5 milliárdot utaltatott át saját munkahelye részére. Hasonlóan önzetlenül cselekedtek a bizottság tagjai, többek között Baráth Etele, Szűcs Erika (MSZP), Nógrádi Zoltán (Fidesz) vagy Hock Zoltán (MDF) képviselők is. Az összeborulás persze nem egyedi, ha milliárdos nagyságrendű összegek lehívásáról és átutalásáról van szó. Lassan a kiemelt képviselői díjazásban is harmonikus lesz az egyetértés! Amikor -a parlamenten kívüli új pártok kárára és az esélyegyenlőség megcsúfolása érdekében-, megtízszereznék a kampánybüdzsét vagy megtripláznák a képviselői fizetéseket, esetleg amikor jókora végkielégítést kapnának az összeférhetetlenség miatt távozó nyomorgó honatyák, nos akkor szintén teljes lenne az összhang. (A számla nélkül bezsebelt juttatások hatására, „büntetésként” megjelenő megemelt fizetések sokakban joggal azt a kényszerképzetet erősítik, hogy lopni jó és ráadásul kifizetődő!) A zaftos, országházi nagykoalíciós összeborulások persze nem csak a nagy dohányok lenyúlásában és elsíbolásában érhetők tetten (lásd még: olajos ügyek, autópálya ügyek, export-import ügyletek, banki privatizációk, alapítványok, Lex-MOL, stb.), hanem a média területén is.

Az elmúlt héten a sajtószabadság leépülésének legnagyobb örömére -amikor már a tavalyi hazudós évhez képest is hét hellyel csúsztunk vissza a sajtó szabadságát vizsgáló nemzetközi toplista összesítőjén-, átmenetileg megtorpant az a Szalai Annamária (Fidesz) által benyújtott kezdeményezés, amely 85 milliónyi közpénzt osztott volna szét az ATV (MSZP) és a HírTv (Fidesz) pártmédiumok között. (Ami késik, nem múlik!) A „vörös-narancs-kék” koalíció étvágya azonban annak ellenére telhetetlen, hogy szinte már teljes egészében felzabálta a pártoktól független hazai médiát –még a bulvárt is-, tökéletesen megsemmisítve ezzel a tényfeltáró, civil ellenőrzést és kritikát megjelenítő újságírást. (Ez meg nyilván szintén azt a kényszerképzetet erősíti, hogy hazudni és öncenzúrázni nem jó, de muszáj és legalább gazdaságos!) A nagykoalíciós közös menetelést egyébként tovább erősíti Vince Mátyásnak az MTI elnökének a közös MSZP-Fidesz helybenhagyása is, aki múlhatatlan érdemeket szerzett a hírek szabadpiaci szelektálásában és eladásában, valamint a parlamenten kívüli politikai mozgalmak elhallgatásában, vagyis az állami cenzúra kiépítésében.

Az már csak dupla üröm, hogy az ügynökügyeket feltárni igyekvő/?/ Kenedi-bizottság (Kecskére káposztát!) munkáját, most közös erővel -a személyiségi jogok tiszteletére hivatkozva-, igyekszik megakadályozni Boross (MDF), Simicskó (Fidesz) és Tóth (MSZP). Egy mindenkiért, mindenki egyért! –alapon. A nagykoalíció természetrajzát ismerve nem meglepő az egyik brüsszeli kutatóintézet, a Lisszaboni Tanács napokban megjelent, ám mindenhol elhallgatott tragikus végkicsengésű tanulmánya. Az elemzés szerint Magyarország sohasem tud felzárkózni Európa fejlett régióihoz, mivel ehhez hiányzik a megfelelő humántőke. (A megfelelően erkölcsös politikai elitről nem volt szó!) Még régiós összehasonlításban is a legesélytelenebb államok között szerepelünk! Az elemzés felsorolja azokat a fontos okokat és tényezőket, amelyek miatt teljesen esélytelenek vagyunk a felzárkózásra. Megemlíti többek között a csökkenő népességet, a kevés gyermeket, az elvándorló tehetséges fiatalokat, a 45 év feletti „elveszett” generációt, és a túl sok, idő előtt munkanélkülivé váló nyugdíjast.

A tanulmány sajnos nem beszél a lényegről, az ország gazdasági és szellemi megszállásáról és kifosztásáról, az ezt megvalósító kollaboráns politikai garnitúra háttérhatalmi összefonódásáról, vagyis a nemzeti vagyon kirablását irányító, egygyökerű nagykoalícióról. Ebben a kérdésben csend van mindenhol. Úgy tűnik, hogy az álságos európai és nemzeti egységért, itt magát a szisztémát nem illik megkérdőjelezni. Kár ezért a közös gyávaságért! Miattunk dübörög tovább ez a testet öltött, végzetes nagykoalíció!

Molnár Tamás – HunHír.Hu

Egyre több jele van annak, hogy a hitelét vesztett politikai garnitúra azonnal összezár az emberek növekvő ellenszenvével szemben, ha azt saját érdekei megkövetelik. Ha hatalomról, pénzről, a kiváltságok megtartásáról vagy éppen sajtómanipulációkról van szó, ott azonnal elsimulnak a felszínen forrongó ellentétek, pártérdekek mentén kialakul a gyümölcsöző kapcsolat: a nagykoalíció.

Sokszor még a „vörös-narancs” alkalmi légyotton túlmutató, teljes öt párti összefogás is megvalósul! (Ezt nevezik egyébként sokan helytelenül, nemzeti egységnek.) A példák sorát kezdjük talán azzal a cseppet sem kirívó esettel, amikor saját szervezeteiknek osztogattak uniós pénzeket az alkalmi nagykoalíciós képviselők. A legfrissebb információk szerint az Új Magyarország Fejlesztési Terv (Talán az Új Rend része?) végrehajtását felügyelő eseti bizottság nyolc -egyébként igen jól fizetett-, tagja is fizetést és javadalmazást kapott olyan szervezetektől és intézményektől, amelyek az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (Ezek a közvagyont kisíboló társulások ugyanúgy váltogatják a neveiket, mint az adómentességet élvező multik!) keretében uniós pénzeket nyertek az európai pályázatokon.

Akik esetleg nem értik ezt a cseppet sem bonyolult helyzetet, azoknak szemléletes példa Pelczné Gál Ildikónak (Fidesz) a bizottság elnökének esete, aki a miskolci egyetem fizetett intézményvezető igazgatójaként 2,5 milliárdot utaltatott át saját munkahelye részére. Hasonlóan önzetlenül cselekedtek a bizottság tagjai, többek között Baráth Etele, Szűcs Erika (MSZP), Nógrádi Zoltán (Fidesz) vagy Hock Zoltán (MDF) képviselők is. Az összeborulás persze nem egyedi, ha milliárdos nagyságrendű összegek lehívásáról és átutalásáról van szó. Lassan a kiemelt képviselői díjazásban is harmonikus lesz az egyetértés! Amikor -a parlamenten kívüli új pártok kárára és az esélyegyenlőség megcsúfolása érdekében-, megtízszereznék a kampánybüdzsét vagy megtripláznák a képviselői fizetéseket, esetleg amikor jókora végkielégítést kapnának az összeférhetetlenség miatt távozó nyomorgó honatyák, nos akkor szintén teljes lenne az összhang. (A számla nélkül bezsebelt juttatások hatására, „büntetésként” megjelenő megemelt fizetések sokakban joggal azt a kényszerképzetet erősítik, hogy lopni jó és ráadásul kifizetődő!) A zaftos, országházi nagykoalíciós összeborulások persze nem csak a nagy dohányok lenyúlásában és elsíbolásában érhetők tetten (lásd még: olajos ügyek, autópálya ügyek, export-import ügyletek, banki privatizációk, alapítványok, Lex-MOL, stb.), hanem a média területén is.

Az elmúlt héten a sajtószabadság leépülésének legnagyobb örömére -amikor már a tavalyi hazudós évhez képest is hét hellyel csúsztunk vissza a sajtó szabadságát vizsgáló nemzetközi toplista összesítőjén-, átmenetileg megtorpant az a Szalai Annamária (Fidesz) által benyújtott kezdeményezés, amely 85 milliónyi közpénzt osztott volna szét az ATV (MSZP) és a HírTv (Fidesz) pártmédiumok között. (Ami késik, nem múlik!) A „vörös-narancs-kék” koalíció étvágya azonban annak ellenére telhetetlen, hogy szinte már teljes egészében felzabálta a pártoktól független hazai médiát –még a bulvárt is-, tökéletesen megsemmisítve ezzel a tényfeltáró, civil ellenőrzést és kritikát megjelenítő újságírást. (Ez meg nyilván szintén azt a kényszerképzetet erősíti, hogy hazudni és öncenzúrázni nem jó, de muszáj és legalább gazdaságos!) A nagykoalíciós közös menetelést egyébként tovább erősíti Vince Mátyásnak az MTI elnökének a közös MSZP-Fidesz helybenhagyása is, aki múlhatatlan érdemeket szerzett a hírek szabadpiaci szelektálásában és eladásában, valamint a parlamenten kívüli politikai mozgalmak elhallgatásában, vagyis az állami cenzúra kiépítésében.

Az már csak dupla üröm, hogy az ügynökügyeket feltárni igyekvő/?/ Kenedi-bizottság (Kecskére káposztát!) munkáját, most közös erővel -a személyiségi jogok tiszteletére hivatkozva-, igyekszik megakadályozni Boross (MDF), Simicskó (Fidesz) és Tóth (MSZP). Egy mindenkiért, mindenki egyért! –alapon. A nagykoalíció természetrajzát ismerve nem meglepő az egyik brüsszeli kutatóintézet, a Lisszaboni Tanács napokban megjelent, ám mindenhol elhallgatott tragikus végkicsengésű tanulmánya. Az elemzés szerint Magyarország sohasem tud felzárkózni Európa fejlett régióihoz, mivel ehhez hiányzik a megfelelő humántőke. (A megfelelően erkölcsös politikai elitről nem volt szó!) Még régiós összehasonlításban is a legesélytelenebb államok között szerepelünk! Az elemzés felsorolja azokat a fontos okokat és tényezőket, amelyek miatt teljesen esélytelenek vagyunk a felzárkózásra. Megemlíti többek között a csökkenő népességet, a kevés gyermeket, az elvándorló tehetséges fiatalokat, a 45 év feletti „elveszett” generációt, és a túl sok, idő előtt munkanélkülivé váló nyugdíjast.

A tanulmány sajnos nem beszél a lényegről, az ország gazdasági és szellemi megszállásáról és kifosztásáról, az ezt megvalósító kollaboráns politikai garnitúra háttérhatalmi összefonódásáról, vagyis a nemzeti vagyon kirablását irányító, egygyökerű nagykoalícióról. Ebben a kérdésben csend van mindenhol. Úgy tűnik, hogy az álságos európai és nemzeti egységért, itt magát a szisztémát nem illik megkérdőjelezni. Kár ezért a közös gyávaságért! Miattunk dübörög tovább ez a testet öltött, végzetes nagykoalíció!

Molnár Tamás – HunHír.Hu