Ekkor született Eisenberger Benjámin kommunista „politikus”, aki főszerepet játszott az 1948-as kommunista hatalomátvételt követő koncepciós perek előkészítésében és lebonyolításában, és ezekben az években az ország egyik leghatalmasabb, legrettegettebb és leggyűlöltebb embere volt. A magyarok Péter Gábor néven ismerték.
Irányítása alatt az ÁVO a magyarországi kommunista rendszer legfélelmetesebb és egyben legocsmányabb terrorszervezetévé vált.
Eisenberger eredetileg szabómunkás volt, a munkásmozgalomba az 1920-as évek végén kapcsolódott be. 1931-ben belépett a kommunista pártba. Részt vett a Vörös Segély, és a magyar szakszervezeti ellenzék tevékenységében. 1943-ban a Békepárt vezetőségi tagja lett.
1945 után Rákosi Mátyás jóvoltából előbb a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztályát vezette, később ez önálló, közvetlenül a pártfőnök irányítása alatt álló Államvédelmi Hatósággá alakult, amelynek élén ő már altábornagyi rangban szerepelt.
Fő feladata a Rákosiék által kiagyalt koncepciós perek “bizonyítékainak” előállítása, illetve az e perekben szereplő vádlottak “beismerő vallomásainak” kikényszerítése volt. Az Andrássy út 60-ban, illetve más ávéhás épületek kazamatáiban emberek százait kínozták meg, többen a kezük között haltak meg. Irányítása alatt az ÁVO a kommunista rendszer legrettegettebb és egyben a leggyűlöltebb terrorszervezetévé vált. Péter Gábort – Rákosi átmeneti mellőzésekor – 1953-ban letartóztatták és életfogytiglani börtönre ítélték.
Az ÁVH rövid története
Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1948 szeptemberében alakult meg, jogelődjei a PRO és az ÁVO voltak. A szervezet székháza kezdetben az Andrássy – később Sztálin út 60. szám alatti épület volt, amely korábban a Szálasi-féle nyilaskeresztes párt székháza volt,az úgynevezett “Hűség Háza”. Felső vezetésében a szovjet állambiztonsági szolgálat, az NKVD (KGB) emberei tanácsadókként ellenőrizték és irányították tevékenységét. 1948-tól a párt hadseregének, illetve a “párt öklének” számított. Hatalma csúcsán, 1949 és 1953 között, formailag közvetlenül a Minisztertanács alá rendelt főhatóságként működött, de tényleges, egyszemélyi vezetője Rákosi Mátyás volt. Szervezeti keretébe került a kb. 18 ezer fős Honvéd Határőrség, az úgynevezett zöld ávó és a katonai elhárítás is. Szovjet mintára felállították belső rendfenntartó testületét, a belső karhatalmat. Nagy Imre 1953-as első kormánya az ÁVH-t visszahelyezte a BM felügyelete alá, ezzel önállósága formálisan megszűnt. Az ÁVH azonban lényegében megtartotta szervezeti különállását, a testületi szellem és a tisztek államvédelmi rendfokozata egyaránt tovább élt. Nagy Imre 1956. október 28-án, teljesítetve a forradalom egyik fő követelését, bejelentette az ÁVH feloszlatását. A következő napokban az államvédelmi egységek feloszlottak, de november 4-én az ávósok a szovjetek oldalán hozzákezdtek a szervezet és ezzel egyetemben a rákosista rendszer restaurációjához. November 7-én a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány is megerősítette egy belügyminiszteri rendelettel az ÁVH feloszlatását, megtiltotta újjászervezését, ám a megszüntetett szervezet tagjainak többsége a forradalom vérbe fojtása után a karhatalomnál, majd a rendőrség állambiztonsági osztályainál tovább dolgozott 1961-1962-ig. Ezek tagjait a népnyelv sokáig ávósnak nevezte, mivel feladatuk sok szempontból azonos volt az ÁVO-ÁVH-éval.
1952-ben Péter Gábort leváltották tisztségeiből, kizárták a pártból is, majd 1953. január 3-án Rákosi Mátyás villájában letartóztatták. Zinner Tibor történésznek elmondott visszaemlékezése szerint katonásan hátratett kezén egyszer csak bilincs kattant, majd az ablak függönye mögül Farkas Mihály ugrott elő, azt kiáltva: “a játszmának vége”! A következő évben a Katonai Felsőbíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa azonban 1957-ben 14 évre szállította le a büntetést, majd 1959 januárjában egyéni kegyelemmel szabadult. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott.
Az „érzőszívű” Péter Gábor beadványa a börtönben, 1956
Péter Gábor (életfogytiglanra elítélt) beadványa az MDP Pártbizottságának
Szigorúan bizalmas!
Tudatában vagyok annak, hogy magas Pártbizottság részére írok. A lelkiismeretem szavára hallgatok, mely azt diktálja, a pártnak mindent tudni kell! Az igazat! A valóságot! Lelkiismereti kérdést csinálok abból, hogy az igazat írjam. Kötelez erre 30 éves munkásmozgalmi múltam.
1. 22 évig voltam a Kommunista Párt tagja.
2. 20 évig voltam a Párt KV-nek tagja, az illeg[ális] pártnak is.
3. 1932-ben illegális kongresszusi küldött voltam Moszkvában.
4. 1942–45 (majdnem 3 évig) mély illegalitásban dolgoztam, harcoltam a fasizmus, a háború ellen!
5. Nyolc évig voltam az Államvédelmi Hatóság vezetője.
6. Hatszor voltam a Szovjetunióban. A Szovjetunió elvitt Szocsiba, Kiszlovodzba, Barvihára.
7. Kétszer voltam Sztálinnál (aki szeretettel ölelt magához).
8. Voltam Dimitrovnál (aki hozzám nagyon jó volt).
9. A Szovjetunió, a szovjet emberek mentették meg az életemet kétszer. (Először 1945. januárban. Másodszor 1953. júniusban.)
10. A becsületes múltú kommunista, Simon Jolán férje vagyok.
Mindez arra kötelez, hogy kövessem a párt részére lelkiismeretem szavát. Leírjam az igazat – személyre való tekintet nélkül. Mert a pártnak mindent tudni kell! Ezért kérettem a Pártbizottságot, hogy hallgassanak meg! Kezdem azzal, hogy május 4-én miért nem tártam fel a Pártbizottság előtt mindazt, amit most itt elmondok.
1956. április 16-án, hétfőn délben Bakos ügyészségi főosztályvezető elé vezettek, aki a következőket mondta: „A pártból jöttem. Az ügyészségen vagyok. Írja le a Rajk-, Kádár- és a katonai ügyek hogy történtek, a valóságnak megfelelően.” Kezdtem ismertetni. Azonban amikor Rákosi Mátyás nevét kiejtettem, közbevágott, rám szólt: „Az Öregről ne beszéljen!” Kétszer is rám szólt: „Az Öregről ne beszéljen!” – Márpedig Rákosi Mátyásról nem beszélhetek, nincs lehetőségem az igazat megmondani. Írásban kértem a kérdéseket. Másnap, április 17-én, kedden de. 11 órakor újra megjelent Bakos ügyészségi főosztályvezető. Megismételte: „Az Öregről ne beszéljen! „ És átadta a mellékelt kérdéseket:
1. Belkinnek milyen szerepe volt ezekben a vizsgálatokban?
2. Hogyan nézett ki a párt ellenőrző munkája ebben az időben?
3. A bírói, ügyészi szervek szerepe milyen volt? Hogyan születtek az egyes ügyekben a bírói határozatok?
Képtelen vagyok ezekre a kérdésekre válaszolni anélkül, hogy Rákosi Mátyásról ne beszélnék. Miért? Mert Rákosi Mátyástól kapta Belkin a Rajk-ügy irányítását! Ez a valóság! Rákosi Mátyás Belkinnel beszélte meg a Rajk kihallgatására vonatkozó összes kérdéseket. Ezekről a megbeszélésekről Belkin a következőket mondta:
„Heves viták folynak köztünk. Majdnem mindig összeveszünk. Mindig többet és többet akar. Sose elég. Most már az kell, hogy Rajk meg akarta ölni Rákosit. Ha benne van a jegyzőkönyvben, azt mondja: » Na ugye, mondtam magának.« Ha nincs benne: » Maguk nem ismerik az itteni viszonyokat! « Ezek magukhoz akarták ragadni a hatalmat! Bennünket meg akartak ölni!!!” …
„Befejezésül legyen szabad Simon Jolánról néhány sort írnom. Sok fájdalom, keserűség, megalázás érte. Most gyári munkás. Szorgalmas, becsületes. Már 1928-ban tagja volt a pártnak. 1929–30-ban 16 hónapi börtön alatt, mint 22 éves fiatal lány magánzárkában vett részt a 15 napos országos nagy éhségsztrájkban. (Ez alatt az idő alatt 11 kg-ot lefogyott.) 1932-ben, 34-ben újra bebörtönözték. Majdnem minden évben prevencióra bevitték.
1940–41-ben a Szovjetunió dicséretéért 9 hónapra leinternálták. A rendőrségen egyik veséjét leverték. A csendőrségen kezét-lábát feketére verték. De Simon Jolán hű maradt a párthoz, a nemzetközi munkásmozgalomhoz. És most nem érdemli meg a becsületes múltú Simon Jolán, hogy párttag legyen? Fáj. Nagyon fáj. „
A Péter Gábor vezényletével meghurcoltaknak, meggyötörteknek, halálra kínzottaknak és máig élő rokonaiknak pedig az fáj, hogy egyáltalán megszületett ez a maradék emberi mivoltából is gyorsan kivetkőzött zsidó-kommunista, aki bizonyára beteges kéjjel szemlélte gój áldozatai szenvedését. Neki sincs megbocsátás, ahogy ő sem kegyelmezett senkinek.
HunHír.Hu – Múlt-kor – Kislexikon, Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány
HunHír.Hu