(…) 2002-ben a választások után számtalan tüntetésen vettem részt és szólaltam fel az újraszámlálásért. Beadványok tucatjait adták be különböző szervezetek és egyének, de mindez süket füleket talált. Ezután néhány emberrel végső kétségbeesésemben lezártam az Erzsébet hidat, és verettem magam a rendőrökkel. El is értük, hogy a szavazatok megsemmisítésének időpontját két héttel odébb tolták, de sem a FIDESZ, sem a MIÉP nem lépett ezután sem érdemben az ügyben. (…)

Kénytelen vagyok reagálni a HUNHÍRen megjelent, bizonyos Gróf Mihálytól származó írásra, melyben “szakrális vezető” témában írt néhány mondatom kapcsán kritizált meg engem.
Nézzük sorjában.

1. Engem nem csak érdekel a “magyarok igaz történelme” és származása, hanem sokkötetnyi szakirodalmat olvastam el róla, de nem csak arról, hanem a közelmúlt magyar történelméről is. De tanulmányoztam a kitalált középkorról, sőt még a zsidók történelmi működéséről (még a Talmudot is elolvastam) szóló irodalmat is. És egyszerűen nem áll már rá a szám az “ezeréves államiság”, vagy a “mond el fiaidnak” típusú megfogalmazásokra. Látom Ön a keresztény ködben élőkhöz képest, már nagy lépést tett előre, már Árpádig visszalát. De mi van Atillával, hogy mást ne említsek, vagy mi nem a hunok utódai vagyunk? Azzal a korszakkal ugyanúgy jogfolytonosak vagyunk. Onnan miért “nem kérhető számon a más népek hozzánk való viszonya”? Vagy Ön szerint a hunok csak barbár hordák voltak, akiket tagadni kell?

2. Honnan tudja Ön, hogy én mit tudok megemészteni és mit nem! Ha valaki én aztán tudom, milyen hatalommal állunk szemben, mert én valóban szemben állok vele. És amíg Önt “emészti a tehetetlenség”, addig én már évek óta próbálok tenni is valamit.

Nézzük csak milyen “forrófejű” is vagyok: 2001-ben megalapítottam a Magyar Revíziós Mozgalmat (amikor még nem lehetett látni Nagy-Magyarországos matricákat az autók hátulján) és utcai demonstrációkat szerveztem, minden hónap 4-én a Trianoni igazságtalanságra való figyelemfelhívás céljából. Százezres nagyságrendű “Igazságot Magyarországnak” feliratú Nagy- Magyarországos matricát (amit én magam terveztem munka után éjszakánként) osztottunk és ragasztottunk szét, továbbá plakátokat, óriásplakátot, mindezt ingyen önerőből. Ezenkívül rengeteg ilyen pólót nyomtunk, a 2002-es választások után még Szikora Róbertet is láttam ilyenben fellépni egy rendezvényen.

2002-ben a választások után számtalan tüntetésen vettem részt és szólaltam fel az újraszámlálásért. Beadványok tucatjait adták be különböző szervezetek és egyének, de mindez süket füleket talált.
Ezután néhány emberrel végső kétségbeesésemben lezártam az Erzsébet hidat, és verettem magam a rendőrökkel. El is értük, hogy a szavazatok megsemmisítésének időpontját két héttel odébb tolták, de sem a FIDESZ, sem a MIÉP nem lépett ezután sem érdemben az ügyben. Ezt követően megalapítottam a Hun Szövetséget, mellyel azóta is hagyományőrző rendezvényeket szervezünk, százezerszám adunk ki szórólapokat, próbáljuk az ősi magyar kultúrát terjeszteni. Persze ingyen!

2003-ban az EU csatlakozás előtt én szerveztem és vezettem a Szabad Magyarországért Mozgalom utcai kampányát és ehhez szükséges akciócsoportot (kár, hogy egy “partizánosztagot” sem lehet rám bízni). Minden héten egyszer szórólapokkal, matricákkal, hangosítással kint agitáltuk az embereket az utcán, szintén önerőből.

Még lovas felvonulást is szerveztem Budapesten az EU ellen néhány barátommal. Azért is bíróság elé állítottak! Az ismert EU ellenes plakátért, amit meg azért kellett plagizálni, mert Molnár Tamás Inkonnu Csoportja betojt és nem járult hozzá, hogy az eredetit ragasszuk (csak tudnám, hogy akkor minek vagy kinek tervezgették a plakátokat, ha ezt megírná abból biztos “meg is jegyeznék valamit”), szóval azért a plakátért meg még most is eljárás folyik néhányunk ellen. De ezeknek az akcióknak köszönhetően az SzMM volt akkor az egyetlen EU ellenes szervezet, amely meg tudott számottevően jelenni a nyilvánosságban.

2004-ben a kettős állampolgárságért történő népszavazáshoz gyűjtöttünk aláírásokat az utcán, szintén szórólapokkal és hangosítással, amit szintén én vezettem. Majd a népszavazás kiírása után, megintcsak hetente kampányoltunk kint a hidegben az igen mellett.

Az ilyen utcai rendezvényeken egyébiránt mindig én beszéltem a mikrofonba járókelőkhöz.

2006. szeptember 17-én, pedig már, akkor kint voltam a Kossuth téren, mikor még csak kb. nyolcvanan voltunk, és belesodródtam a forradalomba.

3. A fentiek mellett még dolgoztam, építkeztem, eltartottam és neveltem két kis gyermekemet sőt bevállaltam egy harmadikat is, hogy szaporodjon a magyar. De hogy még a maradék időmet, is “gondolkodással töltöm”, sokszor még éjszaka az ágyamban forgolódva is, arra jó bizonyíték, hogy fogalmaztam és tömegével kiadtam olyan szórólapokat is, melyeken a saját elképzeléseimet írtam le egy olyan Magyarországról, amely szerintem biztosíték lenne a magyarság túlélésére. A mostani tüntetéseken elhangzott gondolatok közül én már sokat évek óta hangoztatok.

Engem nem a tehetetlenség gyötör, mint Önt, hanem az a hatalom, amelynek a módszereit és eszközeit, sőt fogdáit volt szerencsém kiismerni, és pontosan látom, hogy sokkal gyengébb, mint azt az Önhöz hasonlók gondolják. Csak a kozmikus gyávaság országában sajnos ennyi is elég az emberek elnyomásához. Azt hiszem nekem több jogom van kritizálni bárkit, mint magának engem. Ennek ellenére felhívnám a figyelmét, hogy szeptember folyamán, mikor Papp professzorék megjelentek a Kossuth téren, pont én voltam, aki egy internetes közleményemben (mert akkor már bujkálnom kellett), kiálltam mellettük és megüzentem Takács Andráséknak, hogy ne ellenségeskedjenek, hanem inkább örüljünk, hogy az ilyen emberek is közelednek hozzánk. Meg fog lepődni, de bujdosásom helyszíneire is minden hír eljut, mert van szemem és fülem és olvasni, meg írni is tudok, még ha nem is tűnök túl intelligensnek az Ön számára. És pontosan tudom, hogy a Gyurcsány kormány politikailag megbukott, csak látom azt is, hogy őt ez egyáltalán nem érdekli.

Bennem nem most “rajzolódott ki”, hanem már évek óta tudom, sőt a bőrömön érzem, hogy a jobboldalra nem lehet számítani, mert a politikai elitnek az a legfontosabb, hogy más ne szóljon bele a játékukba, és a rendszer, amit kialakítottak együtt, sértetlenül fennmaradjon.

Csakhogy az a mi lassú halálunkat fogja eredményezni, és én ehhez nem kívánok tovább asszisztálni. Nekünk nem egy új pártra van szükségünk, aminek a zászlója alá át lehet terelgetni a birkákat, és aminek az élére egy új vezérkost kell most keresni (itt most általánosságban fogalmazok, és nem Papp Lajost kívánom megsérteni, mielőtt ezzel vádolna megint). Én a pásztorokat, meg a kutyáikat szeretném lecserélni, akik a nyájakat terelgetik vezérkosostúl, mindenestül a szakadék felé! És ehhez bizony bátorságra, van szükség, sőt vakmerőségre is kedves uram. És ha figyelné a megnyilatkozásaimat, akkor látná, hogy én pont a bátraknak próbálom elmagyarázni, hogy ne fejjel rohanjanak a golyóknak, hanem készüljenek fel jobban az ilyen esetekre. Mert nem zárulnak le korszakok olyan gyorsan, ahogy Ön képzeli, benne vagyunk még javában, csak Ön szeretne már kimenekülni belőle, mert félti az irháját.

Nézzen körül a világban, és vegye észre, hogy máshol milyen keményen kiállnak az igazukért az emberek! Milyen “még épségben maradottakról” beszél? Itt még nem is voltak komoly áldozatok.
Kívánom, hogy ne legyen rá szükség. De annak, hogy az ország 60éve itt tobzódó tönkretevőivel újra kiegyezzünk, és ennek eredményeképpen legyen a parlamentben egy újabb párt, aki Ön szerint “valódi nemzeti oldal”, annak semmi értelme. Most éppenséggel le kéne menni a vidékiekhez, hisz ők folyamatosan kitartanak a kezdetek óta. Mondjuk mindenki vonuljon le Debrecenbe. Vagy üljön be a kocsijába és álljon oda valamelyik blokádba, van vagy egy tucat.

Tudja mit mondok Önnek, egy egészséges lelkivilágú nemzet esetében, ha ilyen helyzetben van, mint mi, azokat a cselekedeteket, amiket én meg a Toroczkai Laci elkövettünk eddig, azt a maga fajtáknak kellene megtenni, és a mi fajtánk már rég fegyveres ellenállást folytatna.
Csakhogy ez egy beteg nemzet! Higgye el engem számosan tartanak már a vezetőjüknek, és ha Ön nem tartozik közéjük az nekem egyáltalán nem “fáj”, mert nem vagyok senkivel versenybe, mert nem erről szól ez a dolog.

Kívánom mindnyájunknak, hogy ne csak annyi évesnek érezze magát, mint én, hanem legyen is annyi, mert akkor 1988-at írnánk újra, és maga generációjának, aki ezt az egész rendszerváltást tulajdonképpen eltolta, lenne lehetősége esetleg jobban csinálni, és megkímélni minket attól, hogy egy olyan országban keljen élnünk, amilyenben most élünk!

Azt javaslom, hogy itt, 1:1 állásnál zárjuk le a vitát, nem szeretnék, ahhoz asszisztálni, hogy valakinek azért váljon ismertté a neve, mert engem piszkál.

Tisztelettel:
Budaházy György

Ui.: Egyébként verset is tudok írni

HunHír.Hu