“(…)Tizenhat éve energiáinkat emészti, lelkeinket nyomasztja a kettéosztottság, a megosztottság. A hosszú ideje fennálló megosztottság gazdasági, erkölcsi, politikai válságba sodorta Nemzetünket. Ezen az úton tovább nem mehetünk. (…)Tisztelettel kérem! Könyörgök! Fogjanak össze! Fogjunk össze, amíg nem késő, amíg emberáldozat és további nemzetrombolás nélkül ez megtehető!(…)”

Minden magyarokhoz fordulok: fő-, és közemberekhez, bármely párthoz, vallási felekezethez tartozó kétkezi-, vagy szellemi munkával kenyerét kereső jó szándékú Magyar Emberhez országhatáron innen és országhatáron túl. Könyörögve kérek mindenkit a közös gondolkodásra, közös munkálkodásra.

Tizenhat éve az idegen elnyomástól fel- és megszabadultunk. Tizenhat éve belső háborút folytatunk ketté-, időnként többfelé szakított Magyar Nemzetünkben.

A negyven évig regnáló nemzetromboló hatalom és az ellenzéki csoportok egyezséget kötöttek, mely tizenhat éve a parlamenti pártok kezébe adta a néphatalom gyakorlását az Országgyűlés keretei között.

A rendszerváltozás váratlanul következett be, és felkészületlenül ért bennünket.

A jó szándékot utólag nincs jogunk kétségbe vonni, de az elmúlt tizenhat év történései bebizonyították azt, hogy a jelenlegi összetételben és jelenlegi formában az Országgyűlés képtelen ellátni népképviseleti és néphatalmi feladatát.

A Magyar Parlamentben tizenhat éve a hasznos munka mellett iszapbirkózás folyik a bal és jobboldali pártok között, különböző kormányok regnálása alatt. Nemcsak a parlament szakadt két csoportra, hanem a magyar népet is két táborba kényszerítették, sokszor kettészakítva munkahelyi közösségeket, baráti és szellemi társaságokat, és ami a legszomorúbb, még családi közösségeket is szétromboltak. Tizenhat éve energiáinkat emészti, lelkeinket nyomasztja a kettéosztottság, a megosztottság. A hosszú ideje fennálló megosztottság gazdasági, erkölcsi, politikai válságba sodorta Nemzetünket. Ezen az úton tovább nem mehetünk. A megosztottságot fel kell számolnunk közösen, mind a tízmillió magyar állampolgár és mind a tizenötmillió magyar nemzettársunk segítségével és egyetértésével.

Le kell számolnunk a mások által és a magunkban keltett illúziókkal is.

Ezer éves történelmünk bizonyította, hogy a külhonból ígért önzetlen segítségek soha nem valósultak meg sem katonai, sem anyagi-gazdasági, sem erkölcsi vonatkozásban. Minden ember és minden nemzet hozzájuthat pénzhez, anyagi javakhoz: más népek-emberek leigázásával, kifosztásával, rablással, lopással kölcsönkéréssel, uzsorakamattal és ügyeskedéssel, de maradandó nemzeti értéket, közös és egyéni vagyont csak munkával lehet teremteni. Értékteremtő munkánkhoz elsőként rendezni kell közös dolgainkat. Rendet kell teremteni. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy ismét az örök erkölcsi törvények legyenek minden embernek, minden közéleti funkciót vállaló vezetőnek is a legfőbb törvénye.

A jelenlegi ideiglenes Alkotmány, amely a szovjet megszállás alatt született, idegen, elnyomó hatalom diktátumára, az 1949. évi XX. törvényre alapozott, a többszöri módosítás ellenére erre a feladatra alkalmatlan.

Nem alkalmas, mert nem az ezer éves történelmi hagyományainkra épül. Nem alkalmas, mert nem a szerves jogfejlődést követi, hanem diktátumra épül. És legfőképpen nem alkalmas azért, mert hiányos. Nem a jelenlegi alaptörvényben lefektetett törvényekkel van alapvetően baj, hanem azzal, ami nem került bele az alaptörvénybe. Tizenhat évvel ezelőtt még világosan látták ezt az Ellenzéki Kerekasztal résztvevői, ezért látták el preambulummal a jelenleg érvényes alaptörvényt:

“A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés – hazánk új Alkotmányának elfogadásáig – Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:” Tizenhat éve a magyar parlamenti pártok, a magyar Országgyűlés nem munkálta ki és nem alkotta meg a Magyar Köztársaság Alkotmányát.

Tizenhat éve a magyar Országgyűlés nem teljesítette első és legfontosabb feladatát, pedig az önmaguk által szentesített jelenlegi alaptörvény szerint az Országgyűlés “A Magyar Köztársaság legfőbb államhatalmi és népképviseleti szerve (19.§ (1)), “mely e jogkörében megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát” (19. § (3/a).

Tizenhat éve a magyar Országgyűlés és az azt működtető politikai pártok folyamatosan alkotmányos jogsértést követnek el pontosan azért, mert nincs közös akarat, nincs legalább kétharmados egyetértés.

Ezért kérek minden felelősséggel gondolkodó, jó szándékú magyar állampolgárt, a Magyar Köztársaság Elnökét, minden politikai pártot, minden vallási felekezetet, minden etnikai csoporthoz tartozó közösséget, minden tudóst és minden művészt (Magyar Tudományos Akadémia, Művészeti Akadémiák) minden szakszervezetet, minden civil érdekképviseletet, és minden néven nem nevezett kisebb-nagyobb nemzeti közösséget, hogy figyelembe véve és tiszteletben tartva a jelenleg érvényben lévő alaptörvényt és annak 2.§ (2) bekezdésben foglaltakat:

“A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja”, munkálja ki, teremtse meg az új, a végleges Alkotmányt!

Tisztelettel kérem! Könyörgök! Fogjanak össze! Fogjunk össze, amíg nem késő, amíg emberáldozat és további nemzetrombolás nélkül ez megtehető!

“Hatalmi fölény, erőszak, önkény alkotmányt nem teremthet, mert az alkotmány csak az erkölcsnek és igazságnak engedelmeskedő hatalmat ismeri el. Alkotmány nélkül a magyarságnak az Európa közepét jelentő Kárpát-medencében nincs jövője. Nélküle nincs társadalmi igazság, nincs szolidaritás és boldogulás, nincs szabadság, nincs otthonosság és nincs egyenrangú európai részvétel.”

Dr. Papp Lajos magyar állampolgár

HunHír.Hu