Szociálliberális kasszafúrás
A választási győzelmével a szocialista párt önmaga elé tette fel a mércét, mert a gazdaság jelenlegi állása szerint az osztogató, ígérgető politika visszaüthet és a potenciális szavazótábor csökkenéséhez vezethet. Az érintettek, vagyis az ország azon fele, akik különböző okok miatt nem a továbbra is kormányon maradó szociálliberális erőre voksoltak, a legegyszerűbb közgazdaság számítás szerint is életszínvonal-romlással, rosszabb gazdasági körülményekkel számolhatnak.
A jelekből már látszik, hogy a hatalommal magukat visszamanőverezők nem képesek kezelni a helyzetet, mert a hurráoptimista öntömjénezés mögött nincs gazdasági tartalék. A legnagyobb európai hitelminősítők is úgy ítélték meg, hogy hazánk gazdasági alulnézetbe került. A források pótlására pedig csupán annak a rétegnek a további kiszipolyozása lehet a mérvadó, amely eddig is a terhet viselte, így ez társadalmi feszültségeket szülhet.
Az ígérgetések elmúltával a parlamenti patkó jobb és bal szélén elhelyezkedők közül – győzelmük ellenére – a szocialistáknak van nehezebb helyzete. Kommunikációjuk arra terjedt, hogy az erős, magabiztos és megkerülhetetlen erő képében tetszelegjenek, de ezen az információs hálón rést üt a teljesíthetetlen ígéretek számonkérése. Az, hogy az 1980-as évek végének megfelelő társadalmi-politikai helyzetbe kerültünk, a későbbi időszakokra lehet meghatározó jelleg. A rendszerváltás után 16 évvel ugyanis nem a szabadságjogok megadásának és kezelésének a rendszere a mérvadó, és nem is a kolbászból lett kerítés illuzórikus képe, hanem a konkrétumokkal való helyes sáfárkodás.
A nincsből nem lehet többet adni, csak úgy, hogy elvesszük attól, aki megtermelte, vagy létrehozta, mert luftballonokat, és ráadásul oxigénszegény műanyagjátékokat nem támogat az EU. Ezért felemás most a helyzet, és ezért várható az, hogy az őszi helyhatósági választásokra egy letisztultabb ellenzékkel és egy kapkodó, még ígérgető, de már jóval kevesebb elfogadható tartalmat felmutató MSZP-vel lesz dolgunk. Az elkövetkezendő egy-másfél évben nem a szociálliberális stabilizáció, hanem a hatalmon lévők belső törésvonalainak nyilvánosságra kerülése lehet majd a jellemző.
(Átvett jegyzet a Köz-Élet rovatunkból.)
G. Kirkovits István – HunHír.Hu
Szociálliberális kasszafúrás
A választási győzelmével a szocialista párt önmaga elé tette fel a mércét, mert a gazdaság jelenlegi állása szerint az osztogató, ígérgető politika visszaüthet és a potenciális szavazótábor csökkenéséhez vezethet. Az érintettek, vagyis az ország azon fele, akik különböző okok miatt nem a továbbra is kormányon maradó szociálliberális erőre voksoltak, a legegyszerűbb közgazdaság számítás szerint is életszínvonal-romlással, rosszabb gazdasági körülményekkel számolhatnak.
A jelekből már látszik, hogy a hatalommal magukat visszamanőverezők nem képesek kezelni a helyzetet, mert a hurráoptimista öntömjénezés mögött nincs gazdasági tartalék. A legnagyobb európai hitelminősítők is úgy ítélték meg, hogy hazánk gazdasági alulnézetbe került. A források pótlására pedig csupán annak a rétegnek a további kiszipolyozása lehet a mérvadó, amely eddig is a terhet viselte, így ez társadalmi feszültségeket szülhet.
Az ígérgetések elmúltával a parlamenti patkó jobb és bal szélén elhelyezkedők közül – győzelmük ellenére – a szocialistáknak van nehezebb helyzete. Kommunikációjuk arra terjedt, hogy az erős, magabiztos és megkerülhetetlen erő képében tetszelegjenek, de ezen az információs hálón rést üt a teljesíthetetlen ígéretek számonkérése. Az, hogy az 1980-as évek végének megfelelő társadalmi-politikai helyzetbe kerültünk, a későbbi időszakokra lehet meghatározó jelleg. A rendszerváltás után 16 évvel ugyanis nem a szabadságjogok megadásának és kezelésének a rendszere a mérvadó, és nem is a kolbászból lett kerítés illuzórikus képe, hanem a konkrétumokkal való helyes sáfárkodás.
A nincsből nem lehet többet adni, csak úgy, hogy elvesszük attól, aki megtermelte, vagy létrehozta, mert luftballonokat, és ráadásul oxigénszegény műanyagjátékokat nem támogat az EU. Ezért felemás most a helyzet, és ezért várható az, hogy az őszi helyhatósági választásokra egy letisztultabb ellenzékkel és egy kapkodó, még ígérgető, de már jóval kevesebb elfogadható tartalmat felmutató MSZP-vel lesz dolgunk. Az elkövetkezendő egy-másfél évben nem a szociálliberális stabilizáció, hanem a hatalmon lévők belső törésvonalainak nyilvánosságra kerülése lehet majd a jellemző.
G. Kirkovits István – HunHír.Hu