Úgy látszik, a szabad demokrata éremnek is két oldala van. Az egyik, hogy valaki nem szeretne kiesni a hatalomból, a biztos megélhetést nyújtó képviselőségből, és ezért szinte mindenre hajlandó. A másik, hogyha valaki ezt felvállalja, akkor pont párttársa hozza kellemetlen helyzetbe, mikor megtépázza egykori legendáját. Eörsi Mátyás betámadta Mécs Imrét, aki egyebek mellett kétértelmű és sunyi mocskolódásnak minősítette Eörsi írásának egyes célirányos részleteit.

Eörsi Mátyás szabad demokrata honatya saját honlapján ecseteli Mécs Imre megállapítása szerinti pálfordulását, annak okait, s kifejti abbeli véleményét, hogy az SZDSZ egyik alapító atyja a biztos parlamenti befutásért az MSZP országos listáját választotta. Eörsi szerint a nagyobbik kormányzópárt ezzel a gesztussal is jutalmazza, hogy a köztársaságielnök-választáson Mécs Szili Katalinra szavazott.

Eörsi egyértelműen árulónak tartja Mécs Imrét, és ami érdekes az ő szájából, SZDSZ-es politikusként burkoltan megkérdőjelezi Mécs Imre 56-os szerepét is. A következőket írja honlapján:

“Kevesen vannak, akik 1956-ban olyan bátran és markánsan álltak ki kőkeményen meggyőződésük mellett, mint Mécs Imre. Rendkívül lehangoló most ismét hallani azokat a hangokat, hogy “ki tudja, Imre valóban milyen áron menekült meg a kötél alól”, arra utalva, hogy esetleg beárulta bajtársait. Bár igaz, hogy Mécs Imre most elárulta pártját, igaz, hogy az élet összehasonlíthatatlanul nagyobb érték, mint az országgyűlési képviselőség, ám mégis szögezzük le, hogy Mécs Imre az 1956 utáni fogságban nem árult el senkit. Történelmi tény, hogy amikor Mécs Imrét kiengedték a siralomházból, már nem volt kit feladni – akiket fel lehetett volna adni, azokat már felakasztották…”

Szóval akkor hogy van ez? A makulátlan múltú 56-os hős a rendíthetetlen szabad madár Mécs körül még sincs minden rendben? Vagy az egész nem más, mint a rendszerfoltozás utáni magyarországi politikában bármikor alkalmazható módszer megvalósítása, hogy elővesszük azt a bizonyos anyagot a múltból, ha rosszul viselkedsz? Mécs mindenesetre a Népszavának így szólt erről:

“Sajnálom, hogy az eddig igazabbnak és bölcsebbnek gondolt Eörsi Mátyás ilyet ír.” Ugyanitt kétértelműnek és sunyi mocskolódásnak minősítette az események között vont párhuzamot.

Nem tudni, hogy mi lesz az ügy folytatása, de arra jó, hogy az átlagember is jóval árnyaltabb képet kapjon a kifele eddig általában jól záró szabad demokratákról a magyarországi liberalizmus abszolút letéteményeseiről. Belső villongás, pozícióharc eddig is jócskán volt a párt berkeiben, de profi módon ezt egészen a Tocsik-botrányig tudták titkolni.

A közvélemény már elfelejtette ezt a rendkívül súlyos és kemény anyagi vonzattal járó ügyet, valójában az ok-okozati összefüggéseket sem akkor, sem a későbbiek során nem boncolgatták igazán a nagy hazai oknyomozók. A kiszivárogtatás, a Tocsik-ügy nyilvánosságra hozatala pedig politikai elemzők szerint egyértelműen SZDSZ-es belharc következménye. Ugyanis jóval azelőtt, mielőtt a Figyelő megszellőztette volna az egészet és Deutsch Tamás fideszes honatya rányúlt volna a témára, 1996 őszén egy SZDSZ-es fórumon már ezt a kérdést bejelentették, illetve megvitatták. És hol van azóta a pártból az akkori szabad demokrata üdvöske, Tardos Márton?

G. Kirkovits István – HunHír.Hu