A Budapest belvárosi jobboldali hatalomátvétel a nemzeti érzelmű fővárosiak lelki megnyugvását is szolgálhatja. Az V. kerületi önkormányzatban létrejött konzervatív többség szorgalmazhatja a Szabadság teret csúfító ruszki emlékmű szoborparkba történő száműzetését és a Roosevelt tér nevének Széchenyi Istvánra változtatását is. A képviselők erőteljesen lobbizhatnak a fővárosi közgyűlésben, hogy a véres kommunista múlt maradványa eltűnjön a város szívéből.

Az elmúlt időszakok történései bebizonyították, hogy nem tudja elfogadni Budapest nemzeti érzelmű közönsége a belvárosi szovjet emlékmű létezését. A meggyalázott magyar lányok, asszonyok, a kivégzett hazafiak vére az égbe kiált, a mocskos kommunista rémuralom fegyveres fenntartóinak obeliszkje csak a fájdalom továbbélését szolgálja. Semmi sem indokolja, hogy vörös csillagos jelkép hirdesse 2005-ben a vörös terrort, és kegyeletsértéssel sem lehet vádolni a torzszülemény ellen tiltakozókat, hiszen elesett katonák porhüvelyét nem rejti alatta a föld.

A fővárosi közgyűlés MIÉP-frakciója korábban már többször felemelte szavát az ereklyés országzászló visszaállításáért és az emlékmű elbontásáért, de a szociálliberális többség elvetette a javaslatot. Ha a többségbe került belvárosi jobboldal ezen kérdés megoldásában is összefog és a magyar közvélemény elé tárja a helyzetet, akkor talán meghátrálnak a Kun Bélát, Károlyit és a hadsereggyilkos Linder Bélát éltető szociálliberálisok. Ha kötik az ebet a karóhoz, ellenkezésük mindenesetre a jövő évi megmérettetésekkor a belvárosi jobboldal szavazatszerző képességének javulását generálja.

A véres vörös hordák szimbóluma ellen 2002-ben már volt jobboldali fellépés. A fővárosi közgyűlés 2002 tavaszán már úgy döntött, hogy ideiglenesen elbontható a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű. A szociálliberálisok viszont megszavazták, hogy a mélygarázs építését követően eredeti formájában vissza kell állítani a helyére. Az orosz kormány üdvözölte javaslatukat. Nem így vélekedett azonban [b]Dancsecs György[/b], aki a fővárosi MIÉP képviseletében a közgyűlésen megkérdőjelezte, hogy az emlékmű valóban a Szabadság térre való-e, s kezdeményezte annak Fiumei úti sírkertbe szállítását.

Dancsecs György kijelentette: szovjet emlékműnek nincs helye a magyar fővárosban, szívesen látná azonban ismét fent lobogni országzászlónkat. Utalt rá, hogy van mód a Szabadság téri szovjet emlékmű áthelyezésére. A vonatkozó, 1996-os kormányrendelet ugyanis lehetővé teszi, hogy méltó körülmények között áthelyezzenek emlékműveket, még akkor is, ha az egyik fél nem adja ebbe a beleegyezését. A megkereséstől számított két esztendőnek kell eltelnie, és bármelyik emlékmű áthelyezhető – mondta.

Dancsecs szorgalmazta, hogy a magyar kormány minél hamarabb keresse fel az Oroszországi Föderáció kormányát annak érdekében, hogy a Szabadság téren ne állhasson a szovjet emlékmű. A képviselő szerint a Fiumei úti sírkert szovjet katonai parcellájában méltó körülmények között bárki megemlékezhetne az elesett katonákról. A közgyűlés elutasította a javaslatot, azóta elkészült a mélygarázs, visszaállították a hősi emlékművet, amely ellen már több alkalommal tiltakozott a hazafias érzelmű közönség.

A trianon.hu összefoglalója szerint Szent István-napi ünnepségek betetőzéseként 1928. augusztus 20-án nemzeti adakozásból fölavatták az Ereklyés Országzászlót. Zászlója félárbocon hirdette a magyar nemzet fájdalmát elveszett országrészei miatt. A zászló egy nemzeti színű lobogó volt, rajta a magyar nagycímerrel és az “Így volt – így lesz” felirattal. Az Országzászló talapzatába összegyűjtötték az ország összes vármegyéjének, községeinek, megszállott törvényhatóságainak, nevezetesebb történelmi helyeinek egy kis földjét és a világháború külföldön fekvő magyar katonai temetőinek sírjairól küldött földet. Az ereklyetartó zárókövére pedig felvésték: “Tudd meg oh ember, e helyen Nagy-Magyarország vérrel, könnyel és verejtékkel megszentelt földjén állasz.” Az Ereklyés Országzászló Nagybizottsága megszervezte az Országzászló őrszolgálatát, majd 1930 májusától kezdődően minden vasárnap és nagyobb ünnepeken rendszeres, zenés őrségváltást tartottak.

Az Országzászló a közhiedelemmel ellentétben nem a jelenlegi tércsúfító emlékmű helyén állt, hanem ahol most egy rózsaágyás található. Felállítása után a téren rendezték a Trianon ellen szervezett társadalmi tiltakozó gyűléseket is. Az első vidéki Országzászlót 1931-ben állították fel, majd öt év alatt további 240-et a megcsonkított hazában. Minden magára adó település épített ilyet a revíziós eszme életben tartására. Ide tartozott a 2000 júniusában újraavatott zebegényi irredenta emlékhely Országzászlója is.

Az Ereklyés Országzászló főhomlokzata a Honvéd utcára nézett. Ezen az Árpád-, az Anjou- és a Corvin-család címere és a magyar nagycímer volt látható. Egyik oldalán Urmánczy Nándornak, a Területvédő Liga elnökének, az Országzászló(k) felállítása kezdeményezőjének kedvenc jelmondata, egy Mussolini idézet (“I trattati di pace non sono eterni.”, azaz “A békeszerződések nem örökké valók.”) mellett ott állt lord Rothermere Daily Mail-beli cikkének címe is: “Hungary’s Place in the Sun” (“Magyarország helye a nap alatt”). A másik oldalának felirata: “Jövő nagyságunk alapjait múltunk nagyjai rakták le.” A harmadik oldalon Papp-Váry Elemérné “Magyar Hiszekegy” című költeményének utolsó versszaka volt olvasható. Az elképzelt ősmagyar stílusú virágdíszből nyúlt ki a húsz méter magas zászlórúd, amely egy-egy méter nagyságú esküre emelkedő aranyozott kézben végződött, melyhez Horthy Miklós keze szolgált modellként. A rúd alját egy turulmadár őrizte.

Kapcsolódó képtárunk:
Tiltakozás a szovjet emlékmű ellen – Pest, Szabadság tér, 2004. április 04.

G. Kirkovits István – G. Németh Éva