Az országgyűlés őszi időszakának nyitónapján napirend előtti felszólalásban a miniszterelnök foglalhatta össze a Tisztelt Ház legfontosabb teendőit, különös tekintettel a formálódó jövő évi költségvetésre, s az ország gazdasági gondjaira – legalábbis ilyen jellegű híradást várna el egy átlag magyar honpolgár, csakhogy a remélt információkat most nem kaphatja meg.

Gyurcsány Gúnár Fletó erejéből nem futotta a csődhelyzetben lévő ország gondjainak orvoslása, beszédét a saját megfogalmazása szerinti ellenzéki vezér, Orbán Viktor gyalázására használta fel. Megfigyelhető a váltás a kormányzati kommunikációban, mert most, ha gondban van hazánk, már nem a korábbi kormányra mutogatnak. Mint minden bajok forrása, egy ember van csupán a célkeresztben, Orbán Viktor.

Gyurcsány rafináltan megfogalmazott szavaiból kiderül, hogy valójában hazugnak és gyávának, illetve populistának tartja a legnagyobb ellenzéki párt első emberét. Itt bújt ki a szög a zsákból, s innentől követhető nyomon a gyurcsányi személyiség. Látható az a folyamat is, hogy a politika szekerére felkapaszkodó tehetségtelen funkcionáriusok egy idő után rájönnek: alkalmatlanok a vezetésre, ezért saját magukkal kerülnek konfliktusba.

Gyurcsánynak fáj, és megbocsáthatatlan bűnnek tartja, hogy Orbán az ellenzék vezére, így, ahogyan ő mondja. Neki is nagyon tetszene, ha vezérként aposztrofálnák, határozott, tekintélyt parancsoló, erős kezű első emberként jellemeznék, ő azonban nem lehet ilyen soha. Fiatal korában odacsapódott a KISZ-hez, ehhez a nyomorék, infantilis ifjúsági szervezethez, amelyet már a nyolcvanas években kiröhögött az ország nagyobbik fele. Aki komolyan gondolta ezt a KISZ-esdit, azon látszik, hogy olyan ember lehet, aki borzasztóan vágyik a vezéri szerepre, csakhogy erre képtelen, és ezt a posztot nem töltheti be soha. A KISZ-es biznisz persze arra jó volt, hogy különösebb munka, tehetség, szaktudás nélkül guruljanak a milliócskák, bájházassága aztán mindezt meg is fejelte, de hát mindenki tudja.

Gyurcsány egy tehetségtelen, igazi vezetői szerepre és az emberek szeretetének, tiszteletének kivívására alkalmatlan személy. Ezért irigykedik, ezért gyalázkodik, és ezért rejti a támadás álarca mögé saját felismert hiányosságait. A későbbi történetírásokban sem szerepelhet vezérként majd, az emberek tudatában pedig mint valami jól helyezkedő, kommunista kisgyerek marad meg.

G. Kirkovits István