Az SZDSZ taktikusan távol marad a köztársasági elnök személyéről szóló szavazástól. Ennek ára lehet egy 2006-ban esedékes koalíciós szerződés. No persze, nem a jelenlegi partnerrel. A kis törpepárt ezen húzásával ismét feladja a leckét a nagyoknak, hiszen nyíltan nem konfrontálódik az MSZP-vel, és valójában támogatja Sólyom László államfővé választását.
A közvélemény-kutatások hol kisebb, hol nagyobb Fidesz előnyt jeleznek arra az esetre, ha most lennének a választások, de a Gyurcsány-kormány impontenciája, megszorító intézkedései, hibás gazdaságpolitikája alapján már most prognosztizálható, hogy hacsak valami iszonyú nagy hibát nem követ el a Fidesz, akkor jövőre esélyes lehet a kormányalakításra.
Önmagában képtelen lesz abszolút többséget szerezni, és miután elmarta maga mellől a lehetséges jobboldali partnereket, illetve ezek jelen formátumukban csak körülbelül egyszázalékos szeletet szakíthatnak ki a nagy választási tortából, így potenciális partnerként semmiképpen sem jöhetnek szóba, a nemzeti jobboldal jobb felének érthető szomorúságára.
Kell viszont egy partner, és a nemzetközi helyzet is azt jelzi, hogy bármi történjen, a liberális pártként aposztrofált, a választási küszöböt épphogy elérő SZDSZ-nek ott kell lennie a hatalomban. Most megszólalt a párt mindent meghatározó holdudvara, az úgynevezett liberális értelmiség, amely mindig akkor hallatja hangját, ha valami olyan dologban kell állást foglalni, amely nem éppen a nemzeti oldal kedvére való döntéseket, véleménynyilvánításokat szolgálja.
Az SZDSZ távol marad az elnökválasztástól, s ezáltal lehetővé válik, hogy a fordulós politikai meccsek lejátszása után tényleg Sólyom Lászlót emeljék a legfőbb közjogi méltóság bársonyszékébe. A liberális párt és a magát konzervatívnak nevező Fidesz tehát egyetért a színfalak mögött az egyik legfontosabb kérdésben, a köztársasági elnök személyében.
Nincs kizárva tehát, hogy 2006-ban az együttműködés mindezeken túlnő, és ahogyan a korábban magát erőteljesen antikommunistának mutató SZDSZ lebratyizhatott a kommunista utódpárttal, úgy majd arra is gyárt ideológiát, hogy kifelé, a közvélemény felé vállalhatóvá tegye a különben is már sok kérdés megoldásában visszavonulót fújt Fideszt.
Kialakul egy olyan hatalmi struktúra, hogy két és fél pártrendszer lesz Magyarországon. A mérleg nyelve és a mindenkori hatalmi tényező a maximum néhány százezres támogatottsággal rendelkező SZDSZ lesz. A hazai hat-hétszázezer nemzetben gondolkodó, a lagymatag politizálásra radikális válaszokat adó honpolgár pedig csak sodródik ide és oda.
G. Kirkovits István – Rockszerda
Az SZDSZ taktikusan távol marad a köztársasági elnök személyéről szóló szavazástól. Ennek ára lehet egy 2006-ban esedékes koalíciós szerződés. No persze, nem a jelenlegi partnerrel. A kis törpepárt ezen húzásával ismét feladja a leckét a nagyoknak, hiszen nyíltan nem konfrontálódik az MSZP-vel, és valójában támogatja Sólyom László államfővé választását.
A közvélemény-kutatások hol kisebb, hol nagyobb Fidesz előnyt jeleznek arra az esetre, ha most lennének a választások, de a Gyurcsány-kormány impontenciája, megszorító intézkedései, hibás gazdaságpolitikája alapján már most prognosztizálható, hogy hacsak valami iszonyú nagy hibát nem követ el a Fidesz, akkor jövőre esélyes lehet a kormányalakításra.
Önmagában képtelen lesz abszolút többséget szerezni, és miután elmarta maga mellől a lehetséges jobboldali partnereket, illetve ezek jelen formátumukban csak körülbelül egyszázalékos szeletet szakíthatnak ki a nagy választási tortából, így potenciális partnerként semmiképpen sem jöhetnek szóba, a nemzeti jobboldal jobb felének érthető szomorúságára.
Kell viszont egy partner, és a nemzetközi helyzet is azt jelzi, hogy bármi történjen, a liberális pártként aposztrofált, a választási küszöböt épphogy elérő SZDSZ-nek ott kell lennie a hatalomban. Most megszólalt a párt mindent meghatározó holdudvara, az úgynevezett liberális értelmiség, amely mindig akkor hallatja hangját, ha valami olyan dologban kell állást foglalni, amely nem éppen a nemzeti oldal kedvére való döntéseket, véleménynyilvánításokat szolgálja.
Az SZDSZ távol marad az elnökválasztástól, s ezáltal lehetővé válik, hogy a fordulós politikai meccsek lejátszása után tényleg Sólyom Lászlót emeljék a legfőbb közjogi méltóság bársonyszékébe. A liberális párt és a magát konzervatívnak nevező Fidesz tehát egyetért a színfalak mögött az egyik legfontosabb kérdésben, a köztársasági elnök személyében.
Nincs kizárva tehát, hogy 2006-ban az együttműködés mindezeken túlnő, és ahogyan a korábban magát erőteljesen antikommunistának mutató SZDSZ lebratyizhatott a kommunista utódpárttal, úgy majd arra is gyárt ideológiát, hogy kifelé, a közvélemény felé vállalhatóvá tegye a különben is már sok kérdés megoldásában visszavonulót fújt Fideszt.
Kialakul egy olyan hatalmi struktúra, hogy két és fél pártrendszer lesz Magyarországon. A mérleg nyelve és a mindenkori hatalmi tényező a maximum néhány százezres támogatottsággal rendelkező SZDSZ lesz. A hazai hat-hétszázezer nemzetben gondolkodó, a lagymatag politizálásra radikális válaszokat adó honpolgár pedig csak sodródik ide és oda.
G. Kirkovits István – Rockszerda