A nagy magyar víz partján lévő önkormányzatok, idegenforgalmi szakemberek, a különféle célszakmák képviselői egyetértenek azzal, hogy a jelenlegi alig hathetes balatoni szezont mindenképpen meg kell hosszabbítani. Az idei nyár tapasztalatainak tükrében úgy vélik: a vitorlás- és horgászturizmus, a történelmi borvidék, valamint a tóparti programok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a hazai és a külföldi kirándulók ne csak a kánikulában népesítsék be a Balatont.

Hajózással foglalkozók szerint a mostani balatoni vitorlásturizmusban még jelentős kiaknázatlan források vannak. A magyar tenger természeti adottságánál fogva alkalmas arra, hogy a környezetbarátnak mondott sportág szerelmeseit jóval nagyobb számban csalogassa a Közép-Kelet-Európa legnagyobb édesvízi tavához. A szakemberek szeretnék elérni, hogy megnövekedjen a balatoni kikötők száma, hiszen a jelenlegiek nagy része már nem képes több vízi jármű fogadására. Az sem elhanyagolható, hogy a vitorlás sport képviselői nem a legszegényebb réteghez tartoznak külföldön sem, így a hajók teleltetésével további forrásokhoz juthatnak a kikötőépítő önkormányzatok, valamint a Mahart balatoni leányvállalata.

A felmérések alapján a közeli tengerek vitorláslétesítményei már megteltek, így a Balaton mindenképpen alkalmas arra, hogy Európa legnépszerűbb tavait túlszárnyalva Közép-Európa vitorlásparadicsoma lehessen. Kikötő-beruházásra 1998-ban nyolcvanmillió forintot költöttek Balatonföldváron, egy évvel később Badacsonyban invesztáltak hatvanmilliót. Tavaly a fonyódi és a balatonföldvári kikötőt bővítették 120 millió forintos ráfordítással, idén több mint félmilliárd forint a lellei és a szigligeti vitorlásparadicsom beruházási költsége. A vitorlázók aktív jelenlétükkel kitolhatják a jelenlegi balatoni főszezon idejét, hiszen növelik a vendéglátóipari-egységek, a különféle üzletek forgalmát, esetleg még a vendégéjszakák számát is.

A Mahart balatoni leányvállalata további beruházásokat tervez. Félmilliárd forintos ráfordítással megépítenék a keszthelyi kikötőt, és évek óta várnak arra, hogy a Balatonra érkezők körében méltán népszerű Alsóörsön is fejleszthessenek. A Balatoni Fejlesztési Tanácshoz is eljuttatott tervek szerint Balatonfüred, Balatonboglár, Tihany és Balatonakali is szerepel a kialakítandó vitorláskikötők listáján.

Hely kell a horgásznak is

A magyarországi csaknem félmilliós lélekszámú horgásztársadalom akár választásokat eldöntő erő is lehetne. A vízen járó emberek előszeretettel keresnék fel a Balatont, és a külföldi pecázók is érdeklődnek a tó adta lehetőségekről. A tó adottságainak köszönhetően szinte az év minden szakában alkalmas arra, hogy teret engedjen e csendes sport megszállottainak. Az ő jelenlétük egyértelműen forgalomfellendítő hatású, s náluk már kimutatható a szálláshelyek kihasználásának növelése. Ahhoz viszont, hogy a Balaton európai horgászcentrum lehessen fel kell oldani az ellentétet a halászok és a sportolók között és megoldást kell találni a balatoni halrabló bandák megfékezésére.

A tó és a benne lévő hal a magyar állam tulajdona, a halászat joga a Balatoni Halászati Rt.-é, aki forgalmazza a horgászok éves és napijegyeit is. A társaság évente 250 ezer kilogramm kétnyaras pontyot, egymillió darab előnevelt kétnyaras süllőt, 250 ezer darab csukát telepít a vízbe. A hatvanezer hektárnyi területen fekvő Balaton éves halfogása 600 tonna, de a horgászok nyilvántartása alapján ponty, csuka, fogas süllő és harcsa zsákmányuk nem éri el az öt százalékot. A horgászok sokat panaszkodnak a halászokra, akiknek hajói szinte egész évben dolgoznak, s nem egyszer a partközeli vízrészeket is meghálózzák. Mind a halászoknak, mind a horgászoknak közös ellenségük azok a legkorszerűbb technikai berendezésekkel dolgozó haltolvaj bandák, akik éves viszonylatban félmilliárd forinttal károsítják meg őket.

A horgászturizmus fejlesztésére szeptember elején már több lehetőséget megvitattak az érintettek. Egy révfülöpi szakmai fórumon kinyilvánították, hogy elengedhetetlen a horgászturizmus erősítése, a halász-horgász ellentét feloldása, a tó őshonos halai mennyiségének emelése. Konszenzusos megoldásként a profitorientált halászat visszaszorítását is felvetették.

Programok is kellenek

A nyaraló, kiránduló ember manapság nem elégszik meg azzal, hogy csupán önfeledt lubickolással töltse el megrövidített szabadidejét. A Balaton csak akkor lehet versenyképes, ha vizén kívül a parti programok is megfelelő turistavonzással rendelkeznek. A Balaton északi partján immár második alkalommal rendezték meg idén azt a nagy nemzetközi motoros találkozót, amelyre ezrek voltak kíváncsiak szinte a világ minden szegletéről. Az alsóörsi kempingben rendezett nagy nemzetközi kavalkádot világhírű előadók közreműködése is színesítette, a fesztiválon fellépett a magyar nemzeti rock legkiválóbb képviselője, a Schuster Lóránt vezette P. Mobil együttes is. Az ilyen rendezvényeknek hatalmas szemléletformáló hatása van, hiszen nem mindegy, hogy hány ember ismerkedik meg a zenekar segítségével mondjuk a Székely Himnusz világot betöltő dallamaival.

A borfesztiválok, a komoly- és könnyűzenei előadások, a tárlatok, a Balaton-felvidék természeti szépségeinek felfedezése, a régi magyar hagyományok felélesztése nemzetmegtartó erő lehet, és szimbolizálhatja egy adott ország gyökereihez való ragaszkodását az elüzletiesedett, globalizált világban, s a programszervezők évről-évre egyre több látogatót regisztrálnak rendezvényeiken.

Az igazi értékek felmutatásáért azonban még sokat kell tenni. Megengedhetetlen, hogy például bóvlitenger csúfítja el az ősi balatoni települést Tihanyt, s a látogatók egy balkáni bazárban érezhetik magukat Európa egyik legrégibb egyházi központjában. A hatályos rendeletek megszigorításával, az alkalmi és zugkereskedők további ellenőrzésével, az igazi nép értékeket kínáló művészek felkarolásával lehet védekezni e nemkívánatos jelenséggel szemben.

Szemben az árhullámmal

A balatoni szezon kitolása árletörő hatású is lehet. Sajnos elfogadottá vált, hogy a kereskedők, vendéglősök a hathetes főszezonban szeretnék megtermelni egész évre kiható hasznukat. Idén átlag 200 forintba kerültek a strandjegyek, 1200 forintot taksált az egyórás vízi biciklizés, a műanyag strandkajak egyórás igénybevételéért pedig 600 forintot fizethettünk. A fagylalt gombóca 60, a pohár sör büfés ára 160 forintot tett ki. Egy háromfogásos éttermi ebéd két-háromezer forinttal rövidítette meg az éhes vendég pénztárcáját. A fizető-vendéglátók átlag 15 márkáért értékesíthették ágyaikat, noha az igazi hasznot a monopolhelyzetben lévő utazási irodák fölözték le.

Akik nem rostokoltak házuk előtt Zimmer frei táblákkal, hanem az irodák közreműködésével próbálták kiadni az ingatlanokat sok esetben pórul jártak. Az egykori szovjet utódállamokból érkező turisták garázda viselkedésének köszönhetően bevételük nagy részét elvitte a felújítás. Azt a kárt is a háztulajdonosnak kellett elviselnie, ha a kirándulónak valamilyen okból nem tetszett az előre lefoglalt ház, vagy lakás, így ebben az időben vendég nélkül maradt.

Vízminőség, közbiztonság, fogyasztóvédelem

Egy júliusi napon hetven centiméter volt a Balaton átlagos vízszintje, s a későbbi kánikula is tovább csökkentette a vízoszlop magasságát. Annak ellenére, hogy tavaly április 29-e óta nem volt nyitva a siófoki zsilip az aszály és az idei száraz tél után az esőzések nem biztosították a vízpótlást. A szakemberek ezért arra készülnek, hogy a tó vízszintjét az eddig száz helyett száztíz centiméterre maximálják. A vízhiány ugyanis minőségromláshoz vezethet, káros természeti folyamatokat indíthat meg.

Az utazók elsőszámú szempontja egy adott helyszín felkeresésénél, hogy testi épségüket, értékeiket biztonságban tudják. A vendégforgalom növekedése mellett csökkent a betöréses lopások és a lopások száma, amely elsősorban a motoros és a kerékpáros járőrök nagyobb számú jelenlétének volt köszönhető. Balatonföldváron és Balatonlellén áldozatvédelmi iroda működött, az ügyfelek a bűncselekmények bejelentésén túl elveszett, ellopott irataik pótlásához, gyógyszerek sürgős beszerzéséhez kértek segítséget.

A fogyasztóvédők ugyanakkor elég sok szabálytalanságot észleltek. Több esetben találtak lejárt szavatosságú árut, s estére már jó pár esetben a konyhák sem feleltek meg az alapvető higiéniai követelményeknek. Az is előfordult, hogy az extraprofitra törekvő büfés a tálcát is hozzámérte a kolbászhoz.

2001. szeptember 18.

G. Kirkovits István