Óh, hol vannak azok a boldog békeévek! A szocializmus áldásaitól sújtott honfitársaink egy része repeső örömmel várta, hogy a világot megváltó kis kék könyvecske birtokában végre átléphesse a szögesdróttal őrzött, megcsonkított haza nyugati, déli határait. A világútlevél bevezetése után az osztrák sógorok gagyiboltjaiban pazaroltuk el szépreményű Gorenje-túrák során értékét egyre jobban elvesztő valutánkat, majd déltengeri városok aranypiacaira vonult a forint ellenértéke. A tizenkét karátos boldogság után úgy tűnik, az útra kélő magyarok szokásokat váltottak. Nem inkább a boltok csillogó-villogó termékei, hanem a felkeresendő idegen ország természeti-történelmi szépségei, a múlt megismerése vonzzák az utazókat.
Görögország a mai napig sláger. A mindennapok rohanásából egy hétre kiszabaduló ember egész éves kuporgatásának eredményeként olyan helyszínt választ nyaralásának, ahol legalább a napfény, a jó idő és a csapadékmentesség csaknem százszázalékosan adott. Mert az eső a föld lelke, éltetője bizony kell a magyar mezőgazdaságnak, s ezt áhítja a terményeiért aggódó paraszt, de nem kell ott, ahova az ember pár napra elindul kikapcsolódni, időt tölteni.
Észak-Görögországba eljutnak az autóbuszos túrák, a jóval távolabb lévő nagy szigetre viszont jobbára csak a szelek szárnyán lehet megérkezni. Mégis egyre többen választják úti célul Krétát, hogy megismerkedhessenek egy, a magyarokéhoz hasonlóan sokat szenvedett, hazafias nép sorsával, múltjával és jelenével, s a tenger adta lehetőségeket is élvezhessék.
Nem véletlenül a sorsismeret szerepel a könnyedebb kikapcsolódás előtt. Idén nyáron mintha megfordult volna az idegenforgalmi szokásmutató, s a magyar turisták irányulás-váltása egyértelműen nyomon követhető. A tengerparti diszkók, tavernák nyüzsgésében, a piacok forgatagában is hallani a magyar szót, de ami pozitív és dicséretre méltó, hogy a Földközi-tengeri sziget belső, a turisták rohamától ez idáig még nem háborított vidékein is egyre több a magyar arc és hang.
Kicsi útikönyvekkel, jegyzetfüzetekkel felszerelt családok, párok jelennek meg ezeken a helyeken, ismerkedve az ott élők mindennapjaival, múltjuk tárgyi levonataival, a több ezer éves történelemmel. Hiszen Krisztus előtt csaknem kétezer évvel már létrejöttek itt a paloták, 1700-1450 között az Égei-tenger legnagyobb tengeri hatalma volt ez a sziget. Az ásatásoknak köszönhetően a kövek árulkodnak a múltról, a mediterrán levegőben megelevenedik a történelem, és honfitársaink Krétára zarándokló nagy része magáévá is teszi a múltidézés élményét.
Séta a labirintusvárosban
Előszeretettel keresik fel a knósszoszi minószi palotát, amely így romjaiban is megfelelően szimbolizálja a Krisztus előtt 2000 és 1450 között fennálló hatalmi, hivatali és kultikus rendszert. Az 1900-as évek elején kezdték itt meg az ásatásokat, és szinte nap, mint nap kerülnek elő újabb leletek, falmaradványok. A történelemkönyvek megsárgult lapjain olvasottak kelhetnek itt életre, a bikafejű embertestű szörnyeteg, a Minótaurosz legendája. Daidalosz, a repülő ember építette a labirintusban őrizték a vérszomjas torzszüleményt, akinek minden kilencedik évben hét athéni lányt és ifjút kellett feláldozni. A szörnyet Minósz király felesége szülte, s egy bika nemzette, amelyet Minósz vonakodott feláldozni az isteneknek. Ők ezt azzal bosszulták meg, hogy asszonyát, Pasziphaét olthatatlan szerelemre lobbantották a bika iránt. A szörnyet végül is Thészeusz athéni királyfi ölte meg, aki Ariadné fonala segítségével talált ki a labirintusból.
A nemzetközi seregben most itt állnak a magyarok is. Pillanatok alatt kifejeződik a szimpátia a szeretett nyelv hallatán, amikor ott, a távoli vidéken egymást sohasem látott idegenek egy-egy közös fotó elkészítésére kérnek fel magyarul. Az utazási irodák szervezik ide a csoportos kirándulásokat, de sokan érkeznek egyénileg is szálláshelyeikről, hogy a tengerparti heverészés helyett egy napot a történelem rekonstruálásával tölthessenek.
A görög hősök emlékére
Amikor az autó eltávolodik a tengerparttól, mintha egy másik világba csöppennének utasai. Girbegörbe szűk utcácskákban egybeolvad a lakás és a közlekedési lehetőség. A járművek szinte a falakat súrolják, hogy aztán megérkezhessenek a kis térre, ahol egy-egy öreg pálma, olajfa alatt múlatják a krétaiak az időt. Ezek a kávéházak, ezek a tavernák, a mindennapos társas érintkezés és az egyén gondolkodásának fellegvárai, ahol hevesen diskurálva, vagy éppen csak maga elé meredve éli át a világ dolgait az ottlakó és az oda betérő.
Kutatni kell a gyökereket, amelyek összeköthetnek népeket, nemzeteket. A sokat szenvedett, megmaradt maroknyi magyarságnak fontosak azok a történések, amelyek más országok népeit is megindították a hazaszeretet, a szülőföld védelmének fontosságára. A Melidoni-barlang szarkofágja őrzi azon 340 görög nő és gyermek, valamint 30 krétai harcos földi maradványait, akik 1824-ben estek áldozatul a megszállóknak. A barlangba menekültekkel a török tűz füstje végzett. S itt a család Dunaharasztiból. A családfő mesél a gyerekeknek, a magyar szóra a magyar köszöntés a válasz.
Vagy az Arkadi-kolostor, ahol szintén több a magyar turista, mint az összes idegen náció, pedig a létesítmény már jócskán kívül esik a tengerpart vonzásköréből. Ide el kell jönni, erre időt kell szánni, akár a fürdőzéstől, akár a csendes semmittevéstől is elvonva. Az 500 méter magas hegytetőre épült kolostorerőd Kréta nemzeti emlékhelye. Csaknem ezer görög férfi, nő és gyermek 1866-ban az erődben keresett menedéket a törökök elől. Azok ágyúkkal lőtték a kolostort, és megadásra szólították fel a bent lévőket. A harcosok az utolsó csepp vérükig küzdöttek, a nők és a gyermekek a kolostor lőporraktárában hagyták felrobbantani magukat. Élve egy krétai sem került a törökök kezére.
Mit jelent ez nekünk magyaroknak? Merthogy jelent valamit, az biztos. Hiszen, ha ott belül nem éreznénk lelki rokonságot velük, ha nem élnénk át tettük súlyát, akkor nem kívánkoznánk ide. Ide visszanézni, erőt gyűjteni.
Múlt és jelen
Az Armeni nevezetű település feletti minószi temetőben a korai lakók sziklasírja dacol az idővel. Hogy éltek, lélegeztek és szerettek azok az emberek, akiknek földi maradványait évezredeken keresztül jótékonyan befogadták ezek a sziklák? Békében pihentek azalatt, míg megtörtént a magyar honfoglalás, majd megszállta, s három részre szakította hazánkat a török, kurucok lódobogásától hangos volt a Felvidék, s piros-fehér-zöld trikolórt tűzött az ágyúra a vén zászlótartó. A sírokat aztán felfedezték, a hamvvedrek múzeumba kerültek.
Lassan kiérünk a tengerhez. A tavernában nem a fejéből néz ki, hanem az európai uniós áldásokon mereng a krétai paraszt. Van juha, hegyi kecskéje, tehene is akad, híres is a krétai kecskesajt, mégis a polcok holland termékektől roskadoznak. Mézet is gyűjtenek a szorgalmas krétai méhek, mégis inkább idegenforgalmi látványosság, aprócska kis szuvenír, mint a nyugat-európai áruházláncokat teletöltő portéka. Van nemzeti italuk jó pár, de legalább három, ami szinte eltűnik a sok csillogó-villogó külföldi üveg között. Sört is csapolnak, hazait, de a világmárkák uralják a mezőnyt.
A régi hangulatokat őrző városok, a megszállások időszakának építészeti emlékei, a lent díszes portálú kirakatok, s a fenti vakolat nélküli lakások mind a jelen és a múlt keveredése. Ha az ég felé nézünk, a napos, felhő nélküli mindenségre, tükröződik a szegénység az alsó pompával szemben. Hiába magasabb az átlagbér, mint nálunk, s hiába tartoznak 1981. január elseje óta a nagy európai olvasztótégelybe, mintha nehezen viselnék a sokcsillagos világot. Brüsszel messze van Chaniatól, a volt krétai fővárostól, s talán ott még lehet találni valamit. Valamit, ami sajátságos, ami nemzeti. Példázza ezt a sziget egyik katolikus temploma.
A Rethimnon-i templom bejáratánál kis üzenő füzet a védőszentnek, Assisi Szent Ferencnek. Régi hagyomány ez, hogy a hívők felsorolják bújukat, bánatukat és erre keresnek égi megoldást. Magyar család bejegyzése a könyvben, igaz angolul: Békét a Balkánon! kérlelték honfitársaink. Most újabb beírás igaz anyanyelvünkön: Igazságot Magyarországnak!
2001. szeptember 10.
Képalá:
1. A labirintusban embertestű szörnyet őriztek
2. A knósszoszi palota részlete
3. Csaknem ezer görög menekült az Arkadi-kolostorba a törökök elől
4. Krétai látkép egy út menti pihenőről
G. Kirkovits István