Több személyt, köztük egy háromgyermekes családanyát is előállítottak a sokak által csak narkótüntetésnek nevezett vasárnapi, Kossuth téri rendezvényről. A nagy számban jelenlévő rendőri erők kijelölt egységei a szervezők kérésének eleget téve, távozásra szólították fel a jelzett személyeket, majd ezután léptek akcióba. A botrányba fulladt tavalyi demonstrációjáról elhíresült Kendermag Egyesület szóvivője már a tüntetés megkezdése előtt árgus szemekkel pásztázta a dupla kordonnal körülvett területet, s ha olyan ismert arcot vélt felfedezni, aki a kábítószer-legalizációt ellenzők körébe tartozik, futva jelentette a rendőröknek. Az esemény végén kisebb összecsapás volt a drogtörvény támogatói és a rendőrök között, egy fiatalembert a készenlétisek a földre vittek, megbilincseltek, majd a tömeg tiltakozása közepette rendőrségi mikrobusszal szállították el a helyszínről.

Vasárnap már a kora délutáni órákban monoton zene dübörgött a Kossuth téren, ahol a teret megosztva két demonstráció kezdődött. A Baumag károsultjai az egyik térfélen számoltak be strassbourgi útjukról, míg a másikon óriási rendőri biztosítás mellett a kábítószer-fogyasztás legalizálásáért küzdők vertek tábort.

A kordon mögé az újságíróknak is csak a táskák szemrevételezése után sikerült bejutniuk, amint a bejáratnál álló kigyúrt rendezők megkérdezték:  Tojás, síp, dob, vagy nádi hegedű nincs, ugye? Pár színes göncökbe öltözött fiatal ácsorgott a Parlament bejáratához közeli színpadnál, a villamosmegálló körül pedig három-négyfős kis csoport kábítószer-ellenes táblákkal hívta fel magára a figyelmet. A televízió-műsorokból és a tavalyi drogtüntetésről már jól ismert szóvivő, Juhász Péter ott szaladgált közöttük, majd mobiltelefonját füléhez emelve lázasan mondott valamit. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen rendőrök érkeztek a szűkre szabott bejárattól, akik távozásra szólították fel az egyik táblát tartó középkorú asszonyt, aki nagy nehezen engedett nekik, s a rendőrök karéjában elhagyta a helyszínt.

Távolabb tőle egy szemüveges, rövid hajú hölgy állt, három gyermek édesanyja. Nála nem volt tábla, sem a polgári körösök kedvenc harci eszköze, a síp, sőt még rendzavarásra sem buzdított. Ennek ellenére nem kerülhette el Juhász figyelmét, feketelistára került ő is, és az előbbi attak menetrend szerint megismétlődött. Bejöttek a rendőrök, és közölték a hölggyel, hogy távoznia kell.  Nincs nálam se tojás, se síp, nem követtem el semmit, táblát sem tartok, nem is hoztam magammal, miért kéne elmennem?

De a rendőrök csak kötötték az ebet a karóhoz, hogy el innen gyorsan. Erre már fotósok gyűrűje vette körül a hölgyet és vélhetőleg gyermekeit, ám az asszony kitartott korábbi álláspontja mellett, miszerint nyilvános rendezvényen tartózkodik, gyermekeivel jött zenét hallgatni, nem óhajt elmenni. A készenlétisek vezetője a törvény nevében felszólította, majd miután az asszony leült a földre, felemelték, és fizikai kényszert alkalmazva kivitték az elkerített részről. A kordonon kívül rekedtek hangosan nyilvánították ki nemtetszésüket, javasolták, hogy a kisgyerekek szeme láttára ok nélkül ne vonszolják már, de ez úgy látszik, csak olaj volt a tűzre, mert 2004-ben előfordulhat: ha egy magyar állampolgárnak nem tetszik egy másik magyar állampolgár, adott esetben a rendőrség közreműködésével elhurcoltathatja.

A tüntetés területét tehát megtisztították a szemrevételezés által nem odavalóktól, de alig kezdődött el az egyik kereskedelmi tévéből ismert médiasztár produkciója, újabb hívatlan ember tűnt fel a színpad előtt. Az egyik civil szervezet vezetője korábban még beszélgetett a kendermagos szóvivővel, de a fotósok tülekedéséből látni lehetett, hogy készül valami. A rendőrök érte is megtértek, eltávolították az úgynevezett hátsó bejáraton, úgy, hogy közben kisebb szóváltás alakult ki köztük és az eseményt dokumentálni kívánó riporterek között. Érdekes módon a tiltás a nem éppen ellenzékiségéről ismert sajtóorgánumok képviselőit is sújtotta. A lökdösődést figyelő civil ruhás rendőröknek többen megjegyezték, azért nem szerencsés így bánni a sajtóval, nem biztos, hogy munkájukban való akadályoztatásuk javítani fogja a rendőrségről kialakult képet.

A hivatalos verzió szerint egy demonstrációra lefoglalt terület magánterületnek minősül, és a szervezők kérésére a rendőrök eltávolíthatják azokat, akik szintén a szervezők meglátása szerint nem odavalók. Itt viszont felmerül a kérdés, hogy ugyanilyen határozottsággal és önzetlenséggel alkalmazzák-e a paragrafusokat, ha mondjuk egy másik tábor tüntetéséről kérik beavatkozásra a derék közeget.
A színpadon ezalatt egymást váltották az események, lehetett látni pár vonagló, csimbókos hajú ifjoncot, s valami hirtelenszőkült külföldi a cigarettasodrás művészetét mutatta közönségének. Szemlátomást nem nyújtott újat, hiszen a körülötte állók egykedvűen pislogtak a törekvésre.

A pódiumon aztán dübörgött egy bizonyos körhöz tartozó fiatalok kedvencének kikiáltott, sokak szerint semmitmondó gagyizenekar, s a szabad szívást választók lassan elhagyták a helyszínt. A fémkarámon kívül viszont az ellentüntetők tiltakozásával kellett szembesülniük, mert egy civil szervezet már korábban bejelentette, hogy nem hagyja szótlanul a drogosok demonstrációját.

A rendőrök egy táblát akartak eltávolítatni, aztán kisebb inzultusra is sor került. Egyikük a földre került, majd az utca közepén a kommandósok rávetették magukat egy fiatalemberre. Leszorították az úttestre, nyakára térdeltek és megbilincselték. Közben egyre nagyobb lett a hangzavar, a tömegből elhangzott, hogy népirtók távozzatok!, ÁVO, ÁVO!, Ria, ria, Hungária! Aztán már összevegyült a két tábor, s egy hosszú hajú, csizmás fiatalember szarukürtjét fújva szegült ellen a hatóságnak. Őt nem bántották, sőt kürtjével ott pózolt a rendőrsorfal előtt a fotósok nagy örömére.

Csatlakozott hozzá egy, a tüntetésről kijövő raszta-frizurás is, aki tamtamdobot verve kapcsolódott be a különleges hangversenybe. A magyar Himnusz foszlányai is felhangzottak ebben a vegyes kíséretben, s lassan-lassan visszavonult az előretolt rendőri ék. A villamos is elindult, igaz, három egyenruhás lépdelt előtte, s egy-két tábla még hirdette, hogy Maradona a drog áldozata.

Egy jólöltözött úriasszony még méltatlankodott egy sort, hogy ki a jobbos, ki a balos, pedig ő felkészült, hozott magával sípot is, csak éppen nem használta ez idáig. Kérdés nélkül mondta, hogy az egyik televízióban hallotta, ilyen kellékekkel indul az ellentüntetés.

Egy göndör hajú, szemüveges ifjúnak barátaival hazafelé tartva még eszébe jutott, milyen jó kis mulatság lenne odamenni az ellentáborhoz, és jól megkínálni egy spanglival őket, hogy azt mondja: szívjál Nagy-Magyarországra! Végül elvethették az ötletet, mert széles vigyorral, melyet saját poénjuk csalt arcukra, elbattyogtak, a letartóztatott, elhurcolt emberek sorsáról pedig még jó pár óráig semmit sem tudhatott meg a közönség.

2004. május 09.

Rockszerda