Tűzijáték, ökörsütés, minőségi, illetve annak mondott borok kóstolgatása, kulturális programok, folklór, könnyűzene, össznépi vigasság, megfűszerezve erőteljes információs kérdőjelekkel. Körülbelül így foglalható össze az a több helyszínen zajló rendezvénysorozat, amely balatoni nyárbúcsúztató néven rögződött a vízparti települések lakóiban, és a visszatérő törzsvendégekben. Sajnos, az utóbbiak egyre kevesebben vannak, s látványosan csappant a magyar tenger szépségeit megismerni akarók száma is, hiszen talán a kormány autópálya-építési programjának csődje is hozzájárul, hogy egyre nehezebben adható el Közép-Európa legnagyob5b tava. Természetesen itt a szolgáltatásokról beszélünk, hiszen az elmúlt időszakban érvényesülni látszódott egy új tendencia, miszerint a Balaton vizének lecsapolása kedvez azon ingatlankufároknak, akik a felszabadult területet értékesíteni akarják a tőkeerős befektetőknek.

A Balaton-parti vendéglátósok, cukrászok, látványpékek, fagylaltárusok és kifőzde-tulajdonosok sorsát a vártnál jobban alakította az időjárás, hiszen idén az augusztusi kánikulában regisztrálták a legnagyobb forgalmat. Egy, a neve elhallgatását kérő balatoni üdülőhely-kiadó központ vezetője szerint tavaly júniusban 28 vendégcsalád jelentette egy napon a legnagyobb bevételt, míg idén júliusban 8 család érkezése segített valamit a negatív bevételi rekord ellensúlyozásában. Augusztusban már többen jöttek, de ez nem annyira a Balaton-parti szolgáltatások színvonal-emelkedésének, hanem a jó időnek köszönhető.

A kereskedők és az árusítók bevételeit növelték ugyan a jobbára hazánk más szegleteiből hétvégére odaérkező fürdőzök, ám ők a szálláshelyeket nemigen vették igénybe, úgyhogy a nyaralókiadók semmiképpen sem teljesíthették az idénre visszafogottan tervezett bevételi célkitűzéseiket. Általánosságban elmondható volt a nyáron a Balatonra, hogyha léteztek is programok, arról nehezen értesült a földi halandó, elmaradt a megfelelő szintű szórólapozás, plakátkihelyezés, és az egymástól szinte kőhajításra lévő balatoni községekben senki sem tudott felvilágosítást adni arról, hogy van-e valami rendezvény a szomszédban.

A szezon lezárásának egyik látványos megmozdulását azok a balatoni nyárbúcsúztatók jelentik, ahova főleg a hűségesen kitartó Balaton-barátoknak, illetve az őslakosoknak próbálnak nyújtani a szervezők egy kis kikapcsolódási lehetőséget. A szervezők általában próbálják összehozni a megfelelő kulturális értékeket képviselő fellépőket, a tömegigényt kiszolgálókkal, mert nem csekély az az összeg, amit ilyen tömegrendezvényekkor nem egyszer a helyi közösségek tulajdonában lévő vendéglátó-ipari büfék, sátrak és pavilonok termelnek meg a saját portékájuk árusításával.

Már évek óta megszokott a tűzijáték, hogy csupán emiatt a Balaton-parton lévők ne utazzanak el a fővárosba, és ilyenkor szinte az egész part durrog a sok petárdától, amelyek különféle alakzatokat rajzolnak a 20-a körül már megszokottá vált borús égboltra. A balatoni borok kóstolgatása mellett lezajló évadzáró beszélgetések résztvevői persze keresik a megoldásokat arra, miként lehetne visszacsalogatni az embereket a nagy víz partjára, illetve mi okozta a magyar tenger szemlátomást érzékelhető presztízsvesztését. Azzal mindenki egyetért, hogy déli szomszédaink, a horvátok jóval előbbre gondolkodtak, mint a szociálliberális habozók, hiszen a kiépített autópályáikon számos honfitársunk utazik el az Adriai tenger partjára a balatoni nyaralás helyett.

A balatoni forgalom-visszaesés megmutatkozik a tóparti ingatlanok iránti kereslet megakadásában is. A piac pang, ami elemzők szerint több okra is visszavezethető. A külföldiek esetében egyrészt az euró bevezetése szűkmarkúbbakká tette a külhoniakat, anyagi helyzetük nem éppen felfelé ívelt. Akik leginkább befektetésnek szánták az ingatlanvásárlásokat, vagy csak egyszerűen nem jött be nekik a magyar tengervarázs, most a megszaporodott kínálatban nem tudnak túladni házaikon. A dömping ellenére az árakból azonban nem nagyon engednek az eladók. Fellendülés csak akkor várható, ha a gazdasági és társadalmi háttér stabilizálódik, valamint megélénkül a belföldi turizmus  tartják a szakértők. Ettől függetlenül, avagy a kivétel erősíti a szabályt alapon honfitársaink Badacsony és környékén keresik nyaralóikat, itt a tavaszhoz képest megduplázódott az értékesítés.

Az már szinte közhelynek számít, hogy nem lehet a három hónapos szezonnal operálni, s ez az időszak nem hoz annyit a szolgáltatók konyhájára, mint az elmúlt évtizedekben, hogy a pár hónapos bevételükből finanszírozni tudták a kieső hónapok elmaradt nyereségét. Abban is nagy az egyetértés, hogy a szezon kitolásával kéne csábítani a turistákat a Balaton mindkét partjára, csakhogy az elképzelések leginkább az elméleti síkon maradnak. A gyakorlati megvalósítás számos akadályba ütközik, s egyre egyértelműbb, hogy csak azért is programokkal nem lehet megfogni a turistát. Az nagyon kevés, hogy teljesen mindegy alapon választják ki a kulturális programok résztvevőit, a kiállításokon szereplő művészeket és magukat csak annak vallókat, hiszen a Balaton-parton a fiataloknak szánt diszkózenés szórakozás mellett az idősebbek és a középkorúak csupán a minőségi kínálatra lennének vevők.

Azért senki sem megy be egy úgymond tárlatra, hogy megtekintse mondjuk a helyi ovisok gyermekrajz-kiállítását, vagy például az Európa-szerte ismert műemlék-együttesben, az alsóörsi Törökházban sztároknak nevezett médiaszemélyiségek portréiban gyönyörködhessék. A Balaton, illetve felvidékének néprajzi kincse hagyományai olyan tárházzal rendelkeznek, amelyből ha szakavatott kéz merít, egy évre szóló színvonalas kulturális ajánlatot készíthet el a helybeliek és a kirándulók, turisták teljes megelégedésére.
A Balaton-szkeptikusok mellett az illetékesek és a tóért aggódók is hangoztatják, látványos előretörést az idegenforgalmi fronton csak a térség önálló régióvá szerveződésével lehet elérni. A Balaton és környéke mind földrajzilag, gazdaságilag és néprajzilag igényelné az egységes irányítást, illetve a rendelkezésre álló források lehívásának lehetőségét, mert a horgász-, vitorlás- és vadászturizmus még mindig számos kiaknázatlan lehetőséget rejt magában. Akkor még nem beszéltünk az elhagyott temetőkről, a felújításra váró kastély- és egyéb épületromokról, borospincékről, útszéli fejfákról, amelyek bemutatása, illetve érzékelhető közkinccsé tétele jelentősen növelhetné a környék idegenforgalmi vonzerejét.

Pattogtak tehát a petárdák augusztus 20-án a déli és az északi parton egyaránt, lehetett találkozni szemlélődő középkorúval, tarsolylemezes úriasszonnyal, tüskés frizurás orrban-szájban-fülben karikát viselő szubkultikus anarchistával, borbarát helybélivel, tántorgó volt kelet-német turistával, itt-ott szólt a gagyizene, másutt jobban vigyáztak az értékre. Szvorák Katalin és zenekara az alsóörsi mólón kíváncsiskodónak, céltudatos programlátogatónak és strandról hazatérni kívánkozó papucsos, gumimatracos fürdőzőnek egyaránt játszotta és énekelte az egyik legszebb magyar katolikus énekimát Szent István király ünnepén, a Boldogasszony anyánkat. Még az egykori NDK-sok is elcsodálkoztak, noha korábban is már láthatták, a Balaton-parti településeken a látványos nyárutón mindenütt asztalra került a nemzeti színű szalaggal átkötött újkenyér.

2004. augusztus 21.

Rockszerda