A hazaáruló vörös gróf, a gyászos emlékű Károlyi Mihály budapesti szobránál tojásos lecsót adagolt a Vörös Csilla Polgári Kör. A magukat baloldali érzelmű ifjakként aposztrofáló társaság szerint látványosabb a tojás, ha repül, de ők Söjtör után szabadon bendőtömésre alkalmazták eme baromfiipari-terméket. Az is igaz, hogy nem szól az éhes száj, ha nem korog a gyomor.

Vörös Csilla tehát ebédet osztott Károlyinál, s ezzel a cselekedetével egyből elnyerte az objektív média jóindulatát, hiszen a legnek mondott napilap is fényképes tudósítást közölt az attrakcióról. Tehette, hisz a Vörös Csilla elnevezés nem sért senkit sem, de egy kis kiegészítéssel a hazánkra negyven éven át ráült rendszer valamely szintű felvállalását is jelentheti. Persze divat most ez a csillagosdi, sikk sarló-kalapácsos pólóban masírozni különféle fesztiválokon, parádékon, s a piros ötágút is lehet úgy álcázni, hogy az valójában csak egy ártatlan sörreklám.

Belegondoltam, mi lett volna, ha színre lép mondjuk a Horog Keresztély Baloldali Blokk, s valami hasonló népélelmezési akcióval hívja fel magára a figyelmet. Esetleg honfoglalás kori üstben készített gabonaételt ad azon rászorulóknak, akik az amerikai gyorsbüfék utcai kukáiban kotorászva próbálják megszerezni betevő falatjukat. Mert a nyugati technológiával készített elromló áru is károsítja az egészséget.

Lett volna egyszerre hujjogás, rendőrért kiáltás, elvezettetés-igénylés, fasiszta veszély említése, antiszemitizmus rémképének falra festése, és minden szokásos és hatásos formula, amely egyes kivételezett nagyhangú csoportosulásokat jellemez.

De manapság senki sem olyan hülye, hogy Horog Keresztély néven hozzon létre egy szervezetet, mert tudja: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a békésen bőgő hazai ökörnek. Mellé pedig nem kell más, mint bőgatya és szilvapálinka, hiszen megmondta a kisebbségi nagyarc, hogy ez a nélkülük számolt többség egyedüli megnyilvánulása.

2003. november 5.

G. Kirkovits István