A aradi Szabadság-szobor újjáavatását megzavaró oláh csürhe elkussolt akkor, amikor Medgyessy Péter magyar miniszterelnök olvasta fel semmitmondó ünnepi beszédét. A román garázdák bizonyára értesülhettek korábban a Kempinszky-beli koccintásról, amikor a magyar kormány feje gyakorlatilag fényesre suvickolta az oláh vezér bocskorát. A magyar fél adott tehát már akkor egy olyan fort a románoknak, amely azóta is elevenen élhet a hegyi mócok, a regáti birkapásztorok leszármazottjai lelkében.

Medgyessy alatt elhallgatott a randalírozó csőcselék, s talán ezzel is megköszönte a magyar miniszterelnök korábbi, a magyar múltat eláruló szolgalelkűségét. Jellemző, hogy ugathatott a román kutya, a kommandósok gyűrűjéből szitkozódhatott, mert ott náluk a készenlétisek inkább a védelmet jelentették számukra, minthogy a retorzió, az előállítás nemkívánatos következményeit vetítették volna elő.

A román rendőrök hagyták, hogy tomboljon a sok rosszarcú, hogy lebegtethesse zászlójukat, és az ottani országvezetés sem fordított arra figyelmet, hogy megakadályozza ezt a csúf cselekedetet. Bezzeg nálunk, egyből elindult a rendőrék, és hátrébb szorította az Erdély elvesztésére áldomást ivók ellen tiltakozókat, mert Medgyessy bizonyára nem akart konfliktust. Szokása szerint inkább hajlongott, bólogatott és szalutált, mert mit szóltak volna a román elvtársak, ha kitekintenek az ablakból. Láthatták volna, hogy azért vannak olyan magyarok, akiknek nem tetszik, ha nyilvánosan szembeköpik őket.

A román vezetés Aradon hagyta, hogy a csürhe tobzódjon, a kommandósok tétlenül szemlélték az eseményeket. Medgyessy meg ottmaradt árván. Mert ugye román kollegájának halaszthatatlan dolga akadt, és inkább koccintgat legközelebb a magyar miniszterelnökkel megint a Kempinszkyben, lehetőleg akkor, amikor a Trianon egyik előidézőjét közösen ünneplik. A buzgó magyar hatóság szokás szerint eltávolítja majd az ez ellen szavukat felemelőket. Nesze neked, briliáns magyar külpolitika! Tovább működhet a román szivatógép!

2004. április 25.

G. Kirkovits István