Ron Werber visszatért és a 2002-es választásokra már bevált, mindent elsöprő dühkampánnyal akarja rendbe hozni a kormány repedező kommunikációs stratégiáját. Az izraeli tanácsadó javaslatára a támadás a legjobb védekezés ősrégi elvét veszik alapul, s az utcára viszik ki a politikát. Vonatkoztassunk el attól, hogy most mely politikai erő ellen lép fel ily kíméletlenül a szocialista párt, maradjunk csupán a puszta tényeknél.
Ron Werber, aki korábban megorrolt a szocikra, most betemette a közte és a párt között lévő jelképes, feltehetőleg anyagi eredetű lövészárkot, és ismét a lehengerlés eszközéhez nyúlt. Azt tudja, hogy a jelenlegi közép-európai viszonyok közepette minden fórumon hangsúlyozni kell a szocialista párt szociáldemokrata jellegét, és a kampánypirulák alkotórészévé kell tenni a kollektív emlékezetkiesést. Vagyis, semmilyen formában sem utódja az MSZP a korábbi Kádári-időszak mindenható egypártjának, s az is csak a véletlen játéka, hogy a gulyáskommunizmus prominensei most miniszterelnöki és miniszteri bársonyszékekben ülnek.
Támadni kell a szociáldemokráciáért, és ennek szellemében olyan jelképeket kitalálni, amely semmiképpen sem emlékeztet a nagyon sokak számára gyűlölt múltra. Ők szórólapokon világosítanák fel a lakosságot, hogy mennyi ármány, hazugság és átverés fűződik a jelenlegi nagyobbik ellenzéki párthoz, de ezt már most nem lehet megtenni a jól bevált munkásököl, vasököl szellemében.
Szerencsére a magyar történelem és irodalom olyan gazdag, hogy semmi perc alatt lehet választani régi-új populáris hőst a program jellemzésére. A Döbrögi urammal hadakozó furfangos legény, Lúdas Matyi, megjegyzem sokunk kedvence, most visszatér és Ron Werber tervei szerint háromszor veri vissza az említett politikai erő hazugságait . Lúdas Matyi szerepeltetése mindent megmagyaráz. Kell egy kicsit feudális hátteret adni az egésznek, hiszen mégsem lehet bankárok eszén túljáró legújabb kori igazságtevő a modell, ha a hatalmon lévők körül sokan ebbe a kasztba tartoznak.
Lehet a Lúdas Matyi effektussal tehát minősíteni is az országot: ó, nem a pénzemberek világa ez, hanem egy kicsit elmaradott, éppen ezért is reformokra szoruló régieskedő ország. Nem is proletárhős kell mint korábban, főleg nem dobtáras, géppisztolyos ÁVO-s terrorlegény, mert ugyebár az ő idejük lejárt pártban és kormányban egyaránt, hanem egy kellemes népi urbánus figura. Lúdas Matyi. A rafinált magyar gyerek, a szociáldemokrata, az igazságért küzdő. A tohonya urakkal szembeszálló, a népet képviselő, az ő boldogságát elősegítő. Olyan, mint amilyennek hazudja magát a Medgyessy-kormány.
2003. szeptember 18.
G. Kirkovits István