Azzal, hogy kilenc fideszes és hét MDF-es országgyűlési képviselő nem vett részt a parlament múlt hétfői ülésén a döntéshozatalban, gyakorlatilag a sokak szerint alkotmánysértő törvényt vihetett át a parlamenten a szociálliberális oldal. A gyűlöletbeszéd büntetését célzó btk.-módosítás ellen ugyanis több SZDSZ-es képviselő is voksolt, így néggyel több ellenzéki nem szavazattal meg lehetett volna akadályoznia törvény elfogadását. A 184-180-as arány ezt egyértelműen jelzi, de mutatja azt is, hogy a parlamenti ellenzék a valóban fajsúlyos kérdéseknél kimutatja foga igazi fehérjét, és ismételten kételyt ébreszt azokban, akik elhitték korábbi szólamaikat.

Az kevéske vigasz, hogy a Fidesz frakcióigazgatója szerint mindenki igazoltan hiányzott az Országgyűlés múlt hétfői ülésnapjáról. A megállapítás csak arra jó, hogy az érintett politikusoknak nem kell befizetniük azt az 50 ezer forintos bírságot, amelyet azok kapnak meg, akik igazolatlanul maradnak távol egy-egy fontos szavazástól. A fideszesek közül is többen jelezték korábban, hogy alkotmánysértő a gyűlölettörvény tervezete, de úgy látszik, mindez pusztába kiáltott szó maradt, hiszen kilencen közülük nem vettek részt a döntéshozatalban, s ez is hozzájárult a törvény parlamenti elfogadásához.

Isépy Tamás és Lázár Mózes kórházban volt, így egyedül az ő esetükben adható felmentés. Orbán Viktor pártelnök, Szájer József és Hörcsik Richárd képviselők a sokszor és sokat kritizált Brüsszelben tették a dolgukat, fontosabb volt számukra az Európai Néppárt vezetőségi tanácskozásán való részvétel, mint a nemet mondás a gyűlölettörvényre. Ez a kettősség ez EU-kérdésben ismét nyomon követhető, újra bebizonyosodott, hogy nem lehet egy fenékkel megülni két lovat, és a végtelenségig nem lehet eljátszani az akarom is meg nem is össznépi itt a piros, hol a pirost.

Orbánék Brüsszelben beszélgettek, a szocialisták fegyelmezetten szavaztak, az SZDSZ a korábbi információk alapján megosztott volt a kérdésben, s lám-lám a pofádat befogod, ugye? törvény Mádl Ferenc államfő asztalán fekszik, aki hatályba lépése előtt előzetes normakontrollt kér az Alkotmánybíróságtól.

Nézzük a többi, díszes fideszest. Kövér László és Becsó Zsolt az 1956-os salgótarjáni sortűz évfordulóján rendezett megemlékezésen szerepelt, ezzel nincs is baj, sőt dicséretes is lenne, ha egy kicsit jobb szervezéssel megoldották volna a parlamenti részvételt. Szép dolog, ha két fiatal egybekel, fontos is az országnak a népességgyarapodás, de azért Révész Máriusz is megszakíthatta volna mézesheteit a szavazás időpontjára, és Tóth Imre is ugyanolyan hatékonyan foglalkozhatott volna máskor polgármesteri tisztségéből adódó tevékenységével, mint a gombnyomás időpontjában.

A magát kisebbik ellenzéki pártként aposztrofáló MDF frakciójából igazoltan távol maradt Fülöp István, Horváth Balázs, Sisák Imre és Balogh László. Hogy az MDF-frakció jelen esetben mit ért az igazolt távollét alatt, arról nem szól a fáma, s titkok fátyla lengi körül a mára már túlságosan is lenyugodott erőt. Talán csak nem&? Arról viszont értesülhettünk, Font Sándor úr fontosabbnak tartotta választókörzetének éves közmeghallgatásán való részvételt, és így önkormányzati képviselői funkciójának betöltését, mint a híres-hírhedt törvénnyel kapcsolatos véleménynyilvánítást. Balsai István lehet, hogy lekéste a villamost, mert elkésett a szavazásról. Dávid Ibolya pedig az Országgyűlés ülését vezette.

Azt tudjuk, hogy a politikában nincsen mi lett volna, ha, de milyen politikai erő az, amely nem számol a lehetőségekkel, s adott esetben nem alkalmazza az egyszerű számtant, és a kicsit összetettebb logikát. Azt ugyebár előre tudni lehetett, hogy az SZDSZ megosztott a kérdésben. Többen jelezték, hogy nem szavazzák meg a törvényt. Hacsak a biztosan nemet mondókra figyelt volna az ellenzék, s még azt is bekalkulálta volna, hogy lehet, egyesek módosítanak korábbi álláspontjukon, akkor is előre borítékolni lehetett volna, milyen ellenzéki létszám szükségeltetik a nemet mondáshoz.

A távollévők elfoglaltságának függvényében az biztos, hogy nászútról, polgármesteri munkáról, közmeghallgatásról, hivatalos programról le lehetett volna mondani, vagy legalábbis időt szakítani, és akkor már ki is egyenlítődött a mezőny. Az előbb említett szervezési kérdés megoldása kétfős ellenzéki többséget eredményezett volna, és akkor még nem tudjuk, hogy mit jelent a négy MDF-es igazolt távolléte. Az SZDSZ-es Gulyás József nem nyomott gombot a szavazáskor, ezt ugye előre nem lehetett valószínűsíteni, annál inkább lehetett viszont számítani Kovács Kálmán miniszter tartózkodására, hiszen több alkalommal jelezte, hogy nem tud kiállni a btk. módosítása mellett. Nem is tartózkodott az ülésteremben a voksoláskor.

A parlamenti ellenzék tehát kiállította a bizonyítványát. Ha alapvető szervezési feladatokat nem tud megoldani, akkor ezért alkalmatlan arra, hogy kormányváltó tényező lehessen. Ha nem ez a fő kérdés, hanem a hozzáállás, akkor mindenki előtt nyilvánvaló lehet a vizet prédikál és bort iszik elv alkalmazása megbocsáthatatlan bűn a bennük bízók szemében. Ha a sok szólam és szíveknek, lelkeknek tetsző beszéd mögül előbújik a valós arc, tovább nő a kételkedők, a megvezetettek és a magukat annak érzők tábora. Ismét bebizonyosodhat annak a megállapításnak a valóságtartalma, hogy nem lehet úgy betemetni árkokat, ha két partján ugyanazok vannak. A szociálliberálisok pedig jót röhöghetnek a markukba.

2003. december 14.

-hun-