Arra ébredtem, hogy egyik szemem sír, a másik meg nevet. Jó, a sírás betudható az egész agyamat elborító fogfájásnak, a nevetés pedig párom jelenlétének, de ha az elmúlt napok egyik hírére gondolok, akkor a politikában is alkalmazni lehet ezt a régi, magyar mondást.

Mint a szabadság és a rend pártján álló állampolgár a legteljesebben üdvözlöm, hogy felderítő, bűnmegelőző munkájára, a bérkorrekciókra milliárdos nagyságrendű támogatást kap a rendőrség. Kuszált világunk legnagyobb problémája a közbiztonság kérdése, az anyagi és egzisztenciális problémáknál is talán jobban érinti mindennapjainkat.

Nem mindegy viszont, hogy milyen arányú ennek a pénzösszegnek a felosztása, hiszen a közelmúltban Lampert Mónika, akit sokan csak Lumpen Mónikának említenek, a készenléti rendőrségnél tett látogatása során új kihívásokról, azok megoldásának technikai feltételeiről beszélt. Vagyis miközben lejattolt a derék tüntetésszétverőkkel, akik ártatlan és ellenállást nem tanúsító emberek veséjét rugdalták le július 4-én, a vérvörös csütörtökön, biztosította őket, hogy nagyhatású tömegszétverő segédeszközök könnyítik munkájukat.

Lehet, hogy lesz majd önjáró gumibot, csak jobboldali tüntetőket letaglózó rendőrpajzs, számítógéppel vezérelt nemzeti színű zászlóaprító, hiszen a jobboldal ellen semmi sem drága. Sokkal több félinformációt hallottunk a tömegoszlató berendezésekről, mint például a bűnüldözést, a bűnmegelőzést elősegítő technikákról. Mintha a rendőrség számára ez lenne most a legfontosabb feladat, hogy semmi perc alatt le tudja rendezni a spontán megmozdulásokat.

Különben maga a rendőrség azt hiszem, valamilyen szinten válságban van. Vezetője kommunista titkosszolga, és a média azt sugallja neki, hogy könyörtelenül el kell bánni a politikai ellenfelekkel, viszont nem szabad tettlegességhez folyamodni a bűnözőkkel szemben. Az a kereskedelmi csatorna, amely valamilyen szinten égbe emelte a június 4-ei demonstrálók elleni rendőri erőszak megnyilvánulásait az ellen erőteljesen tiltakozik, ha a zsaruk önvédelemből esetlegesen bántalmaznak egy betörőt.

Csak a jobboldaliakat szabad ütni, verni, rugdalni, a politikai ellenfeleket. A betörők, a rablók, ne adj Isten a gyilkosok tabutémának számítanak. Lehet, ha valaki megjelenik mondjuk egy Nagy-Magyarország-pólóban az utcán, azt leszabja róla a túlbuzgó közeg, de kétszer is meggondolja, hogy fegyvert rántson, ha a bűnöző mondjuk kést szegez a torkához. Odáig jutottunk, hogy visszatérhet a régi szellem. Ha szól a szám, betörik a fejem, ha ki akarnak rabolni, nem kiálthatok segítségért, mert a rendőrnek nem lesz bátorsága közbelépni.

Figyelmükbe ajánlom Budaházy György, a hídember rendőri eljárással kapcsolatos észrevételét. A vérző fejű Budaházy leveretése után bizonyára elgondolkodott a rendőri intézkedés keménységén. Mégis azt nyilatkozta pár nappal a történtek után: abban az esetben, ha a rendőrök a támadó bűnözők ellen lépnek fel olyan eréllyel, mint ahogyan vele szemben tették, akkor csak üdvözölni tudja ezeket a cselekedeteket. S így is van ez rendjén. A rendőrség nem lehet a politika kiszolgálója, a hatalmon lévők önvédelmi fegyvere.

2002. július 24.

G. Kirkovits István