A szocialisták európai parlamenti választásokon bekövetkezett veresége ismét ráirányítja a figyelmet arra a tényre, hogy a végtelenségig nem fokozhatóak az abszurditások. A fokozott iramú korban 14 évvel a rendszerfoltozgatás után már nem lehet egyszerre, s ugyanazon személyeknek átszellemült arccal kurjongatni az éjszakában az internacionálét, s közben fél szemmel a dagadó bukszára sandítva pörgetni a húszezreseket.

Akárhogy is nézzük, Medgyessyék buktak, s bukott a KISZ-vezérből pénzemberré avanzsált sporttudor is, akit nagy csinnadrattával választottak meg az év hajnalán Győr-Moson-Sopron megyei MSZP-elnöknek. Igaz, az utóbbiról azt mondják, hogy neki csak megszületni volt nehéz. Neveltetése, családi háttere határozta meg életútját, így egyértelmű volt, hogy kezdte a papák és a rokonság által gründolt mozgalomban majd, majd a 80-as évek ifjúsága képviselőjének szerepében tündökölt, s néhány elvbarátjához hasonlóan ő is megszerezte azt a bizonyos első milliócskát. Ez persze nemhogy kárba nem veszett, hanem további bankókat fialt, és a milliók felett diszponáló ügyes pénzember a baloldali szociális érzékenységet tűzve zászlajára azt hitte, száz százalékosan működik az etetőgép.

De a KISZ-ből jött fiúnak, illetve csapatának sem jött be most a nyugati végeken, talán kevesebben nézik ott a gagyi show-kat, vagy a nyugat-dunántúli paraszt éleslátását követve azt mondták: no azért ennyi elég. Meg hát azon a környéken elég nagy tekintélynek örvend a kónyi gyökerekkel rendelkező Pozsgay Imre, szóval az ottaniak valamilyen szinte biztos tudnak különbséget tenni a nemzeti baloldaliság, meg a pénzcsörgető szociál-kommunizmus között. Gyurcsánynak lehet, hogy lógott az orra, mert számára is figyelmeztető jel, hogy valami nem stimmel a Duna-parton, és az is lehet, hogy éppen ezért orrolt meg az ottaniakra, mert az orrkérdések mindig sokat nyomnak a latba.

Figyelmeztető jel tehát Gyurcsány szereplése azoknak az ifjú szocialistáknak, vagy talán már középkorúaknak, akik úgy vedlettek át valamiből valamivé, hogy egyszerre két arcot öltöttek. Még a legegyszerűbb ember is nehezen emészti meg, ha olyanok beszélnek neki szolidaritásról, jóléti szerénységről és felzárkóztatásról  no persze a lehetőségek függvényében , akik szemlátomást azt sem tudják, mennyi pénzük van.

Beégett tehát a bankárkommunista, és hasonló dicstelen szerepben tündökölhetett a másik pénzember, egy másik generáció képviselője, a titkosszolgálati múlttal rendelkező, a kommunista érában jelentős szerepet betöltő, a vörös párttagkönyvet csekkfüzetre cserélő, a románokkal gazsuláló, a szónoki gyorstalpalót elvégző, a franciás nevelést kapott, makogós, mutogatós Medgyessy.

Furcsa egy szerzet ez az ember, az szent igaz, terjengnek mindenféle hírek a papa korábbi tevékenységéről, a család nemesi gyökereiről, de vannak, akik azt állítják, hogy a felmenők  ha van is  bagóért vették a kutyabőrt, mindenesetre azt fényesen bebizonyította, hogy úrnak születni kell… Szánalmas hajbókolásait nyomon követhetjük az elmúlt évtizedekből, hiszen korabeli fényképek is tanúsítják, hogy a szokásosnál is mélyebbre hajolt, ha helyettessel, vagy valami ősbolsevik kövülettel kellett paroláznia, ezt a szokását továbbfejlesztette, és még inkább magáévá tette a szolgaszerepet, mondjuk a Kempinszkyben. Aztán családostul mellőzte a protokollt ott, ahol a kékvérűek tartják magukat az évszázados szabályokhoz, hordott össze hetet-havat, kígyót-békát, ha kellett, ha nem. A szegénységpárti miniszterelnökről kiderült, hogy szereti a nagy lakomákat, minél exkluzívabbakat és fenségesebbeket, imádja a vakációt inkognitóban jobbnál jobb helyeken eltölteni, s közben hazudozni is kicsit nagyokat. Tejjel-mézzel folyó Kánaánba invitálni a kiválasztottakat, akik minőségi szivarok füstjébe burkolóznak, s mi álljuk a cechet, s most ráadásul még azt is bebizonyította, hogy a proletár internacionalizmushoz híven le tud menni alpáriba.

Mint a fiatal gyerek, aki áll az idősebb társak gyűrűjében, és az ő védelmükben bízva szemtelenkedik a felnőttekkel. Medgyessy úgy viselte el a kritikát, hogy bemutatott azzal a nemzetközi jelzéssel, amelyet igaz használnak szinte minden helyzetben a feldühödött emberek, no de egy ország miniszterelnöke próbáljon már meg viselkedni.

A szocialista hódolóknak Sopronban bájvigyor és bájintés, a demokrácia játékszabályai szerint megjelenő ellenzőknek pedig a lefele fordított hüvelykujj. A tolerancia és a másság korában ez nem azt jeleni, mint a gladiátor-időszakban, nagyon is vulgáris kifejezést takar. Ennyit tud a panelprolik miniszterelnöke.

Rossz ómennek bizonyult tehát a Fürge ujjak évkönyve gyakorlati példája, de ezért a soproni attak szenvedő alanya, Horváth László érezhet igazán elégtételt. Söjtör után Sopronban is fordítva sült el a werberi fapuska. Az eredmény ismert, marad a magyarázkodás és az anyázás a szocialista színfalak mögött. Azt beszélik ugyanis, hogy ott, a fellegvárban bűnbakkeresés folyt és folyik most is, még ha kifelé tökéletesnek tűnik is a harmónia.

Az angyalarcú Kovács is rátett egy lapáttal, és a számukra nem éppen hízelgő választási eredmény birtokában mondott egy olyan bődületes baromságot, amitől talán még a sufniban felakasztott Lenin-kép is leesett a falról. Mármint hogy ők nem vonulnak az utcára, s nem zárják le a hidakat, mint ugye történt lassan pontosan két éve. Szép is lenne, ha a szocialista szimpatizánsok hatalmas vörös transzparensekkel és szociáldemokratának álcázott jelszavakkal megjelennének a vízi átkelőn, szétvernék a rohamrendőröket, mert nekik szabad, aztán a belügyminiszter egyszerre tüntetné ki a demonstráció szervezőjét és az országos rendőrfőkapitányt.

Hangsúlyozom, a nagyobbik kormányzópárt prominens politikusa mondott olyat első reakciójában, hogy nem folyamodnak törvénytelen eszközökhöz. Ezek szerint, ha most ellenzékben lennének, talán lenne egy újabb taxisblokád? Igaz, az 90-ben főleg a madarak forszírozták, s e derék szárnyasok közül is a szabadon szédelgők, de hát ők most ülnek babérjaikon, és azért lobbiznak, hogy majd ha ott lesznek abban a bizonyos összeurópai padsorban, akkor kellő mértékben érvényesíthessék az egyik fontos programjukat, miszerint kívánatos, hogy az egyneműek is házasodhassanak az unióban.

2004. június 16.

G. Kirkovits István